Majdnem napra pontosan egy hónapja írtam ide utoljára. Azóta nem sok változás történt, de ha azt nézzük, hogy minden nappal jobban és jobban lettem, akkor számolhatunk... bár nem hiszem, hogy a "jólságot" (áhhhh, igggeeeeeen... nyelvújítunk ezerrel és egyben végre megtaláltam a "wellness" magyar fordítását is!
) bármilyen ma használatos mértékegységgel mérhetnénk, de mondjuk tegyük fel, hogy 30x jobban vagyok, mint egy hónapja.A barátom, aki több, mint a barátom visszatért az életembe alig egy hónappal azután, hogy elküldtem volna... szó, mi szó későbbre vártam, de annál jobban örültem neki... szóval ismét az életem meghatározó részének tekintem és nagyon szeretem. Nagyon fontos vagy nekem, Eszter és soha ne felejtsd el, hogy rám mindig számíthatsz!
Még mindig ugyanannál a cégnél vagyok, csak kicsit variáltak, így most nem 8, hanem 10 órát húzok le ott minden hétköznap... kurva szar, mert így még használhatatlanabbak a napjaim, de mondjuk, hogy kell a zseton.
Na persze amint találok jobbat, dobbantok, de persze adok egy hetet a főnököméknek, mert ők is korrektek voltak velem melóügyileg.
Annamarival jól megvagyunk. Úgy érzem, sikerül megértetnem vele néhány fontos dolgot az élet lényegéről... meg azokról a dolgokról, amik fontosak... mindegy szóval igen és különbenishátaztán.
Most épp táboroztat, aztán meg húz nyaralni, úgyhogy lesz alkalmunk kicsit megszokni, hogy nem vagyunk karnyújtásnyira egymásnak... persze telefon még mindig van, de annyi baj legyen.
A barátok úgy viselkednek, ahogy szoktak. Bár egyiküknek most kicsit elszállt a feje, úgyhogy cumesz... néha elfelejtik egyesek, hogy kinek kire van nagyobb szüksége. Ez persze nagyképűen, egoistán, beképzelten hangzik, de egyáltalán nincs szó ilyesmiről. Én csak tudom, hogy mit érek és mivel bármikor ott vagyok, amikor szükségük van rám, tessék engem megtisztelni és megbecsülni. Ezek szerint sokat kérek. Nah mindegy, már leírtam a papírkámra, hogy hány napot adok az illetőnek, hogy jelentkezzen (a büszkeségét ismerve nem bocsánatkéréssel fogja kezdeni
).Néha olyan szánalmasan kiszámíthatóak az emberek. Persze ettől még ugyanúgy szeretem őket. - Kis megjegyzés: épp most írt rám... nem kért bocsánatot, de amivel kapcsolatban nézeteltérésünk volt, engedett... bőven előbb, mint tippeltem. -
Ezek mennek, meg a jó szürkés-feketés bárányfelhők... tegnap is úgy elvert az eső, mint buzi a faszát. De persze nem érdekelt, mert állt mellettem egy gyönyörű nő... kár, hogy a kukától 3 lépésre dobta el a csikket (tehát tahó paraszt), különben érdekelt volna.
Nah... folytatom a jobbulást és szombaton jól elmegyek szórakozni... valakivel.
Szeretlek benneteket!
Vigyázzatok magatokra, vegyétek észre a szépet a mindennapokban és különbenis viszonylag például!
További kellemes életet kívánok!
Dtt
