Import blogbejegyzések - Álomvilág : Akár meg is lepődhetnék...

Álmok... az ember többnyire szeret álmodni. Én nem... már jó ideje nem. Ma éjszaka elkövettem azt a hibát, hogy álomra hajtottam a fejem és mi másról álmodhatna egy magamfajta szánalmas szerencsétlen féreg, mint arról, ami a legjobban fáj neki?! Érzelmekről... nem is akarom tudni, hogy pontosan mire utalt már megint az álmom, mert már a sejtés is elég. Amit meg láttam az túltesz mindenen.

A vicces az, hogy 5 perce még szándékomban állt leírni az álmomat, de most, hogy tisztul a kép, azt hiszem, mégsem teszem... inkább elfelejtem. Hjaaa... bocsánat, kiment a fejemből, hogy a fájdalmas dolgok elfelejtésének nem igazán vagyok mestere.

Szépséges reggelt mindenkinek!

Azt hiszem, besokaltam. Nem tudom, hogy azért, mert már egy jó ideje ez ellen küzdök, vagy a mostanában történtek az okai, de úgy érzem, tennem kell valamit, aminek ha jól belegondolok, van értelme, de rohadtul megbánhatom később.
A megérzéseim ugyebár csalhatatlanok... Oké, nem hugyozom körbe a fát. Szóval erősen az jár a fejemben, hogy talán el kéne marnom magam mellől mindenkit, aki fontos nekem. Ok nem nagyon van, ne is kérdezzétek, de talán az lehet, hogy valószínűleg a mocskos kis titkom még nagyon hosszú ideig titok maradhat, ha elmondom, vége mindennek és inkább elejét veszem a dolognak. Komolyan nem értem, mi jöhet még ezek után... azért élek, hogy másoknak legalább egy kicsit jobb lehessen az élete, erre azon gondolkozom, hogy feladjam mindezt... elég röhejesen hangzik.

Egyre többet gondolok a halálra és arra, hogy önző szemét módjára véget vessek a szenvedéseimnek... de nyugi, nem kell beszarni, képtelen vagyok rá... amíg ép az elmém. -Tudom, lehet arról papolni, hogy egy beteg szenvedéseit éljem át, akár csak egy napig... de héé... én a nagyobb fizikai fájdalmat tán már meg se érzem, viszont már jó pár éve fájdalomban élek és ezt semmilyen gyógyszer nem enyhítheti.- Csak ez gáz... egy hónapja még jól voltam, most meg eléggé a padlón. Igaz persze, hogy volt már ennél rosszabb is, de ILYEN még nem volt. Soha nem gondolkodtam ilyesmin.

Milyen jó, hogy eszembe jutott... egy kedves barátomat megbántottam az éjjel és bocsánatot ugyan nem kérek azért, amit mondtam, de sajnálom, hogy megbántottam vele. Igazán nem akarattal tettem, csak ha már ő kimondja, mit igaznak vél, hát engedtessék meg nekem is. Persze nagyon remélem, nincs igazam, sőt... nincs igazam! A barátaid ott vannak, ha szükséged van rájuk, csak legyen egy kis bátorságod segítséget kérni tőlük! Brigi is a barátod, mert jót akar, csak ostoba, felelőtlen és éppen ezért nem egészen tudja, hogyan is kell kivitelezni azt a jót. Inkább neki van szüksége segítségre.

Most pedig megreggelizem, beveszem a dilibogyóimat, meditálok egyet és mivel vasárnap van, kockulni fogok, hogy eltereljem a figyelmem erről az egészről.
Legyen szép napotok és kérem a véleményeteket, mit tegyek, mert én most nagyon nem tudom!



Dtt