A recept maga egészen egyszerű: Végy egy követ, mosd meg, rakd bele egy fazékba, önts rá vizet, aztán kéregess mindenféle cuccot hozzá! Amúgy egyszerű és finom is.
Szép napot kívánok a kedves olvasónak!
Mint az okfejtős bejegyzéseimre oly jellemző már, a címnek természetesen semmi köze a témához, de a poén kedvéért megszorítom a tökeimet és mint amire az NCIS nevezetű borzalmasan komikus sorozat lényege épül, valamiféle összefüggést csak sikerül kreálnom. Meg is van!
Ez kő, az kő, amaz kő... Minden kő!
Nem egész két hét múlva választás. Van nekünk 6 db pártunk, akikre szavazni lehet... vagy szavazni is KŐ?
Bizony, kellene emberek! A szavazás fontos, mivel csak így szólhatsz bele az ország ügyeibe. Ezt persze az egyik padödős dagadék mondogatja nap, mint nap a TV-ben, úgyhogy nem teszem a magamévá eme remekművet.
Téééényleeeg! Milyen furcsa, hogy eddig nem propagálták a szavazás fontosságát. Vajon mi annak az oka, hogy most hirtelen mégis?
Talán az, hogy most már van IMF kölcsönünk is, amivel nem villogni szokás, inkább szégyenkezni, meg kurva gyorsan harcolni azért a természeti kincsért, ami még van (gondolok itt az ivóvízre, mint alapvető szükségletre)? Áhhh... az IMF kölcsön csak a valóságnak egy morzsája.
Talán a bűnözés elharapódzása az epikus indok? 2006 óta történt egy rakat gyilkosság. A cigányok öltek öreget, öltek fiatalt... miért? 500 ft-ért, 10.000 ft-ért, csak úgy, nemi erőszak következtében... hutyutyu. Haltak ám drapp emberek is! Cigók öltek cigót is. Persze rögtön előrántották a fasiszta-kártyát, de elég hamar kiderült, hogy a 8 esetből 7 bizony nézeteltérés volt (hát ők azokat így rendezik, kicsit más a temperamentumuk). Van ez így. Na de ez sem lehet oka annak, hogy most hirtelen ennyire fontos szavazni. Főleg azért, mert semmi köze a gyilkosságoknak a szavazás fontosságához.
Mivel lehetne összefüggést találni?
Gyakorlatilag mindennel, ami az elmúlt 4 évben történt, de mint mindenben, itt sem adják a kezünkbe a kulcsokat. Az emberek radikalizálódnak. Akik pedig radikalizálódnak, fontosnak tartják hallatni a hangjukat, még ha ez kimerül abban, hogy bemennek egy fülkébe és tesznek egy X-et egy négyzetbe. Tehát a radikálisabbak már ha törik, ha szakad elmennek szavazni, na de mi van a többivel, a "békés többséggel"? Őket meg kell szólítani, hogy elhúzzák a belüket a kis fülkéig és behúzzák, amit úgy éreznek?! Úgy tűnik, igen. A hatalom minden eszközzel megszólítaná a bizonytalan szavazókat, illetve azokat a szavazati joggal rendelkező embereket, akik nem szándékoznak élni kiváltságukkal.
Miért ne élne valaki ezzel a jogával? -kis kutatás után frissítek-
Nem volt kedvem közvéleményt kutatni, de majd talán egyszer...
Dtt
2010. március 31., szerda
2010. március 29., hétfő
Import blogbejegyzések - Álomvilág : Fény az alagút végén
"A legnagyobb művészet az ellenség ellenállását megtörni annélkül, hogy a csatatéren megütköznénk vele. A háború direkt módjára csak a csatatéren van szükség, de csak az indirekt módszer képes igazi győzelmet aratni és azt megszilárdítani. Romboljatok szét az ellenséges országban mindent, ami jó. Keverjétek az uralkodó réteg képviselőit bűnös vállalkozásokba, ássátok alá tekintélyüket, nyilvánosan szégyenítsétek meg őket a polgártársaik előtt! Használjátok fel a legaljasabb és legocsmányabb emberek munkáját! Zavarjátok minden eszközzel a kormányzat tevékenységét! Szítsatok egyenetlenséget és viszályt az ellenséges ország polgárai között! Uszítsátok a fiatalokat az öregek ellen! Romboljátok minden eszközzel az ellenséges hadszereg felszerelését, ellátását, rendjét! Ábrándítsátok ki őket az ősi hagyományokból és isteneikből! Legyetek nagylelkűek az ajánlatok és ajándékok dolgában, ha híreket és bűntársakat akartok vásárolni! Helyezzetek el mindenütt titkos hírszerzőket! Ne takarékoskodjatok se pénzzel, se ígéretekkel, mert nagy lesz a kamatja!"
Szép napot kívánok minden kedves egybegyűltnek!
Először is azzal kezdeném, hogy a ma reggeli ébredésem jobb volt, mint az előzőek. Kis lépés, de az is valami. Igazából fogalmam sincs, mit írhatnék a tegnap reggelen kívül, amit MOST nem írok le, de azért megjelölöm ezt a napot, mert a reggeli égbolt igen-igen szépre sikeredett.
Órákig tudtam volna csodálni egy hegyről, dombról, vagy valamelyik hídunkról, de sajnos ez is csak múló gyönyörűség volt, akárcsak minden az ember rövid és gyötrelmes életében. Na de nem azért tettem le a seggem, hogy keseregjek, sokkal inkább azt szeretném megírni, hogy milyen jól érzem most magam.
Igyekszem meglátni a szépet a világban és jobbára sikerül még akkor is, mikor egyébként nagyon mélypontozás van.
Tegnap kedves Annamáriával kipróbáltuk az irányított meditációt és mivel ugye az emberi elme manipulációjában nem vagyok egy utolsó, ezért sikerült is elérni a várt eredményt -hozzáteszem, nem számítottam ilyen jó eredményre-. Reggel időben felkelt mindenféle ráncigálás nélkül és úgy vettem észre, hogy frissebb volt, mint szokott. Persze ez nem újdonság, mert volt már, akinél alkalmaztam ezt, de azért a sikerélmény az sikerélmény.
Dtt
孫子, Sūn Zǐ, magyarosan Szun Ce) (kb. i.e 544 – i.e 496.)
Szép napot kívánok minden kedves egybegyűltnek!
Először is azzal kezdeném, hogy a ma reggeli ébredésem jobb volt, mint az előzőek. Kis lépés, de az is valami. Igazából fogalmam sincs, mit írhatnék a tegnap reggelen kívül, amit MOST nem írok le, de azért megjelölöm ezt a napot, mert a reggeli égbolt igen-igen szépre sikeredett.
Órákig tudtam volna csodálni egy hegyről, dombról, vagy valamelyik hídunkról, de sajnos ez is csak múló gyönyörűség volt, akárcsak minden az ember rövid és gyötrelmes életében. Na de nem azért tettem le a seggem, hogy keseregjek, sokkal inkább azt szeretném megírni, hogy milyen jól érzem most magam.
Igyekszem meglátni a szépet a világban és jobbára sikerül még akkor is, mikor egyébként nagyon mélypontozás van.
Tegnap kedves Annamáriával kipróbáltuk az irányított meditációt és mivel ugye az emberi elme manipulációjában nem vagyok egy utolsó, ezért sikerült is elérni a várt eredményt -hozzáteszem, nem számítottam ilyen jó eredményre-. Reggel időben felkelt mindenféle ráncigálás nélkül és úgy vettem észre, hogy frissebb volt, mint szokott. Persze ez nem újdonság, mert volt már, akinél alkalmaztam ezt, de azért a sikerélmény az sikerélmény.
Dtt
2010. március 17., szerda
Import blogbejegyzések - Álomvilág : Napirend? Na az nem lesz.
Szép napot kívánok mindenkinek!
Mivel eléggé szétszórt vagyok mostanság, kitaláltam, hogy írok egy napirendet magamnak, ami majd arra ösztönöz, hogy tegyem a dolgomat. Most azonban rájöttem, hogy úgy az igazi, ha napirend nélkül teszem mindezt, így nem írok semmit, csak megteszem, mint ahogy régebben, mikor még nem voltam ennyire padlón.
Most mondjuk nagyjából jól vagyok. Kavarognak a gondolataim és érzem azt a bizonyos érzést, - amit egy "laikusnak" magyarázhatok, olyan lesz, mintha a vaknak magyaráznám a pipacsot, vagy egy süket-némának egy vers jelentését - de ez majd mindjárt elmúlik, mert adok munkát a testemnek, ettől a lelkem megnyugszik, az agyam pedig kussban marad.
Találtam egy érdekes definíciót, szerintem érdemes elolvasni:
Mi a szerelem?
Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki többször is szerelembe esik újra részesedni kíván belőle… Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. MI A szerelem? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) IGAZI TÁRSRA TALÁL.Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk.
Óhhh...te jó ég, elmúlt tíz, lemegyek futni, mielőtt idenő a valagam.
További kellemes életet kívánok mindenkinek!
Dtt
Mivel eléggé szétszórt vagyok mostanság, kitaláltam, hogy írok egy napirendet magamnak, ami majd arra ösztönöz, hogy tegyem a dolgomat. Most azonban rájöttem, hogy úgy az igazi, ha napirend nélkül teszem mindezt, így nem írok semmit, csak megteszem, mint ahogy régebben, mikor még nem voltam ennyire padlón.
Most mondjuk nagyjából jól vagyok. Kavarognak a gondolataim és érzem azt a bizonyos érzést, - amit egy "laikusnak" magyarázhatok, olyan lesz, mintha a vaknak magyaráznám a pipacsot, vagy egy süket-némának egy vers jelentését - de ez majd mindjárt elmúlik, mert adok munkát a testemnek, ettől a lelkem megnyugszik, az agyam pedig kussban marad.
Találtam egy érdekes definíciót, szerintem érdemes elolvasni:
Mi a szerelem?
Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki többször is szerelembe esik újra részesedni kíván belőle… Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. MI A szerelem? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) IGAZI TÁRSRA TALÁL.Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk.
Óhhh...te jó ég, elmúlt tíz, lemegyek futni, mielőtt idenő a valagam.
További kellemes életet kívánok mindenkinek!
Dtt
2010. március 11., csütörtök
Import blogbejegyzések - Álomvilág : A szerelem fájdalommal jár
A szerelem fájdalommal jár. Ez talán egy olyan dolog, amit a legtöbben tudnak már. Elég tapasztalt vagyok ebben a témában is, mégis rendre hibákat vétek, amivel csak még több fájdalmat okozok magamnak.
Szép napot kívánok mindenkinek!
A lényeg az, hogy az utóbbi két és fél hónapban rengeteg dolog történt, ami nem éppen pozitív, bár a hosszútávú hatására még várni kell. Kiderült, hogy bizony én még mindig Adriennbe vagyok szerelmes és őt akarom, de persze nem lehet, hiszen tudjuk, mi lenne a vége és azt nem szeretnénk - Mellesleg így visszagondolva, nem biztos, hogy megint elkúrnánk egy alapvetően jó kapcsolatot - . Mindemellett kiderült az is, hogy amit Annamari iránt éreztem csak fellángolás volt és elcsesztem, mikor nem gondoltam bele rendesen az egészbe. Az eredmény magától értetődő... lenne, ha nem rólam lenne szó:
Adriennt igyekszem minél ritkábban felhívni és nem is igazán találkozunk, mivel nehéz mindkettőnknek, Annamarival pedig megbeszéltünk egy viszonylagosan jó megoldást: maradjunk együtt és hozzuk ki a maximumot a kapcsolatból, így talán nem olyan szar, mintha "nincs szerelem, nincs kapcsolatot" játszanánk, mint egyes magukat okosnak és tapasztaltnak gondoló fiatalok.
Most azért írok, mert hétfőn (március 8.) fény derült, hogy Adrinak is van valakije és ez a kis apróság megbolygatta nem túl egyszerű, ám de boldogtalan életemet. Furcsa számomra, mert ő nem az a fajta, akinek hamar összejön az ilyesmi, bár hozzáteszem, ezt valószínűleg a srác kezdeményezte, Adri meg belement.Amíg Adrinál nem kérdezek rá, addig ez rejtély marad, de nem fogok, mivel az én kis belső hangom nem tartja helyesnek az Adrienn irányába történő dolgokat.
Amikor megtudtam, azt hittem, belehalok. Nagyon fájt mindenem és mardosott a féltékenység, ami persze teljesen természetes, de én mégis haragudtam magamra. Sírni is akartam, de nem tudtam. Másnap halott voltam és azt kívántam, bár tényleg meghalnék, de nem. A segítségemre sietett a belső énem és utána jobban lettem. Most is jól vagyok, csak nagyon zavar, hogy nem tudom, jól van-e, szeretik-e egymást, vagy csak úgy vannak, ameddig vannak, nem tudok semmit és lehet, hogy a féltékenységem győzni fog, ha Adrienn felhív, mert nagyon úgy érzem, hogy fel fog.
Érzem, mikor rám gondol, érzem, hogy szeret, érzem, hogy hiányzom neki és borzalmas a tudat, hogy nem kérdezhetem meg tőle, "Akkor miért nem velem vagy? Miért nem küzdöttél értem? Miért nem mondtad, hogy szeressük egymást és oldjuk meg a gondjainkat együtt, mikor még együtt voltunk?"
A szerelem viszont más. Szerelmesek vagyunk egymásba, mégsem vagyunk együtt, szerelmes belém, mégsem tud együttműködni velem, szerelmes vagyok belé, mégsem tisztelem, szerelmes belém, mégsem hallgat rám, szerelmes vagyok belé, mégsem bíztam meg benne teljesen... de mostmár bízom és tisztelem őt.
Egyszer talán kihúny ez a szerelem és barátsággá szelídül, de bennem nem fog, bennem ez soha nem szelídül, mert érzem, hogy ő kell nekem, hogy ő az igazi és minden hibájával együtt elfogadom őt. Persze a kisebb szarokon lehet változtatni, de az alapokkal rendben van minden és ha az alapok rendben vannak, mindent rendbe lehet hozni.
További szép napot mindenkinek!
Szeressétek egymást és tanuljatok az én káromból!!
Dtt
Szép napot kívánok mindenkinek!
A lényeg az, hogy az utóbbi két és fél hónapban rengeteg dolog történt, ami nem éppen pozitív, bár a hosszútávú hatására még várni kell. Kiderült, hogy bizony én még mindig Adriennbe vagyok szerelmes és őt akarom, de persze nem lehet, hiszen tudjuk, mi lenne a vége és azt nem szeretnénk - Mellesleg így visszagondolva, nem biztos, hogy megint elkúrnánk egy alapvetően jó kapcsolatot - . Mindemellett kiderült az is, hogy amit Annamari iránt éreztem csak fellángolás volt és elcsesztem, mikor nem gondoltam bele rendesen az egészbe. Az eredmény magától értetődő... lenne, ha nem rólam lenne szó:
Adriennt igyekszem minél ritkábban felhívni és nem is igazán találkozunk, mivel nehéz mindkettőnknek, Annamarival pedig megbeszéltünk egy viszonylagosan jó megoldást: maradjunk együtt és hozzuk ki a maximumot a kapcsolatból, így talán nem olyan szar, mintha "nincs szerelem, nincs kapcsolatot" játszanánk, mint egyes magukat okosnak és tapasztaltnak gondoló fiatalok.
Most azért írok, mert hétfőn (március 8.) fény derült, hogy Adrinak is van valakije és ez a kis apróság megbolygatta nem túl egyszerű, ám de boldogtalan életemet. Furcsa számomra, mert ő nem az a fajta, akinek hamar összejön az ilyesmi, bár hozzáteszem, ezt valószínűleg a srác kezdeményezte, Adri meg belement.Amíg Adrinál nem kérdezek rá, addig ez rejtély marad, de nem fogok, mivel az én kis belső hangom nem tartja helyesnek az Adrienn irányába történő dolgokat.
Amikor megtudtam, azt hittem, belehalok. Nagyon fájt mindenem és mardosott a féltékenység, ami persze teljesen természetes, de én mégis haragudtam magamra. Sírni is akartam, de nem tudtam. Másnap halott voltam és azt kívántam, bár tényleg meghalnék, de nem. A segítségemre sietett a belső énem és utána jobban lettem. Most is jól vagyok, csak nagyon zavar, hogy nem tudom, jól van-e, szeretik-e egymást, vagy csak úgy vannak, ameddig vannak, nem tudok semmit és lehet, hogy a féltékenységem győzni fog, ha Adrienn felhív, mert nagyon úgy érzem, hogy fel fog.
Érzem, mikor rám gondol, érzem, hogy szeret, érzem, hogy hiányzom neki és borzalmas a tudat, hogy nem kérdezhetem meg tőle, "Akkor miért nem velem vagy? Miért nem küzdöttél értem? Miért nem mondtad, hogy szeressük egymást és oldjuk meg a gondjainkat együtt, mikor még együtt voltunk?"
A szerelem viszont más. Szerelmesek vagyunk egymásba, mégsem vagyunk együtt, szerelmes belém, mégsem tud együttműködni velem, szerelmes vagyok belé, mégsem tisztelem, szerelmes belém, mégsem hallgat rám, szerelmes vagyok belé, mégsem bíztam meg benne teljesen... de mostmár bízom és tisztelem őt.
Egyszer talán kihúny ez a szerelem és barátsággá szelídül, de bennem nem fog, bennem ez soha nem szelídül, mert érzem, hogy ő kell nekem, hogy ő az igazi és minden hibájával együtt elfogadom őt. Persze a kisebb szarokon lehet változtatni, de az alapokkal rendben van minden és ha az alapok rendben vannak, mindent rendbe lehet hozni.
További szép napot mindenkinek!
Szeressétek egymást és tanuljatok az én káromból!!
Dtt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)