5... 4... 3... 2... 1... ébredj!
Ez a sor zárta legutóbbi igen furcsa, zavaros, ám mégis kellemes álmomat... nagyjából egy órája. Mostanában rendszeres szereplője vagyok az álmaimnak, mármint hogy egyes szám első és egyes szám harmadik személyben is. Igazából amíg ez kizárólag álmomban fordul elő, addig nem olyan nagyon fura, majd ha ez ébren is megesik, akkor tessék megnézni a Mr. Brooks-t és fohászkodni! : )Jó reggelt kívánok!
Egy ideje igen könnyedén lazulok el elalvás előtt. 3...2...1... snitt... gyakorlatilag nyaktól lefelé semmit nem érzek. Persze ezt jó lenne tesztelni is, mert kíváncsi vagyok, mennyire nem érzek semmit, de hát pafff...
Elaludni természetesen neccesebb. Van, hogy egy órán keresztül próbálkozom válogatott módszerekkel és miért is sikerülne elaludni...
Ma éjjel ájulás volt. Egyszercsak se kép, se hang... még lazulni se volt időm. Az ilyenek veszélyesek. Nyugtalan állapotban kapcsol át az agyam, az utolsó gondolat befolyásolhatja az álom témáját és sok más kockázat is megbújik még, amivel eddig nem foglalkoztam.
Az álom témája megint a kedvencem: érzelmek
Düh, keserűség, szeretet... gyönyörű dolgok. Tömörítve tömör gyönyör... tehát tényleg.
Nem írom le, mert köszi, elég volt egyszer és tényleg nagyon zavaros élményről van szó, de lehet egyet röhögni, mert a reggeli procedúra sem történt kalandok nélkül.
Két részletben álmodtam, így a második ébredésnél úgy gondoltam, egy másodpercig sem maradok fekve. Ennek hátránya vitatottan csekélyebbnek bizonyult előnyeinél.
Felpattantam. Hasogat a fejem, de az agyam zakatol, a pulzusom az egekben, szédelgek, álmos vagyok és vakít az a kevés fény, ami beszűrődik a két függöny közötti apró résen. Na de a fényhez hozzá illik szokni így ébredésnél. Egy lépés az ablak... nekem ebből sikerült kettő és neki is mentem a keretnek. Elhúztam a függönyt, összébb zártam a szemem, majd nekiindultam a reggeli "nómenklatúrának" (a szó egyáltalán nem azt jelenti, amilyen jelentésben használom most, de tetszik)... a folyosón lekaptam két falat, eltévesztettem egy ajtót. Mázli volt, hogy nem egy kilincset kaptam el, mert annak a nyoma még most is látható a kézfejemen. :D
Tegnapi akcióm után töltőre tettem a kamerát, a "köntösét" visszatettem a táskába, táskát felakasztottam. Miután kicsit kitisztultam, nekikezdtem elpakolászni a kamerát... aham... hol a köntös? Nézem az ágyamban, az asztalon, szekrényben... mindenhol, ahol járt, vagy ahová biztonságba helyezhettem, hogy megtaláljam, de nem... én tisztán emlékszem, hogy a táskába tettem.
Természetesen meglett, de nem a táskában volt... biztosan a híres-hírhedt "valaki" kipakolta, mert ugye méne'?
Düh, keserűség, szeretet... gyönyörű dolgok. Tömörítve tömör gyönyör... tehát tényleg.
Nem írom le, mert köszi, elég volt egyszer és tényleg nagyon zavaros élményről van szó, de lehet egyet röhögni, mert a reggeli procedúra sem történt kalandok nélkül.
Két részletben álmodtam, így a második ébredésnél úgy gondoltam, egy másodpercig sem maradok fekve. Ennek hátránya vitatottan csekélyebbnek bizonyult előnyeinél.
Felpattantam. Hasogat a fejem, de az agyam zakatol, a pulzusom az egekben, szédelgek, álmos vagyok és vakít az a kevés fény, ami beszűrődik a két függöny közötti apró résen. Na de a fényhez hozzá illik szokni így ébredésnél. Egy lépés az ablak... nekem ebből sikerült kettő és neki is mentem a keretnek. Elhúztam a függönyt, összébb zártam a szemem, majd nekiindultam a reggeli "nómenklatúrának" (a szó egyáltalán nem azt jelenti, amilyen jelentésben használom most, de tetszik)... a folyosón lekaptam két falat, eltévesztettem egy ajtót. Mázli volt, hogy nem egy kilincset kaptam el, mert annak a nyoma még most is látható a kézfejemen. :D
Tegnapi akcióm után töltőre tettem a kamerát, a "köntösét" visszatettem a táskába, táskát felakasztottam. Miután kicsit kitisztultam, nekikezdtem elpakolászni a kamerát... aham... hol a köntös? Nézem az ágyamban, az asztalon, szekrényben... mindenhol, ahol járt, vagy ahová biztonságba helyezhettem, hogy megtaláljam, de nem... én tisztán emlékszem, hogy a táskába tettem.
Természetesen meglett, de nem a táskában volt... biztosan a híres-hírhedt "valaki" kipakolta, mert ugye méne'?
Más furcsaság is történt, de az még éjjel... a székemből kihullott egy csavar... igen... csavar... amit ugye többszörösen fog a menet. Ezt szintén szédelegve próbálgattam rekonstruálni. Először nem találtam neki helyet... ülök a földön, kezemben a csavar és nézek ki a fejemből: "Honnan a picsából...?"
Megnéztem megint és akkor már megvolt...
Nagyon nem szeretem az ilyen dolgokat. Madár a konyhában, dolgok máshová kerülnek, csavar kiesik... ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lassacskán kijelenthetném, hogy begolyóztam... és bassza meg, nem... nem, ezek megtörténtek és nem a képzeletem játszik velem.
Végszónak csak egy mondatot mondanék, melyet most találtam: Non scholae, sed vitae discimus.
Megnéztem megint és akkor már megvolt...
Nagyon nem szeretem az ilyen dolgokat. Madár a konyhában, dolgok máshová kerülnek, csavar kiesik... ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lassacskán kijelenthetném, hogy begolyóztam... és bassza meg, nem... nem, ezek megtörténtek és nem a képzeletem játszik velem.
Végszónak csak egy mondatot mondanék, melyet most találtam: Non scholae, sed vitae discimus.
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése