Boldog kar... kép... Mi van?!

Szépséges napot kívánok!

Most nincs prológus, mert egy barátom, meg anyám közösen lesírta. Karácsony közeleg... sehol se hallani róla, de higgyétek el, tényleg így van. Észrevétlenül bekúszik a szívünkbe és máris szeretjük, mindazokat, akiket előtte utáltunk, netán csak haragudtunk, nehezteltünk rá, esetleg még szóba jöhet az, hogy le se szartuk, mi van vele egész szánalmas életében.

Az illúzió szép dolog, de lerombolni szükséges... én nem tudom, miért, de iszonyatosan képmutatónak tartom ezen pár napját az évnek, mivel a karácsony nem ér el maradandó változást. Amint vége, a nagy szeretetnek is lőttek és minden marad a régiben. Bezzeg a temetések... ott akik utálják egymást, azok is osztoznak a gyászban. Akkor már nem kell egymást gyötörniük, hiszen mindkettőt gyötri a veszteség okozta fájdalom (hogy miért, az most nem releváns) és olykor bizony előfordul, hogy megtörténik az a csoda, amit karácsonykor várnánk. Megbocsátás. Gyönyörű szó, gyönyörű jelentéssel... milyen szép ajándék lenne karácsonyra. Ha be lehetne csomagolni, én biztosan citromsárgába csomagolnám lila szalaggal és masnival. De nem... karácsonykor nem változik semmi... örömben nem osztozunk, csak pár napig, de fájdalomban akár egy életre is. Ez azért elég kiábrándító. Mind amellett persze, hogy jó, mert legalább valami képes maradandó változást hozni két idióta begyepesedett agyú gyökér gondolkodásában.

Hmmm... most, hogy így visszaolvastam, kurvára utalás szagú lett az egész, ám biztosítok mindenkit, hogy inkább gondolatot szerettem volna ébreszteni. Igaz, ez majdnem olyan nehéz az embereknél, mint a rektumunkba helyezett súlyzóval úszni. Legalább is így tudom elképzelni, mivel én magam ezt az úszás technikát nem ismerem.

Most pedig, hogy eszembe juttattam, hogy utalás szagú, akár el is mondhatnám, mire gondolok. :)

Apám. Egy ex-alkoholista, ex-férj és ex... jah nem... csak a saját nevembe beszélhetek, nekem nem volt apám soha, csak... a stílus miatt inkább nem írom le.
Talán már nincs is olyan valós egész szám, ahány esélyt ő kapott úgy bárkitől az életben, én pedig már az utolsót is odaadtam neki, amivel szintén úgy gazdálkodott, ahogyan a többivel. Elhatároztam hát, hogy nincs több esély Nagyfejű Ottónak. ...aki egyébként most a maradék családjáról karattyol a szomszéd szobában... csak tudnám, kire gondol. :)
Miért is neheztelek rá a képmutatás ünnepén?! Nem neheztelek... még csak nem is vagyok csalódott. Én voltam a hülye, hogy a sok szar után még egy esélyt adtam neki. Csupán csak tudom, hogy egy fasz és soha nem fog megváltozni, nekem pedig elegem lett a képmutatásból. Igaz, soha nem vittem túlzásba, de idén azt hiszem, végleg kifogyott a szufla.

Még nem tudom, mi lesz este, de abban biztos vagyok, hogy az idei karácsonyom gyökeresen megváltoztat mindent. Talán még előnyömre is válhat.

Na viszont fáradt vagyok, úgyhogy megyek, csinálok valami értelmetlen hülyeséget. :)Boldog és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!
Sziasztok!





Aki netán karácsonyi sms-t akar küldeni, azt tájékoztatom, hogy az csak HOLNAP lesz. Már kaptam néhányat, de valamiért nem akartam megbántani őket, úgyhogy csak megköszöntem. :D

Szilánkok a hóban

Hajnali három... beszélgetni késő, aludni korán. Szóba jöhetne még egy szaftos kis numera is, de az is bizonyos szociális alapú akadályokba ütközik, így marad az írás. Na nem unalomból írok, csak eszembe jutott, hogy megint egy hét eltelt, én meg csak a szaros dolgaimmal vagyok elfoglalva, miközben irkálni is jó volna, meg befejezni végre azt a szaros bejegyzést, aztán gyorsan nekiugrani a kövinek... most beugrott egy szar szóvicc... éppen ezért nem is mondom el. .

Szép éjszakát kívánok mindenkinek!

Tegnap piáltam. Nem azért, mert volt mit ünnepelni, persze az is volt, de azért piáltam, mert kikészültem kicsit. Nem az a "Hullára iszom magam és akkor nem kell elviselni..." csak gondoltam, kicsit kikapcs és majd ha megint úgy érzem, akkor vissza a régi megszokott rendbe. Nem sikerült... az agyam nem állt le, nem lassított... viszont megmagyaráztam anyámnak, hogy nem vagyok olyan jó pajtása az alkoholnak, hogy aggódjon... vagy legalábbis azt hiszem, meggyőztem... bár ki tudja, végülis az ő társaságában ittam magam "furcsára" nem is olyan rég, a bátyám harmincadik születésnapján. (elmosódó kép, hárfahangok) Igazából semmi extra nem volt, csak a buli megmaradt, azonban amint kiléptem a kapun (rácsos kerítés, nyílt terepről az utcára) olyan képszakadásom volt, hogy hihetetlen. Nem tudom, hogy jutottam el a hévhez, nem tudom, mit csináltam a héven, aztán nem tudom, hogy jutottam el az Árpád-hídtól a Margit-hídig, nem rémlik, hogy telefonáltam volna és az sem tiszta, hogy utána mi történt. :D
Mindegy... kurva jó buli volt.

Nagyon szeretem ám a barátaim. Remélem, ezt ők is tudják... ha nem, akkor meg most már igen. Bár nem nagyon számíthatok rájuk, mivel sajnos a rendkívüli, kellemetlen és néha már egyenesen dühítő gondolat menetem lehetővé teszi sok-sok perspektíva áttekintését, ami ugyebár azt eredményezi, hogy ritkán mondanak olyat, amire én nem gondoltam... viszont ez az én hibám, nem az övék.

Délután kicsit úgy éreztem, megszállt az ihlet... azonban sajnos ez most nem fog menni, mert már nincsenek előttem a bölcs tanácsokat rejtő sorok és nem nagyon szoktam visszakanyarodni... bár az életben néha kell.
Baszki... kiakadtam és bármit írok, mindig mehet a backspace ezerrel, mert elkanyarodok a picsába. Az életem egy rakás szar, de megtanultam mindenből előnyt kovácsolni és erőt nyerni, amiből lehet, nem félek semmitől és hajlandó vagyok áldozatot hozni egy nagyobb célért, bebaszik valami, aztán felállok és megyek tovább, erre most megint beüt a ménkű... ráadásként kétszer egymás után.
Társat akarnék magam mellé, de bárkit kinézek, felejtős. Bár az is igaz, ha a lelki ismeretem kicsit lazább lenne... na de ez egy másik történet. : )

A lényeg annyi, hogy nem értem, mi a faszt tehetnék még azért, hogy csak egy kicsit jobban érezzem magam... amit akarok, megszerzem, de az egész szart se ér, ha nincs olyan, amit igazán akarnék... persze boldogságot, de az olyan sablon... fogalmam sincs, mi tenne úgy igazán boldoggá, na jó tudom, de azt hogyan érhetném el?!

Tulajdonképpen erre most akár választ is kaphatnék, de kizökkentem a ritmusomból, amit vissza kell kapnom. Addig is irkálok majd ide és felkerül végre a... megint majdnem lelőttem a poént. :DNa legyetek jók, ha tudtok és ne feledjétek: "Nem illik megmarkolni egy idegen nőnek a csöcsét."
Szevasztok!











Még mindig itt rontom a levegőt. Mivel most épp szezonja van, így én is követem a trendet és szépen, tisztességesen (vagy "gyönyörüsségessenokossan") megbetegedtem. Mindenkinek jobbulást, aki pedig nem beteg, az kapja be a nagyon nagy véreres faszomat!
Köszöntem egyet, kettőt!

Születéstől az elmúlásig

Boldog születésnapot mindenkinek!

Igen, megint rohadjon le az összes kiálló testrészem, amiért egy szemét disznó vagyok és hanyagolom a blogomat. Valójában nem hanyagolom, csak nem kerül napvilágra a sok marhaság, amíg nem jövök rendbe.

Először csak egy kis svájci bicska állt az Achilles-sarkamba, akkor le kellett állnom 1-2 hétre és a szabadidőmben inkább olyasmit csináltam, ami eltereli a figyelmemet és nem nagyon kell töprengenem az élet dolgain. Persze drogozhatnék is, de sajnos olyan erős cuccot nem tudok szerválni, ami nem szintetikus... odáig meg még nem jutottunk, hogy szintetikus szart használjak. Majd körülnézek valami tinktúra után, hátha sikerül elnyomnom valamivel... valamit. :D

Felbukkant az exem, akit nem akartam, hogy felbukkanjon. Jött vele a fájdalom, a kétségek, a remény és egy önző fruska kérdő tekintete, akiért bármit megtennék... na de ennyit erről. Ma a második problémáról lesz szó.

Egy ismerősöm életét vesztette autóbalesetben nem régen. Ez akkor se rázna meg különösebben, ha közelebbi ismerősöm lett volna, de azért kicsit felborította még a rendetlenséget is az életemben, hiszen különös kapcsolatom van az elhunyt egyik barátjával, aki most a segítségemet kérte. Ezen nagyon nincs is mit ragozni, hiszen, akinek szüksége van rám, annak mindig ott vagyok.

Mikor utoljára láttam az elhunytat nagyon szarul nézett ki. Egy örömteli ünnepen még nálam is kedvetlenebb volt. Beszélni szerettem volna vele, de nem tudtam, helyes-e, aztán már lehetőségem se volt, mert elment... most pedig már nincs is köztünk. Nem akarom túl ragozni, csak remélem, jó neki ott, ahol most van és hogy nem szenvedett sokat, mikor meghalt.

Születéstől az elmúlásig a bejegyzés címe. Ez az élet. Hogy mi az értelme, sokan kutatják, de szerintem az, hogy a lélek minél több tudást szívhasson magába, emellett pedig minél több szeretetet. Brigi lelke gazdagon tért a túlvilágra, mert rengetegen szerették és szeretnék most is, ha tolná a baromságait.

Üzenem a szeretteinek, hogy ne arra gondoljanak, hogy milyen rossz, hogy nincs köztünk, hanem inkább örüljenek, hogy ismerhették és szerethették.

Most semmi jó zene nem jut eszembe, majd később pótolom.

Sziasztok!