Import blogbejegyzések - Álomvilág : Könnycseppmentes móka 2006 óta.

Az eredeti szöveg nem így szólt, de sajnos az éjszaka rosszabbik fele annyira megfertőzte a gondolataimat, hogy mikor reggel Annamari mondta, nem tudtam megjegyezni rendesen. Még most is fáj. Nem is az, ami az éjjel történt, hanem hogy ennyire nem érdemlem meg a nyugodt boldogságot? Ennyire szeret valaki szenvedni látni odafenn?
Na szép...hullámokban tör rám a sírás, úgyhogy bocsesz, de most ezt is megszakítom, majd folytatom, ha lesz elég erőm...

Szenteste van, mindenki próbálgatja az ajándékait, ölelgeti a szeretteit, örül, mint az a bizonyos szobalány a tavasznak... minden évben egy szerető család a kívánságom már mióta az eszemet tudom, de ez úgy tűnik még nem aktuális. Mindegy...így jár, aki Czibulyás Ádámnak születik.

A szokatlanul hosszú bevezetés után szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvassa soraimat!

A lényeg lényege lényegében lényegtelen, ám ezen kis fricskával ki is merült a humorraktáram, úgyhogy igyekszem leírni mindazt, ami történt velem... kisebb cenzúrákkal természetesen.
Alig vártam a kedd estét. Aznap a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól, hogy megismerkedem a párom, Annamari családjával. Az izgalmam minden lépéssel fokozódott, amíg meg nem láttam azt a tüneményes mosolyt szerelmem arcán és el nem öntött a szeretet csodás melege. A lakásba toppanásunkkor csak a kisebbik öccs volt otthon, aki nem mutatott túl sok érdeklődést irántam, amit persze nem is vártam, hisz én is voltam 13 éves...igaz, hogy Gergőnél sokkal nagyobb, érettebb, bátrabb és magabiztosabb voltam, de hát istenem, nem vagyunk egyformák.
Ez kissé megrengette magabiztosságomat és ismét egy cseppnyi aggodalom költözött a szívembe, amit megint elűzött a kedves mosoly. Drágám hal vacsorával kedveskedett nekem, amit elsőre igen ízletesen sikerült elkészítenie... büszke voltam (és persze vagyok most is).
Vacsi közben megérkezett anyuci, akinek nagyon megörültem, mert végre személyesen is megismerhettem. Kicsivel később Gergő is kijött birodalmából és tiszteletét tette, ám a szemkontaktust kerülte kézfogás közben, így biztos voltam benne, hogy megijedt. Vicces volt.
Végül megérkezett a családfő, akin Gergőéhez hasonló érzéseket véltem felfedezni. Biztos nem számítottak arra, hogy EKKORA barom vagyok... pedig bizony de.
Ugrás reggelre...

Annamari sírására ébredtem, úgyhogy jól megijedtem és szólongatni kezdtem, de nem válaszolt, így már biztos voltam benne, hogy nem álmomban mondtam neki valamit, amitől megbántódott, hanem rosszat álmodik, így hát gyorsan felébresztettem. Szegénykém azt álmodta, hogy elveszít, ami most, hogy kerek a történet kissé aggaszt, de igyekszem nem félni ilyenek miatt.
...most ismét meg kell, szakítsam a történetem, mert kavarognak a gondolataim.



Dtt