Import blogbejegyzések - Álomvilág : Könnycseppmentes móka 2006 óta.

Az eredeti szöveg nem így szólt, de sajnos az éjszaka rosszabbik fele annyira megfertőzte a gondolataimat, hogy mikor reggel Annamari mondta, nem tudtam megjegyezni rendesen. Még most is fáj. Nem is az, ami az éjjel történt, hanem hogy ennyire nem érdemlem meg a nyugodt boldogságot? Ennyire szeret valaki szenvedni látni odafenn?
Na szép...hullámokban tör rám a sírás, úgyhogy bocsesz, de most ezt is megszakítom, majd folytatom, ha lesz elég erőm...

Szenteste van, mindenki próbálgatja az ajándékait, ölelgeti a szeretteit, örül, mint az a bizonyos szobalány a tavasznak... minden évben egy szerető család a kívánságom már mióta az eszemet tudom, de ez úgy tűnik még nem aktuális. Mindegy...így jár, aki Czibulyás Ádámnak születik.

A szokatlanul hosszú bevezetés után szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvassa soraimat!

A lényeg lényege lényegében lényegtelen, ám ezen kis fricskával ki is merült a humorraktáram, úgyhogy igyekszem leírni mindazt, ami történt velem... kisebb cenzúrákkal természetesen.
Alig vártam a kedd estét. Aznap a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól, hogy megismerkedem a párom, Annamari családjával. Az izgalmam minden lépéssel fokozódott, amíg meg nem láttam azt a tüneményes mosolyt szerelmem arcán és el nem öntött a szeretet csodás melege. A lakásba toppanásunkkor csak a kisebbik öccs volt otthon, aki nem mutatott túl sok érdeklődést irántam, amit persze nem is vártam, hisz én is voltam 13 éves...igaz, hogy Gergőnél sokkal nagyobb, érettebb, bátrabb és magabiztosabb voltam, de hát istenem, nem vagyunk egyformák.
Ez kissé megrengette magabiztosságomat és ismét egy cseppnyi aggodalom költözött a szívembe, amit megint elűzött a kedves mosoly. Drágám hal vacsorával kedveskedett nekem, amit elsőre igen ízletesen sikerült elkészítenie... büszke voltam (és persze vagyok most is).
Vacsi közben megérkezett anyuci, akinek nagyon megörültem, mert végre személyesen is megismerhettem. Kicsivel később Gergő is kijött birodalmából és tiszteletét tette, ám a szemkontaktust kerülte kézfogás közben, így biztos voltam benne, hogy megijedt. Vicces volt.
Végül megérkezett a családfő, akin Gergőéhez hasonló érzéseket véltem felfedezni. Biztos nem számítottak arra, hogy EKKORA barom vagyok... pedig bizony de.
Ugrás reggelre...

Annamari sírására ébredtem, úgyhogy jól megijedtem és szólongatni kezdtem, de nem válaszolt, így már biztos voltam benne, hogy nem álmomban mondtam neki valamit, amitől megbántódott, hanem rosszat álmodik, így hát gyorsan felébresztettem. Szegénykém azt álmodta, hogy elveszít, ami most, hogy kerek a történet kissé aggaszt, de igyekszem nem félni ilyenek miatt.
...most ismét meg kell, szakítsam a történetem, mert kavarognak a gondolataim.



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Már megint egy átlagos nap a mennyekben.

...avagy keserű cseppek. Ez a cím jutott először eszembe, mert az éjszaka tragikómikuma járt a fejemben.
Na de mindegy. Ne kezdjük már édességgel az ebédet!

Szevasztok!

A tegnapi nap igen érdekesen telt: a keddi napom végén olyan pocsékul voltam, hogy havat kívántam kis hazánk területére, amit másnapra meg is kaptam, minden ment rendesen estig, ahogy szokott, aztán kaptam egy igen kellemetlen hírecskét, ami úgy ért, mint egy tökön rúgás acélbetkóssal és mivel a fosmércén elég előkelő helyen végzett a hírecske, ezért most meg sem osztom veletek.

Az este további része viszont feledtette valamelyest a borzalmas hírt, de most bocsika, nincs energiám leírni.

Dec. 19. szombat, 13:02 - folytatom.
Annamari öccse fellépett, tehát gondolhatjátok, hogy az egész családnak ott volt a helye... természetesen a drága családfő megint ideértette a szeretőjét is, tehát volt egy kis deja vum, mikor nem sokkal éjfél után megcsörrent a telefonom. A telefonban azt az infót kaptam, hogy a drága nincs valami melegen öltözve, tehát úgy indultam neki, hogy két pulcsi a tatyómba, két kabát magamra (ne erőlködj, úgyse tudod elképzelni, milyen hülyén néztem ki). Találkoztunk hát a keletinél, ahol kiderült, hogy szó sincs itt fázásról, de azért ráaggattam az egyik kabátomat, amiben úgy nézett ki, mint egy "vámpírvadász", majd kitaláltuk, hogy semmi különös nincs, csak húzzunk el hozzám és csináljuk jó dolgokat. JÓ!

Na igen, csak épp akkor ment el az éjszakai, mikor ezt kimondtuk. Mi jut ilyenkor a hülye Dagatt eszébe? Hát sétáljunk le a hungáriáig. No de ezt nem lehet olyan könnyedén megtenni éjnek évadján, szóval csináltunk egy giga lólépést, mialatt kellemesen beszélgettünk... meg hát persze Annamari jól elfáradt, de ez nem meglepő, hisz csak én vagyok ilyen állat, hogy egy téli éjszaka csontig hatoló hidegében kilómétereket is képes vagyok lesétálni. De ha azt nézzük, még mindig jobb, mintha állni kéne fél órát...vagy akár egyet, hiszen már megtörtént velem, hogy kimaradt egy éjszakai. Fasza volt.

A buszon elmarhultunk és jó gyorsan haza is értünk, levettük a meleg holmit, kényelembe helyeztük magunkat, én meg részemről meg is éheztem, amit nagy nehezen csillapítottam, mivel közben a drága macerált.

Itt most a történetben ugrunk egyet, mivel nem tudom kitenni a tizennyolcas karikát.

Az ágyban alvásra készen még símogattam a vállát, mikor is majdnem Adriennek szólítottam... de persze éppen annyit mondtam ki belőle, amennyitől azért el tudta magát sírni. Süket dumának hangzik, de csak nyelvbotlás volt... persze ettől függetlenül engem is nagyon bántott a dolog.
Mikor felébredtem, keserű könnyeket töröltem ki a szememből. Valószínűleg álmomban sírtam, mert ébren ritkán szoktam, de mindegy is. Csináltam reggelit, kicsit rendet raktam, megkajáltunk és kicsivel később beszélgettünk az éjjeli incidensről. Igen ritka, hogy ilyenkor nem jut eszembe több lehetőség is, hát most ezen ritka pillanatok egyike történt. Végül megbeszéltük és remélem, tartósan sikerült őt megnyugtatnom az érzéseimet illetően.

Vannak persze kétségeim, hiszen tudom jól, hogy van a szerelem és az illúzió, amik közül az illúzió szokta felütni a fejét igen hamar és ahogy jött, úgy általában a legrosszabbkor el is múlik, de hiszem, hogy amit most érzek, tiszta, hamisítatlan és szívből jön (nem, nem a hagymaszagra gondolok). Éreztem már korábban Eszternél, később pedig Adriennél is és úgy hiszem, már meg tudom különböztetni az illúziót a szerelemtől. Minden esetre semmi sem véletlen, tehát ha mégis illúzió volna, biztosan okkal történik és tudom kezelni a helyzetet.
De hisz tudjátok, nem szabad félni soha semmitől!

Végezetül...elfelejtettem, mit akartam írni, szóval akkor egyelőre semmi, majd talán eszembe jut valami mélyértelmű bölcsesség.
Minden jót, vigyázzatok magatokra, legyetek jók, BÁTRAK és MAGABIZTOSAK!
Földanya áldása kísérjen benneteket!


Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Ágyszerelés zombimódra

Szevasztok!

Mint ahogy azt az utóbbi bejegyzéseimben írtam, kissé furcsák az alvási szokásaim mostanában, amikre sajnos nem tudok magyarázattal szolgálni ma sem, azonban befejeztem a nagy harci feladatomat, az ágyszerelést.
Kissé tele volt már vele a faszom, a hócipőm és a puttonyom is, de ha minden igaz, megérte. A folyamatot most nem írom le, mert elég fáradt vagyok és még boltba is kell majd mennem, de majd igyekszem pótolni.

Lényeg, hogy három napot töltöttem azzal, hogy a meglévő zombult állapotomban összerakjak egy bútorlapot tömör fából, megerősítsem annyira, hogy ami történt, ne fordulhasson elő még egyszer, (mármint, hogy átülök rajta) valamint kialakítsam rajta a szükséges rögzítési pontokat.
Így a végére azt azért megsúgom, hogy a nagy barkácsolás utáni összeszerelés alatt lehet, hogy a középső részt, azaz az ágyneműtartót lenulláztam, de ez majd este kiderül, ugyanis ki fogom próbálni... de ha igen, én akkor se adom fel, normális ágyat csinálok ebből a szemétládából! Nem ússza meg egy egyszerű kidobással és majd ha megszolgálta az idejét, rituálisan kivégzem. Kis érdekesség, hogy pontosan 120 kapoccsal fogatták oda a kárpitot az ágynak azon részére, amit sikeresen eltörtem.

Na pihenek, aztán húzok boltba.



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Icc tú in dö morning

Szevasztok!

Szóval hajnali negyed három vanik és én fent vagyok...hogy miért, azt már nagyjából tudhatjátok az előző bejegyzésemből. Kicsit nehéz magyarázatot találnom erre az egész mostani helyzetre, ezért kipróbálok valamit. A mai éjszakát végigvirrasztom (legalábbis ameddig tudok, ébren maradok) és a reggeli állapotom alapján kiszűröm a különbségeket zombiság és zombiság között...hozzáteszem, most azt az eredményt várom leginkább, hogy még zombi sem leszek, de nálam ez elég változó dolog, így inkább nem is várok semmit.
Amennyiben nem sikerül végigvirrasztani az éjszakát, akkor alvási gondjaim biztosan nincsenek, de ha esetleg mégis és reggel nem leszek olyan zombi, mint 10-11 óra alvás után, akkor valószínűleg az elalvás időpontjával lehet a baj. Milyen jó, ha az ember tisztában van bizonyos dolgokkal.

Egyébként egyre többet jut eszembe az, hogy talán a mostanában fogyasztott vitamintablettákkal van gondja a szervezetemnek, úgyhogy most azokkal is leállok inkább. Nem tudom, tudjátok-e, de még a c-vitamin tabletta is a napi FELNŐTT mennyiségnek több, mint a háromszorosát tartalmazza...jó, a c-vitamin túladagolása annyira nem gáz, de hallottam olyanról, akinek a doki megadózisú (1000mg, vagy annál több) aszkorbinsav bevitelt javasolt naponta. Oké, hogy jó az immunrendszernek, meg minden, de egy részt 1000mg c-vitamin a megfelelő segédanyagok nélkül a büdös életben nem szívódik fel a szervezetben egy nap alatt, más részt mivel nem szívódik fel, kikristályosodhat a vérben. Egyébként ezért kell almát enni citrom, meg minden szar helyett. Az almában komplexen benne van a c-vitamin felszívódásához szükséges anyagok teljes spektruma, így habár a benne található aszkorbinsav nem éri el még a narancs szintjét sem, a felszívódása mégis mindennél jobb... és még csak nem is arteficiális (Annamari, ezt csak érted írtam le ).

Na, hát akkor én nekilátok az éjszakának. Még nem tudom, mivel töltöm el, de majd útközben biztos kiderül. Talán sakkozom az agyafúrt gép ellen, vagy olvasgatok, esetleg meditálok, hogy ne legyek használhatatlan. Vagy végignézem az összes horrorfilmet, amim van.

További kellemes életet!
Földanya áldása kísérjen benneteket!

Szép jó reggelt mindenkinek!

Most épp negyed tíz múlt és befejeződött volna a kísérletem. Az eredmény is meglepő! Reggel 6 és 7 között, mikor épp olvasgattam Annamarival folytatott beszélgetésünket, szellemi pettingünket, mikor úgy, ahogy voltam zenehallgatás, olvasás közben kifeketéztem (érdekes angol kifejezés az ájulásra, úgy hiszem szleng, mert szótárban nem találtam meg, de egyébként blacked out, szóval lehet keresgélni tovább) és most tértem magamhoz kilenckor, majd most a reggeli pössentés után már jól is vagyok. Semmi zombulás. Na de az eredmény... arra jutottam, hogy biza rosszkor alszom el, úgyhogy majd igyekszem megfelelő időben elalvadni és akkor nem lesz semmi baj. Most meditálok egyet, aztán nekirugaszkodom a napi feladataimnak.



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Mi a cukros fasz van velem?!

Szép napot mindenkinek!

Mostanában a kelleténél sokkal többet alszom. Először arra gyanakodtam, hogy a biológiai órám nem bír lépést tartani velem. Ez elő szokott fordulni, mikor bizonyos változtatásokat eszközlök az életemben, de mostanában ilyen nem történt...legalábbis olyan nem, ami miatt a vekkerem felborulhatna. Később az jutott eszembe, hogy túl későn (vagy már korán) térek nyugovóra és emiatt alszom sokkal tovább. Ez sem ritka, biztos emlékeztek, mikor fél kettőkor aludtam el és pontban fél hatkor ébredtem fel, talán még ez a szabály érvényes az agyamban és ezért.
Na de a mai nappal tényleg tanácstalan vagyok. Egy órakor ágyban voltam, végigaludtam az éjszakát és a reggelt ismét a fél tizenegy jelentette...természetesen még mindig halál kóma vagyok és semmihez nincs kedvem, de basszus, meg kell csinálni (biztos, hogy nem fogok időben végezni).
Nem tudom, mi van velem, de sürgősen össze kell szednem magam, különben a lustaság is megtalál.

A másik, hogy mostanában nem vagyok éhes, nem tudom, miért.
Mindegy...tovább vizsgálódom, megpróbálok rendszeresen enni, mozogni és visszaállítani a megszokott ritmusomat.


Beesteledett...18:09 van. Délután úgy döntöttem, hogy a mai napot az agytornának szentelem, mivel nem tudtam magam rendesen összeszedni. Természetesen repesek az örömtől, meg minden, hogy olyan csodálatos apukám van, hogy már azzal tönkre tud tenni mindent, hogy bejön a szobámba. Éppen próbáltam megoldani egy nehéz feladatot, mikor benyitott (kopogás? köszönés? MINEK?) és azonnal elszállt minden pozitív gondolatom, illetve a koncentrációmnak is annyi... mit is mondhatnék? Nehéz dolog így megmaradni...meg mindent nehéz csinálni.
Azt hiszem, most lepihenek egy kicsit, mert nagyon nem vagyok jól.

További kellemes életet mindenkinek!
Földanya áldása kísérjen benneteket!



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Nem öt év, KÖTÉL!

Szevasztok!

A címnek természetesen semmi köze a bejegyzéshez, de amúgy nem is nagyon jutott eszembe olyan, amit most leírhatnék, hacsak nem a vasárnapi (nov. 29.) eseményeket. Átjött ugyanis az exem, Adrika drága, aki most sem hazudtolta meg magát, 5-6 közöttre ígérte magát, erre beállított negyed 8-kor, ami mondjuk nem lett volna jó valamelyik másik napon...megjegyzem soha nem szeretek várni senkire, ugyanakkor én is rühellek pontatlan lenni, de előfordul mindenkivel.

Lényeg az, hogy elmondtam neki ördögi tervem részleteit, amiktől szenvedtem a múltkor. Először fogalmam sem volt, mit mondjak neki, de végül erre esett a választásom. Viszonylag könnyű volt elmondani neki, hogy azért kellett kicsit "megszorongatnom", hogy rendesen összeszarja magát és hogy gondolkozzon azon, amiket csinált, illetve amiket nem. Ismét belátta, hogy pöcs volt, úgyhogy ez már egy lépés és a kis hazugságom is azt érte el, amit vártam tőle, mármint egyelőre csak annyit, hogy összeszarja magát (állítása szerint legalábbis, de elbőgte magát, szóval valószínűleg így is van) és gondolkozni kezd bizonyos tettein...bár én már akkor boldog lettem volna, ha gondolkozik, mielőtt cselekedne, de hát nem lehet mindig mindent megkapni. Tehát most töpreng, ezért úgy gondoltam, rábízom a maradék "problémát", miszerint még mindig szerelmes belém (sajnos/szerencsére számomra elég kiábrándító volt, amit az utóbbi időben csinált), ha akarja, úgy oldja meg, hogy nem találkozunk, ha nem, akkor megoldjuk máshogy...ez az én szakterületemtől is kissé távol van, de tippjeim mindig vannak és kísérletezéssel mindent meg lehet tudni.

Kb ennyi lett volna a lényeg, a fejleményekről meg majd beszámolok.
Most pedig megyek kockulni, mert ahhoz támadt kedvem.

További kellemes életet!



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Reveláció

Szevasztok!

Éppen ez történik az exemmel...istenem, majd belehalok ebbe a fájdalomba. A könnyeimtől alig találom meg a billentyűket és hihetetlen, hogy rávettem magam, hogy mindezt msn-en csináljam. Nem vagyok normális baszki...
Mindegy, jó szándék vezérel és igyekszem a távolból figyelemmel kísérni az útját, esetleg itt-ott beavatkozni, ha faszságot készül csinálni.

Mindenem fáj és dől a könnyem...a szívem hihetetlen sebesen ver...féltem, hogy belehalok, mostmár inkább kívánom, hogy vagy haljak bele, vagy legyen már vége!
Remélem úgy sül el a dolog, ahogy várom...ellenkező esetre gondolni is szörnyű lenne.

Muszáj lenne beszélnem valakivel, de most csak a naplóm van...ilyen fájdalomban még soha nem volt részem és remélem, megéri a strapát. Mennyi mindent tettem ezért a lányért és semmit nem kaptam vissza, erre most még az életemet is kockáztatom érte...nem vagyok épeszű.
Ki kell bírnom...ki kell bírnom, nem mondhatom el neki, miért teszem ezt vele. Légy erős még egy kicsit, Ádám!!
Csak még egy kicsit!

Jézusom...nem bírom. Ha ezt túlélem, nagyon nagyot fogok szeretlkezni...
...ha túlélem bassza meg!

Nagyon jó...hányingerem is van már. Minden porcikám fáj és ég.
Kezdek megnyugodni...a gyomrom még kavarog. de már nem fájok annyira.

Jó, már beledögleni biztos nem fogok.


Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Pókör féjsz

Szebbet, jobbat, nagyobbat!

Kicsit levert valami a lábamról. Sajnos ez nem az a fajta, aminek így van négy végtagja és túl sokat beszél, az nem zavarna ennyire. Mivel ez már a második nap hőemelkedéssel, arra gyanakszom, hogy beszoptam a H1N1-et. Tök vicces lesz, ha a szervezetem legyűri a picsába, mielőtt még bármilyen tünete jelentkezne...akkor majd felhívom az ANTSZ-t, hogy azonnali hatállyal szüntessék be a pánikkeltést. Na jó, nem...másokra én szarok, hogy mit vesznek be. Legalább lesz egy kis szelekció végre.

Hihi...ha esetleg elpatkolnék, bocs mindenkitől és nem tudom...találjatok ki valami mélyértelmű bölcsességet, de poén legyen benne!!



Frissítés: november 23. van és már nincs semmi bajom, csak köhögök egy kicsit. Kár...pedig úgy megnéztem volna, mi a különbség a sima és a disznaj infulencia között.



Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Buzifilm, petting és alvás

Szevasztok!

Igen, akár azt is leírhatnám, de nem fogom, akárhogy nyalogatjátok az ánuszrózsámat. A mai bejegyzés szóljon mondjuk arról, milyen nehéz megtartani ezt az új állapotot. Ahogy bejött a munka probléma, megváltozott a helyzet...lófaszt...tudjátok, mit?

Bármi rossz történjen is, leszarom...erősebb vagyok mindenkinél és meg tudom magamnak teremteni, amire régóta vágyom. Mostantól nem állhat az utamba semmi, nem félek semmitől és mindent megteszek a boldogságomért.

Szeressétek és vigyázzátok egymást!
Földanya áldása kísérjen benneteket!


Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Még egy átlagos nap a mennyekben.

Szép reggelt mindenkinek!Rendhagyó köszönés egy rendhagyó éjszaka után.

Mit gondoltok az egy éjszakás kalandokról? Ne nézz már így, ismersz...nem vagyok már pinabubus! Én egy éjszakáról beszélek, ami tele van kalandokkal. Tudjuk ugyebár a különbséget?! Nem? Szar ügy, ha csak a kettyintéshez értetek. Ne most utálj, ráérsz majd a végén!

Hol is kezdjem?! Hát persze, hogy az elején.

Tegnap drága barátom Annamari kissé nyűgös volt csalfa édesapja koncertje miatt. Valljuk be, nem mindennap találkozik a szerető a kedves "kifosztott" családdal. Én teljes nyugalommal köszöntem el tőle 8 óra előtt, mert tudtam, hogy helyesen fog cselekedni, bármi is legyen. Telt-múlt az idő, először egy sms jött tőle fél tízkor, hogy ő bizony már részeg...majd később egy magán számas hívás jött, amit természetesen nem vettem fel, mert nem szoktam, de éreztem, hogy ő hívott, így visszahívtam. Éreztem a hangján, hogy valami baj van, így megbeszéltük, hogy találkozunk. Mindezt háromnegyed tizenkettőkor. Enyhe gyomoridegtől felspannolva romboltam le az éjszakai buszhoz, ami azonnal jött is, ezzel is jelezve, hogy nagyon helyesen cselekszem. Az odaút elég hosszú volt ahhoz, hogy a gyomoridegem erősödhessen, illetve ahhoz, hogy mindenféle akkor még képtelenségnek tűnő dolog suhanjon át a kobakomon.

Megérkeztem a találkapontra és ki is szúrtam Annamarit. Rögtön elő is került két doboz sör a retikülből (valamiért ez a tetején volt, pedig a retikülnek ugyebár csak alja van) és teljes helyzetjelentést kértem, amit először érdekesen fogadtam...

08:27 -  Bocsi, de nem bírok tovább írni, kegyetlenül fáradt vagyok. Szép napot gyerekek!

14:23 - Kialudtam magam, fitt vagyok, egészséges. Egyébként már fél órája fent vagyok, csak még meditáltam egyet, hogy megint újult erővel tehessem, amit tennem kell.

Szóval érdekesen néztem Annamarira, mikor megtudtam, mi verte ki nála annyira a biztosítékot, hogy felhívjon, de ez most azt hiszem, jobb, ha az én kis titkom marad. Leültünk a Blaha melletti Szent Rókus kórház elé két rozoga szar székre, amit rögtön perverz vicceim egyikeként alkalmaztam, de hát én már csak ilyen pöcs vagyok.
Miután kibeszéltük az este történéseit, igyekeztem elterelni a figyelmét, amit ilyenkor ugyebár szoktam és kialakult egy nagyon kellemes beszélgetés...hát úgy mindenféléről. Beszélgetés közben két alkalommal is kénytelen voltam megtörni a csendet, mert (bármily hihetetlen) keletkezett.
Kis csavarocska mindezekben, hogy Annamarival még soha nem találkoztam ezelőtt, sőt továbbmegyek, még csak telefonon sem beszéltünk, csak ömösönön, meg tevepatkánykutyakacsa levelekben. Biztos ezért állt velem szóba, amilyen közvetlen tudok lenni, biztos elijesztettem volna, ha csak úgy az utcán leszólítom, netán a buszon való poénkodás közepette szóba elegyednénk, de azért kurva jól elkalandozom itt magamban - tényleg bocsesz, csak megint járnak a gondolataim ezerrel -.
Tehát nem volt vele audió-vizuális kapcsolatom, leszámítva azt, mikor webcamoltunk, de a végeredmény egy. Ezen két "kínos csendecske" után már nem is tudom, milyen apropóból, vagy hogyan (ehh...az a lényeg, hogy a részletek embere vagyok), elcsattant egy csók. A csók igen hosszú és vad volt, meg is jegyeztem, hogy úgy csókolt, mintha már évek óta oktrojatív elvonó kúrán lenne, - kurva jó dolog az, én már csak tudom - mindemellett természetesen isteni érzés volt.
Ezek után már talán mindenki találgat: "Dagatt, te nem most léptél ki egy elbaszódott kapcsolatból? Hát megzakkantál fiam, hogy most beleugorj egy újba?"
Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, ugyanis mint azt tudjátok, elsősorban az ún. "véletlenek" irányítják az életem és ha valaki ismer valakit, aki azt hallotta az egyik barátja ismerősétől, hogy a kovácsjózsi már átélt hasonló történetet, mint amit most ilyen szedett-vetett körülmények között megpróbálok átadni azoknak, akikben még csak meg sem bízom (igen, ezek vagytok ti, de mondom, majd a végin tessék nagyon utálni), akkor kukoricán térdepelve ostorozzátok a talpamat és itassatok le, hogy még vicces is legyek!
Egy szónak is száz a vége: ilyen nem mindennap történik az ember életében. Hozzáteszem, valaki életében még az sem történik meg, hogy ha egy barátjának szüksége van rá, akkor...hogy is mondják? segít. Ezért gondolom, hogy bárminek is legyen ez a kezdete, annak meg kell történnie...egyébként odafelé a buszon is az ugrott be, hogy egy csók mindenképpen el fog csattanni, tehát kvázi figyelmeztetve lettem rá, de akkor az opciók annyira nem érdekeltek, csak aggódtam, hogy mi baja lehet a barátomnak.

Ezek után tovább beszélgettünk, néha csókolóztunk, meg természetesen az a fantasztikus tulajdonságom, hogy közvetlen vagyok, megint visszanyalt, mert kissé fel lettem izgatva nyaknyalival...de sebaj. Aztán egyszer csak hideg lett...még én is éreztem, pedig tudjátok, milyen jól bírom a hideget...csak hát azért nem biztos, hogy órákig egy padon ülve is érvényes ez a dolog. Javasoltam, hogy esetleg mászkáljunk el valamerre, hogy mozogjunk és akkor legalább én nem kapok hipotermiát, de mondta, hogy ha akarok, menjek nyugodtan haza, csak ő nem akar hazamenni a családjához jópofizni. Ekkor jött az a spontán és minden hátsó szándéktól mentes (most lehet köhécselni, de az a pálya, hogy tényleg hihi) ötletem, hogy menjünk el hozzám és folytassuk a beszélgetést egy bögre forró tea és kicsit magasabb hőmérséklet mellett.
Először természetesen nem értett egyet azon egyszerű oknál fogva, hogy van az a bizonyos folyamat, amit mindenki ismer (nem, nem arra gondolok, mikor a csoki olvadni kezd a szátokban!) és hát azon nem nagyon kéne elindulni. De aztán végülis meggyőztem és eltéptünk hozzám.
Mikor is volt olyan, hogy én hajnali háromkor beállítottam egy vadidegen nővel? Fölösleges találgatni, mert ha volt is ilyen, én nem emlékszem rá.
Természetesen faterom fent volt és nem bírta ki, hogy ne nyisson ajtót, amitől kissé égett a pofám, de mostmár mindegy...csak tudnám, mi a cukros fasznak kel olyan korán.

Beültünk a szobámba és a jó forró tea mellett tovább beszélgettünk...csak ugye a tea is elfogy egyszer és akkor az ember általában rögtön szabaddá teszi a kezeit, mi sem tettünk máshogy. Kis csókok, kicsi simi és összebújás...csattan az ajtó (hányszor mondtam annak a tuloknak, hogy ne bassza be az ajtót) és kisség elszaladt velünk a ló...olyannyira, hogy mindketten remegtünk, de akkor persze már nem a hidegtől, hanem valami egészen mástól.
Meghúztuk (nem röhög!) tehát a határt, ami most, hogy mindketten elgondolkoztunk a történteken biztosan eltolódott valamerre.

Eljött a reggel és felajánlottam, hogy itt aludhat velem, de visszautasított, mert hogy nem lenne jó ötlet. így utólag egyet értek vele, bár akkor nem tettem, mert bevallom, nagyon szerettem volna vele aludni (amúgy tényleg nem a dákóm parancsait követtem).
Elkísértem a keletiig, majd elbúcsúztunk és kurva gyorsan hazajöttem, mert már a buszon is úgy éreztem, hogy mindjárt összeesem...persze aztán kicsit kitisztult a fejem, mikor felugráltam a lépcsőn, de természetesen ez nem hatott sokáig.

Nagyon jól éreztem magam vele, de most ott motoszkál a fejemben újra a kérdés...Vajon ezzel tönkretettünk egy barátságot, vagy inkább csak megszilárdítottuk és ráépítettünk? A kérdés költői, hiszen erre csak mi tudjuk a választ és még mi sem tudjuk megfogalmazni.
Azt hiszem, leírhatnám, mit éreztem, vagy mikre gondoltam, de azzal elmenne az egész nap és így is a legértékesebb részt aludtam át...persze megérte.

További kellemes életet mindenkinek és ha tehetitek, szeressétek egymást!
Hmmm...az ilyenek miatt néha fontolóra veszem Süni feltevését, miszerint írjak könyvet az életemről...de hát ki a faszom olvasná el?


Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Hiányzik

Üdv mindenkinek!

Jó gyorsan telik az idő... több, mint két hete írtam ide utoljára és még csak észre sem vettem...pedig azóta történt velem valami.
Szakítottunk Adriennel, ami először ugyan nem, de később kissé megviselt. Talán ráfogom arra, hogy nem csípem a hirtelen változásokat, de minek áltassam magam, mikor hiányzik a hülye nőszemély, akivel együtt voltam jóban és rosszban egyaránt...furcsa. Lehet, hogy csak a megszokás miatt, lehet, hogy az amúgy is érzékeny lelkem miatt, de talán még a részletes szemléletemnek is betudható, hogy most így hiányzik, nem tudom, de igyekszem azt tartani magam előtt, hogy szeretem őt és így volt a legjobb mindkettőnknek.
Ahhh...lehet, egyszerűbb lenne, ha inkább aludnék ilyenkor, de hát tudjátok, nem nagyon alszom. Így jár, aki Czibulyás Ádámnak születik.

Nah, próbálom követni az egyik legjobb barátom tanácsát és igyekszem átélni a jót és megbocsátani magunknak, amiért tönkretettünk egy ilyen jó kapcsolatot.

Szeretlek Adrienn! Hiányzol és nagyon sajnálom, hogy ennek meg kellett történnie!

Szevasztok!


Dtt

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Egyszerűen Pina!

Szevasztok!

Nem aludtam az éjjel egy szemhunyásnyit sem, ami persze nem újdonság, hiszen talán egész életemben nem aludtam rendesen, még barátnőkkel sem, mert a tízig alvás nem alvás, hanem időpocsékolás és az agyamat is tönkreteszi...jha bocsánat, egyikükkel nagyon jól aludtam, de mindegy is, mert a kivétel erősíti a szabályt.

Lényeg, hogy ma egy különös dolgot vettem észre, ami eddig soha nem jelentkezett egy ilyen átvirrasztott éjszaka után, persze úgy, hogy a hetedikes inszomniámra már csak úgy emlékszem, hogy volt, aztán onnantól kezdve semmire, mert akkoriban annyira legyengültem, hogy enni is alig bírtam.
Szóval megpróbálom körülírni az érzést: Nehezen kapok levegőt, mint mikor nagy magasságban vagyok, a fókuszban éles a látásom, de minden más olyan homályos, hogy színte kivehetetlen, a vérem mintha pezsegne, izomláz, de az betudható a tegnapi edzésnek is, de mindezek mellett egyébként ugyanolyan eleven vagyok, mint amilyen lenni szoktam.
Dagattnak lenni zsír, ha bírod az ilyen érdekességeket.

Na most megyek és iszom egy teát, hogy helyrerázódjak.
További kellemes életet nektek!

Dtt  <-így könnyebb. : )

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Maaalvin iskolatásam...vót valamikó

Szevasztok!

Tegnap este megtalált egy volt iskolatársam, akivel nem tudom, hány éven kereszül mentünk el egymás mellett, vagy talán beszéltünk egymással valami jelentéktelenről, csak elfelejtettem hiszen elég lyukas az agyam. Na mindegy. Kissé furcsa volt, főleg hogy le lettem Ádikázva, de még sosem örült nekem senki, aki azt se tudta, ki vagyok...jobban mondva tudta, mi a nevem, meg ismerte a pofámat, de azért mint tudjuk ez messze nem jelenti azt, hogy valaki tudja, ki vagyok.

Jól esett, mert sokkal jobban vissza tudtam emlékezni a régi sulis időkre, meg hogy miféle emberekkel jártam én egy suliba...már egyáltalán nincs bűntudatom, hogy nem tartom velük a kapcsolatot, viszont ha belegondolok, mennyire nem tudtak hatással lenni rám az úgy nevezett barátaim hülyeségei, még büszkébb vagyok magamra. Az egy dolog, hogy a világ szarságai nincsenek rám rossz hatással, még az is elmegy, hogy az idióta gyerekes őseim nem voltak rám különösebben rossz hatással, de a barátok... még a haverok is hatással vannak az emberre, hát még az ún. barátok. Na mindegy... nem fejtegetem tovább, mert még a végén elromlik a kedvem.

Reggel felkeltem, lezuhanyoztam és közben az orromból is dőlt a vér, úgyhogy most olyan fehér vagyok, mint a fal és kicsit szédülök is.

Ne igyatok sok alkoholtartalmú italt és egyetek hagymát!
Szevasztok!

Hogy a ribanc anyját, miért nem tudja egyszerűen olyan betűtípusban blogba menteni az írkálásomat?!
Annamari, ezért szopni fogsz! :-)

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Nem tudok aludni 01 ...bár akár még egy nullát odabaszhatnék, mert a faszom se tudja, hányszor lesz még ilyen rövid, ámde boldogtalan életem során.

Szép estét kedves mindenki!

A napokban nem alszom túl jól, amire egyelőre jobb magyarázatot nem találtam, mint hogy igazából soha életemben nem aludtam valami jól. Na persze ezzel nem tekinteném lezártnak az ügyet, de legalább nincs min csodálkoznom.
Pedig nem volt olyan életem, hogy drága jó lelkiismeretem bármiért is rághatná a fülemet. Talán kisebb hazugságok miatt, de én úgy vagyok vele, hogy a belső hang csak azért szólhat, amit én magam is véteknek tartok, márpedig a kisebb hazugságaim nem tartoznak ezek közé. Legtöbbször a szüleimnek hazudtam, de aki tudja, milyenek a szüleim, az tudja, hogy mennyire nem hiányzott nekem a plusz feszültség. Főleg 15-16 évesen...kurva kemény évek voltak, de mellette buli is és sokat tanultam. Visszatérve, én inkább a könnyebb utat választottam, ha az ősökről volt szó... már csak azért is, mert az esetek 90%-ban az igazat nem hitték el nekem, így akaratlanul is rátereltek a hazugság nyújtotta könnyebb útra. Pedig Isten, Allah, Buddha és Földanya látja lelkemet, nem igazán szerettem volna hazudni senkinek, mert az a szüleim sportja volt és én tőlük különbözni szerettem volna.

Talán ez a kérdés nem hagy nyugodni: Veszítettem-e valamit azzal, hogy ilyen szar alakok az őseim? Végülis majdnem mindenre magam jöttem rá, amire egyébként a szülők valók, hogy megtanítsák, de épp emiatt rendelkezem ennyi tapasztalattal -meg persze azért, mert folyton jár az agyam és minden szart részeire szedek-, nem vagyok elkényeztetett fasz, saját értékrendem van és úgy vélem, hogy helyes, erkölcsös vagyok, udvarias és még sorolhatnám a jó tulajdonságokat.
Ezzel szemben azonban egy érzelmi nyomorék vagyok, definiálni tudom a család fogalmát, de nem tudom, milyen a családi szeretet, nem tudom, milyen, mikor őszintén szeretjük és főleg segítjük egymást.
Hogy a kérdés értelmet is nyerjen, módosítom: Melyik fontosabb, a tisztességes élethez szükséges dolgok autodidakta elsajátítása, vagy az egészséges szeretet, ami megint csak az egész életet átölelő dolog?

Kicsikét komplexusosnak tűnhet ez a bejegyzés, de meg kell mondjam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Elfogadom az őseimet olyannak, amilyenek, hiszen változtatni nem tudok rajtuk, büntetni sem szeretném őket, hiszen egyik sem az én dolgom, hanem Nergahnaké -a vallásomról majd máskor-. Nem, nem gyűlölöm, sőt szeretem őket, de ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy nem valami jó emberek és valami kikúrt nagy csoda kell ahoz, hogy valamit is javuljanak azalatt az idő alatt, ami még hátra van nekik. Ezért is van fateromnak cukorbaja... ilyen puruttya betegséget az ember akkor kap, mikor már haszna nincs, lelki fejlődésen nem fog keresztül menni és jobb volna mindenkinek, ha eltávozna, exitálna, vagy csak eldobná a kanalat, amivel az életet habzsolta. Rákfeném, hogy tudom, mikor lesz ez és egy cseppet sem bánom, mert úgy fog meghalni, hogy fingja sincs, mit hagy itt. Na de leszarom...majd mondok érte egy áldást, hátha megkönyörül rajta valaki.

Remélem pár év múlva elolvasom majd ezt és meg tudom válaszolni a kérdésemet, vagy még jobb lenne, ha mindennapi hosszas fohászom meghallgattatna és megkapnám, amire oly régóta vágyom.
De nem szeretnék se szentfazéknak tűnni, se polkorrektnek, úgyhogy CIGÁNY, ZSIDÓ, CIGÁNYBŰNÖZÉS és keressetek rá a gúgli-n "Juba the sniper"-re és láthattok menő amcsi katonákat, amint kihullik lábuk alól a talaj... vagy éppen a falra fröccsen az utolsó gondolatuk.

Szolgálati közlemény: Megcsípett egy szúnyog, késő/korán van és kicsit melegem van.

Na jó éjszakát gyerekek!Földanya áldása kísérjen mindannyiótokat!

Import blogbejegyzések - Álomvilág : Első blogbejegyzésem

Szevasztok!

Mint azt sokan tudjuk, inkább weblog, de hát ugye manapság minden rövidebb, mint egykor volt.
Szerencsére ma sokat esett az eső, végre egyszer nem döglök meg a melegben. Talán valami fa is nő majd a magvakból, amiket ültettem kinn az ardőben.

Nem tudom, minek írom ezt, de mindegy is, mert most azonnal befejezem. Valamikor majd jövök valami idióta okfejtéssel, meg okoskodással, amire aztán a kutya se fog odafigyelni, mert egy összetett mondat már meghaladja a képességeiket!

Csöves!