A napokban nem alszom túl jól, amire egyelőre jobb magyarázatot nem találtam, mint hogy igazából soha életemben nem aludtam valami jól. Na persze ezzel nem tekinteném lezártnak az ügyet, de legalább nincs min csodálkoznom.
Pedig nem volt olyan életem, hogy drága jó lelkiismeretem bármiért is rághatná a fülemet. Talán kisebb hazugságok miatt, de én úgy vagyok vele, hogy a belső hang csak azért szólhat, amit én magam is véteknek tartok, márpedig a kisebb hazugságaim nem tartoznak ezek közé. Legtöbbször a szüleimnek hazudtam, de aki tudja, milyenek a szüleim, az tudja, hogy mennyire nem hiányzott nekem a plusz feszültség. Főleg 15-16 évesen...kurva kemény évek voltak, de mellette buli is és sokat tanultam. Visszatérve, én inkább a könnyebb utat választottam, ha az ősökről volt szó... már csak azért is, mert az esetek 90%-ban az igazat nem hitték el nekem, így akaratlanul is rátereltek a hazugság nyújtotta könnyebb útra. Pedig Isten, Allah, Buddha és Földanya látja lelkemet, nem igazán szerettem volna hazudni senkinek, mert az a szüleim sportja volt és én tőlük különbözni szerettem volna.
Talán ez a kérdés nem hagy nyugodni: Veszítettem-e valamit azzal, hogy ilyen szar alakok az őseim? Végülis majdnem mindenre magam jöttem rá, amire egyébként a szülők valók, hogy megtanítsák, de épp emiatt rendelkezem ennyi tapasztalattal -meg persze azért, mert folyton jár az agyam és minden szart részeire szedek-, nem vagyok elkényeztetett fasz, saját értékrendem van és úgy vélem, hogy helyes, erkölcsös vagyok, udvarias és még sorolhatnám a jó tulajdonságokat.
Ezzel szemben azonban egy érzelmi nyomorék vagyok, definiálni tudom a család fogalmát, de nem tudom, milyen a családi szeretet, nem tudom, milyen, mikor őszintén szeretjük és főleg segítjük egymást.
Hogy a kérdés értelmet is nyerjen, módosítom: Melyik fontosabb, a tisztességes élethez szükséges dolgok autodidakta elsajátítása, vagy az egészséges szeretet, ami megint csak az egész életet átölelő dolog?
Kicsikét komplexusosnak tűnhet ez a bejegyzés, de meg kell mondjam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Elfogadom az őseimet olyannak, amilyenek, hiszen változtatni nem tudok rajtuk, büntetni sem szeretném őket, hiszen egyik sem az én dolgom, hanem Nergahnaké -a vallásomról majd máskor-. Nem, nem gyűlölöm, sőt szeretem őket, de ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy nem valami jó emberek és valami kikúrt nagy csoda kell ahoz, hogy valamit is javuljanak azalatt az idő alatt, ami még hátra van nekik. Ezért is van fateromnak cukorbaja... ilyen puruttya betegséget az ember akkor kap, mikor már haszna nincs, lelki fejlődésen nem fog keresztül menni és jobb volna mindenkinek, ha eltávozna, exitálna, vagy csak eldobná a kanalat, amivel az életet habzsolta. Rákfeném, hogy tudom, mikor lesz ez és egy cseppet sem bánom, mert úgy fog meghalni, hogy fingja sincs, mit hagy itt. Na de leszarom...majd mondok érte egy áldást, hátha megkönyörül rajta valaki.
Remélem pár év múlva elolvasom majd ezt és meg tudom válaszolni a kérdésemet, vagy még jobb lenne, ha mindennapi hosszas fohászom meghallgattatna és megkapnám, amire oly régóta vágyom.
De nem szeretnék se szentfazéknak tűnni, se polkorrektnek, úgyhogy CIGÁNY, ZSIDÓ, CIGÁNYBŰNÖZÉS és keressetek rá a gúgli-n "Juba the sniper"-re és láthattok menő amcsi katonákat, amint kihullik lábuk alól a talaj... vagy éppen a falra fröccsen az utolsó gondolatuk.
Szolgálati közlemény: Megcsípett egy szúnyog, késő/korán van és kicsit melegem van.
Na jó éjszakát gyerekek!Földanya áldása kísérjen mindannyiótokat!
