Import blogbejegyzések - Álomvilág : A szerelem fájdalommal jár

A szerelem fájdalommal jár. Ez talán egy olyan dolog, amit a legtöbben tudnak már. Elég tapasztalt vagyok ebben a témában is, mégis rendre hibákat vétek, amivel csak még több fájdalmat okozok magamnak.

Szép napot kívánok mindenkinek!

A lényeg az, hogy az utóbbi két és fél hónapban rengeteg dolog történt, ami nem éppen pozitív, bár a hosszútávú hatására még várni kell. Kiderült, hogy bizony én még mindig Adriennbe vagyok szerelmes és őt akarom, de persze nem lehet, hiszen tudjuk, mi lenne a vége és azt nem szeretnénk - Mellesleg így visszagondolva, nem biztos, hogy megint elkúrnánk egy alapvetően jó kapcsolatot - . Mindemellett kiderült az is, hogy amit Annamari iránt éreztem csak fellángolás volt és elcsesztem, mikor nem gondoltam bele rendesen az egészbe. Az eredmény magától értetődő... lenne, ha nem rólam lenne szó:
Adriennt igyekszem minél ritkábban felhívni és nem is igazán találkozunk, mivel nehéz mindkettőnknek, Annamarival pedig megbeszéltünk egy viszonylagosan jó megoldást: maradjunk együtt és hozzuk ki a maximumot a kapcsolatból, így talán nem olyan szar, mintha "nincs szerelem, nincs kapcsolatot" játszanánk, mint egyes magukat okosnak és tapasztaltnak gondoló fiatalok.

Most azért írok, mert hétfőn (március 8.) fény derült, hogy Adrinak is van valakije és ez a kis apróság megbolygatta nem túl egyszerű, ám de boldogtalan életemet. Furcsa számomra, mert ő nem az a fajta, akinek hamar összejön az ilyesmi, bár hozzáteszem, ezt valószínűleg a srác kezdeményezte, Adri meg belement.Amíg Adrinál nem kérdezek rá, addig ez rejtély marad, de nem fogok, mivel az én kis belső hangom nem tartja helyesnek az Adrienn irányába történő dolgokat.
Amikor megtudtam, azt hittem, belehalok. Nagyon fájt mindenem és mardosott a féltékenység, ami persze teljesen természetes, de én mégis haragudtam magamra. Sírni is akartam, de nem tudtam. Másnap halott voltam és azt kívántam, bár tényleg meghalnék, de nem. A segítségemre sietett a belső énem és utána jobban lettem. Most is jól vagyok, csak nagyon zavar, hogy nem tudom, jól van-e, szeretik-e egymást, vagy csak úgy vannak, ameddig vannak, nem tudok semmit és lehet, hogy a féltékenységem győzni fog, ha Adrienn felhív, mert nagyon úgy érzem, hogy fel fog.
Érzem, mikor rám gondol, érzem, hogy szeret, érzem, hogy hiányzom neki és borzalmas a tudat, hogy nem kérdezhetem meg tőle, "Akkor miért nem velem vagy? Miért nem küzdöttél értem? Miért nem mondtad, hogy szeressük egymást és oldjuk meg a gondjainkat együtt, mikor még együtt voltunk?"

A szerelem viszont más. Szerelmesek vagyunk egymásba, mégsem vagyunk együtt, szerelmes belém, mégsem tud együttműködni velem, szerelmes vagyok belé, mégsem tisztelem, szerelmes belém, mégsem hallgat rám, szerelmes vagyok belé, mégsem bíztam meg benne teljesen... de mostmár bízom és tisztelem őt.

Egyszer talán kihúny ez a szerelem és barátsággá szelídül, de bennem nem fog, bennem ez soha nem szelídül, mert érzem, hogy ő kell nekem, hogy ő az igazi és minden hibájával együtt elfogadom őt. Persze a kisebb szarokon lehet változtatni, de az alapokkal rendben van minden és ha az alapok rendben vannak, mindent rendbe lehet hozni.

További szép napot mindenkinek!
Szeressétek egymást és tanuljatok az én káromból!!



Dtt