Mivel eléggé szétszórt vagyok mostanság, kitaláltam, hogy írok egy napirendet magamnak, ami majd arra ösztönöz, hogy tegyem a dolgomat. Most azonban rájöttem, hogy úgy az igazi, ha napirend nélkül teszem mindezt, így nem írok semmit, csak megteszem, mint ahogy régebben, mikor még nem voltam ennyire padlón.
Most mondjuk nagyjából jól vagyok. Kavarognak a gondolataim és érzem azt a bizonyos érzést, - amit egy "laikusnak" magyarázhatok, olyan lesz, mintha a vaknak magyaráznám a pipacsot, vagy egy süket-némának egy vers jelentését - de ez majd mindjárt elmúlik, mert adok munkát a testemnek, ettől a lelkem megnyugszik, az agyam pedig kussban marad.
Találtam egy érdekes definíciót, szerintem érdemes elolvasni:
Mi a szerelem?
Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki többször is szerelembe esik újra részesedni kíván belőle… Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. MI A szerelem? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) IGAZI TÁRSRA TALÁL.Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk.
Óhhh...te jó ég, elmúlt tíz, lemegyek futni, mielőtt idenő a valagam.
További kellemes életet kívánok mindenkinek!
Dtt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése