"Az árnyékod vagyok. Hunyd be a szemed és én végigvezetlek a tűzön sértetlenül, hazudjon bárki a szemedbe, én megsúgom az igazat, bízz bennem... KÉRLEK!"
Szépséges napokat kívánok mindenkinek, aki van olyan kedves és vanja magát előrefele!
Először is leszögezném, hogy a cím nem egy új izzadásgátló formula és nem is írtam el. Hol is kezdjem...
Piszkálódni az álomvilággal nem túl bölcs dolog, mert amit visszakap az ember, nem biztos, hogy egyértelmű és azt sem garantálja senki, hogy azt a választ kapja, amit vár. Persze ez lehet, hogy csak az én agyacskám, de egy dolog biztos: még ha nem is tetszik, igaz és bármily fájdalmas is az utalás, magában foglalja a választ... hmmm... talán még az életre, az univerzumra és mindenre is... elvégre valakit üldöz a 23, talán valakit a 42 nem hagy aludni. Kapsz egy kis szünetet, hogy kiröhögd magad, aztán úgyis megsértelek, mert kissé... hmmm... ingerlékeny vagyok. : )
Hogy a lényeg is elhangozzék: ezúttal nem a kis híján kedves, ám annál szórakoztatóbb férfiú kapaszkodott fel álmaim fellegeibe és édesítette meg izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteivel azokat... ezúttal ő kimaradt. Cserébe megkaptam őt, akire vágyom, s kit szeretek hűségesen évek óta... MAJDNEM... de nem Kiszel Tündére gondoltam. Az álom sajnos elég zavaros volt ahhoz, hogy ne emlékezzek rá, azonban megmaradt a végéből egy aprócska hari:
- Sajnos most mennem kell, kedvesem. : (
- Mikor láthatlak újra?
- Lássuk csak... -munkanapló elő- 24-én... éééés... délután ötkor.
- Addig vigyázz magadra!
- Hé... - fordult meg, majd mosolyogva így szólt: Én is téged! :')
Köszönjük Emese... pánik hangulat ébredéskor, villámgyors ellenőrzés, hogy álmodom-e (a csipkedésen én már túl vagyok, simán érzek fájdalmat... őhm... "odaát" is), majd megmostam a pofámat és felidéztem az álmom.
Lássuk, mit hoz a jövő és ezzel én be is fejezem a pofázást, mert megint hülyén ültem és zsibbad a valagam... Beszéljen helyettem valaki, akit majd ide bevágok, egyelőre azonban még ezt nem tudom, mert bár zseni vagyok, a zene kicsit kapcsolódik a bejegyzésemhez... ez meg olyan... folytatásos lesz... vagy valami olyasmi.
Most pedig búvárpitypang!
Egy bizonyos... nem augusztus 24-re mutatott rá álmaim nője. A mai dátum szinte mellékes, de azért a 24-i történések mégis érdekesek:
Reggel kaptam egy kis üzit, hogy nincs szükség rám ma, így gondoltam egyet és felnéztem a netre, hírek, valutaárfolyamok és ismerem be férfiasan: állandó állás után, mert kissé telis-tele van a faszom az állandóság teljes hiányával... illetve azzal, hogy az egyedüli konstans az a fájdalom, amire nincs gyógyír, de megint eltértem a tárgytól, ami egyébként a mai nap folyamán (tegnapi, mert már negyed kettő) többször is előfordult velem sajnos. Túl gyors az agyacskám. : (
Na mindegy... tehát reggel a gépem gondolt egyet és egy hangos csattanással kilehelte magából a tápot... hmmm... mi a cukrozott lófasz legyen... valami nagyon nem szeretné, ha dolgozgatnék... első megérzésem az volt, hogy fel kell hívnom a kedves barátnőmet, így ennek eleget is tettem, (mivel ugye az orromra koppintott már hányszor a kedves álombéli én, hogy bízzak benne kicsikét jobban) takarítás itthon, kellemes zuhany egy olyan IRRRDATLAN röhögéssel, hogy egész napra megalapozta a kedvemet... itt meg is ragadom az alkalmat, hogy közöljem: Átfutott az is a fejecskémen, hogy bizony nem olyan biztos az, hogy velem valami jó történik majd 24-én 17 órakor... ezt továbbgörgetve az jutott eszembe, hogy mi van, ha ma vége? Elvégre valami nagyon nem akarta, hogy lefoglaljam magam aznapra... persze olvashattam volna, vagy szociális életet élek (haha... jót röhögtünk), de nekem valamiért olyan érzésem támadt, hogy nekem mennem kell valamerre... csak úgy a városban. Korántsem meglepő, de ezt általában nem kényszerből szoktam megtenni, hanem kedvem támad és többnyire egyedül. : )
Poénból küldtem egy sms-t egyik kedves barátomnak, aki tudott a megjelölt időpontról, hogy mit örököl meg tőlem, ha netán mégis kampec, ezzel pedig feloldottam maradék feszültségemet is.
Nos... én most megyek és megdőlök, mert a kíváncsiság nem hagy nyugodni... és igen, ez itt egy képzavar, kedveskéim.
További kellemes életet kívánok!
