Új év, új lehetőségek, új remények, újság

Újévkor kapunk egy új lehetőséget, hogy a hibáinkat helyrehozzuk. Persze le is robbanthatjuk az ujjainkat petárdával, kaphatunk alkoholmérgezést, túllőhetjük magunkat heroinnal és a seggünkig szippanthatjuk a kokaint is, ez abszolút fakultatív.

Szépséges napot kívánok!

Félreértés ne essék, én lennék a legboldogabb, ha január elsején, az év első pirkadatának sugaraival együtt minden ember kapna egy új lehetőséget, de legjobb tudomásom szerint mindennek ára van, amit előbb meg kell fizetni.
Pedig milyen szép is lenne, ha a megkeseredettek szerelembe esnének, ha a meddő anya szíve alatt egy új élet sarjadna, ha az ellenségek egymásban lelnének barátra, ha a politikus nem hazudna... hopszika, ez már nagyon utópisztikus lenne.

Nekem az év első napsugarai, a sóhaj, a nyújtózás, amit minden évben megejtek szertartás. Ilyenkor belegondolok abba, vajon mit kezdenének az emberek egy valóban új lehetőséggel. Már bele se merek gondolni abba, mi lenne, ha tudnák is, hogy kaptak egyet, hiszen hajlamosak elbízni magukat ilyen helyzetekben.
Még a jó munkáért sem jár csak úgy a tiszta lap.
Vajon elcsesznék azt is, mint az előzőt? Megbecsülnék-e végre azt, amik és változtatnának-e ott, ahol kell, ha meglenne mindenük hozzá?

A saját bőrömön tapasztaltam már párszor, milyen nehéz a változás, főleg azt, milyen nehéz egy hirtelen jött változásba beleszokni, élni benne, majd megtalálni benne azt a gyönyörű ragyogást, ami mindenben ott van. Néha olyan mélyen, hogy szinte nem is látni, de gyakran olyan szép, hogy majd beleszakad a szívem, hogy az ember nem képes meglátni, csak azt, amit elé tolnak, ami nyilvánvaló... néha még azt sem.

Újévi kívánságom az legyen, hogy mindenki menjen ki a szabadba és lásson valami olyan szépséget, amit eddig nem vett észre, ami eddig oly mélyen volt és adja át magát az érzésnek, amit akkor érez! A mindennapokban is van szépség, lássátok meg! Ha pedig változtatni akartok, küzdjétek le a félelmeiteket, a gátlásaitokat (nem félreérteni!), mindent, ami visszafog és ne tököljetek, ne várjátok se a holnapot, se az alkalmas időt, mert az nem fog eljönni... csak a MOST van, ragadjátok meg!




Olyan zenét akartam, amiben keresni kell a szépet, de úgy gondoltam, hogy a szimfonikus black metal nem az, amit ezen a napon hallgatnék. Igaz persze, hogy ezt később írtam, de erre a napra szól és minden újévre, ami volt és lesz életem során... talán még utána is.

Sziasztok!