Az eredeti szöveg nem így szólt, de sajnos az éjszaka rosszabbik fele annyira megfertőzte a gondolataimat, hogy mikor reggel Annamari mondta, nem tudtam megjegyezni rendesen. Még most is fáj. Nem is az, ami az éjjel történt, hanem hogy ennyire nem érdemlem meg a nyugodt boldogságot? Ennyire szeret valaki szenvedni látni odafenn?
Na szép...hullámokban tör rám a sírás, úgyhogy bocsesz, de most ezt is megszakítom, majd folytatom, ha lesz elég erőm...
Szenteste van, mindenki próbálgatja az ajándékait, ölelgeti a szeretteit, örül, mint az a bizonyos szobalány a tavasznak... minden évben egy szerető család a kívánságom már mióta az eszemet tudom, de ez úgy tűnik még nem aktuális. Mindegy...így jár, aki Czibulyás Ádámnak születik.
A szokatlanul hosszú bevezetés után szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvassa soraimat!
A lényeg lényege lényegében lényegtelen, ám ezen kis fricskával ki is merült a humorraktáram, úgyhogy igyekszem leírni mindazt, ami történt velem... kisebb cenzúrákkal természetesen.
Alig vártam a kedd estét. Aznap a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól, hogy megismerkedem a párom, Annamari családjával. Az izgalmam minden lépéssel fokozódott, amíg meg nem láttam azt a tüneményes mosolyt szerelmem arcán és el nem öntött a szeretet csodás melege. A lakásba toppanásunkkor csak a kisebbik öccs volt otthon, aki nem mutatott túl sok érdeklődést irántam, amit persze nem is vártam, hisz én is voltam 13 éves...igaz, hogy Gergőnél sokkal nagyobb, érettebb, bátrabb és magabiztosabb voltam, de hát istenem, nem vagyunk egyformák.
Ez kissé megrengette magabiztosságomat és ismét egy cseppnyi aggodalom költözött a szívembe, amit megint elűzött a kedves mosoly. Drágám hal vacsorával kedveskedett nekem, amit elsőre igen ízletesen sikerült elkészítenie... büszke voltam (és persze vagyok most is).
Vacsi közben megérkezett anyuci, akinek nagyon megörültem, mert végre személyesen is megismerhettem. Kicsivel később Gergő is kijött birodalmából és tiszteletét tette, ám a szemkontaktust kerülte kézfogás közben, így biztos voltam benne, hogy megijedt. Vicces volt. 
Végül megérkezett a családfő, akin Gergőéhez hasonló érzéseket véltem felfedezni. Biztos nem számítottak arra, hogy EKKORA barom vagyok... pedig bizony de.
Ugrás reggelre...
Annamari sírására ébredtem, úgyhogy jól megijedtem és szólongatni kezdtem, de nem válaszolt, így már biztos voltam benne, hogy nem álmomban mondtam neki valamit, amitől megbántódott, hanem rosszat álmodik, így hát gyorsan felébresztettem. Szegénykém azt álmodta, hogy elveszít, ami most, hogy kerek a történet kissé aggaszt, de igyekszem nem félni ilyenek miatt.
...most ismét meg kell, szakítsam a történetem, mert kavarognak a gondolataim.
Dtt
...avagy keserű cseppek. Ez a cím jutott először eszembe, mert az éjszaka tragikómikuma járt a fejemben.
Na de mindegy. Ne kezdjük már édességgel az ebédet!
Szevasztok!
A tegnapi nap igen érdekesen telt: a keddi napom végén olyan pocsékul voltam, hogy havat kívántam kis hazánk területére, amit másnapra meg is kaptam, minden ment rendesen estig, ahogy szokott, aztán kaptam egy igen kellemetlen hírecskét, ami úgy ért, mint egy tökön rúgás acélbetkóssal és mivel a fosmércén elég előkelő helyen végzett a hírecske, ezért most meg sem osztom veletek.
Az este további része viszont feledtette valamelyest a borzalmas hírt, de most bocsika, nincs energiám leírni. 
Dec. 19. szombat, 13:02 - folytatom.
Annamari öccse fellépett, tehát gondolhatjátok, hogy az egész családnak ott volt a helye... természetesen a drága családfő megint ideértette a szeretőjét is, tehát volt egy kis deja vum, mikor nem sokkal éjfél után megcsörrent a telefonom. A telefonban azt az infót kaptam, hogy a drága nincs valami melegen öltözve, tehát úgy indultam neki, hogy két pulcsi a tatyómba, két kabát magamra (ne erőlködj, úgyse tudod elképzelni, milyen hülyén néztem ki). Találkoztunk hát a keletinél, ahol kiderült, hogy szó sincs itt fázásról, de azért ráaggattam az egyik kabátomat, amiben úgy nézett ki, mint egy "vámpírvadász", majd kitaláltuk, hogy semmi különös nincs, csak húzzunk el hozzám és csináljuk jó dolgokat. JÓ!
Na igen, csak épp akkor ment el az éjszakai, mikor ezt kimondtuk. Mi jut ilyenkor a hülye Dagatt eszébe? Hát sétáljunk le a hungáriáig. No de ezt nem lehet olyan könnyedén megtenni éjnek évadján, szóval csináltunk egy giga lólépést, mialatt kellemesen beszélgettünk... meg hát persze Annamari jól elfáradt, de ez nem meglepő, hisz csak én vagyok ilyen állat, hogy egy téli éjszaka csontig hatoló hidegében kilómétereket is képes vagyok lesétálni. De ha azt nézzük, még mindig jobb, mintha állni kéne fél órát...vagy akár egyet, hiszen már megtörtént velem, hogy kimaradt egy éjszakai. Fasza volt.
A buszon elmarhultunk és jó gyorsan haza is értünk, levettük a meleg holmit, kényelembe helyeztük magunkat, én meg részemről meg is éheztem, amit nagy nehezen csillapítottam, mivel közben a drága macerált.
Itt most a történetben ugrunk egyet, mivel nem tudom kitenni a tizennyolcas karikát.
Az ágyban alvásra készen még símogattam a vállát, mikor is majdnem Adriennek szólítottam... de persze éppen annyit mondtam ki belőle, amennyitől azért el tudta magát sírni. Süket dumának hangzik, de csak nyelvbotlás volt... persze ettől függetlenül engem is nagyon bántott a dolog.
Mikor felébredtem, keserű könnyeket töröltem ki a szememből. Valószínűleg álmomban sírtam, mert ébren ritkán szoktam, de mindegy is. Csináltam reggelit, kicsit rendet raktam, megkajáltunk és kicsivel később beszélgettünk az éjjeli incidensről. Igen ritka, hogy ilyenkor nem jut eszembe több lehetőség is, hát most ezen ritka pillanatok egyike történt. Végül megbeszéltük és remélem, tartósan sikerült őt megnyugtatnom az érzéseimet illetően.
Vannak persze kétségeim, hiszen tudom jól, hogy van a szerelem és az illúzió, amik közül az illúzió szokta felütni a fejét igen hamar és ahogy jött, úgy általában a legrosszabbkor el is múlik, de hiszem, hogy amit most érzek, tiszta, hamisítatlan és szívből jön (nem, nem a hagymaszagra gondolok). Éreztem már korábban Eszternél, később pedig Adriennél is és úgy hiszem, már meg tudom különböztetni az illúziót a szerelemtől. Minden esetre semmi sem véletlen, tehát ha mégis illúzió volna, biztosan okkal történik és tudom kezelni a helyzetet.
De hisz tudjátok, nem szabad félni soha semmitől!
Végezetül...elfelejtettem, mit akartam írni, szóval akkor egyelőre semmi, majd talán eszembe jut valami mélyértelmű bölcsesség.
Minden jót, vigyázzatok magatokra, legyetek jók, BÁTRAK és MAGABIZTOSAK!
Földanya áldása kísérjen benneteket!
Dtt
Szevasztok!
Mint ahogy azt az utóbbi bejegyzéseimben írtam, kissé furcsák az alvási szokásaim mostanában, amikre sajnos nem tudok magyarázattal szolgálni ma sem, azonban befejeztem a nagy harci feladatomat, az ágyszerelést.
Kissé tele volt már vele a faszom, a hócipőm és a puttonyom is, de ha minden igaz, megérte. A folyamatot most nem írom le, mert elég fáradt vagyok és még boltba is kell majd mennem, de majd igyekszem pótolni.
Lényeg, hogy három napot töltöttem azzal, hogy a meglévő zombult állapotomban összerakjak egy bútorlapot tömör fából, megerősítsem annyira, hogy ami történt, ne fordulhasson elő még egyszer, (mármint, hogy átülök rajta) valamint kialakítsam rajta a szükséges rögzítési pontokat.
Így a végére azt azért megsúgom, hogy a nagy barkácsolás utáni összeszerelés alatt lehet, hogy a középső részt, azaz az ágyneműtartót lenulláztam, de ez majd este kiderül, ugyanis ki fogom próbálni... de ha igen, én akkor se adom fel, normális ágyat csinálok ebből a szemétládából! Nem ússza meg egy egyszerű kidobással és majd ha megszolgálta az idejét, rituálisan kivégzem. Kis érdekesség, hogy pontosan 120 kapoccsal fogatták oda a kárpitot az ágynak azon részére, amit sikeresen eltörtem.
Na pihenek, aztán húzok boltba.
Dtt
Szevasztok!
Szóval hajnali negyed három vanik és én fent vagyok...hogy miért, azt már nagyjából tudhatjátok az előző bejegyzésemből. Kicsit nehéz magyarázatot találnom erre az egész mostani helyzetre, ezért kipróbálok valamit. A mai éjszakát végigvirrasztom (legalábbis ameddig tudok, ébren maradok) és a reggeli állapotom alapján kiszűröm a különbségeket zombiság és zombiság között...hozzáteszem, most azt az eredményt várom leginkább, hogy még zombi sem leszek, de nálam ez elég változó dolog, így inkább nem is várok semmit.
Amennyiben nem sikerül végigvirrasztani az éjszakát, akkor alvási gondjaim biztosan nincsenek, de ha esetleg mégis és reggel nem leszek olyan zombi, mint 10-11 óra alvás után, akkor valószínűleg az elalvás időpontjával lehet a baj. Milyen jó, ha az ember tisztában van bizonyos dolgokkal.
Egyébként egyre többet jut eszembe az, hogy talán a mostanában fogyasztott vitamintablettákkal van gondja a szervezetemnek, úgyhogy most azokkal is leállok inkább. Nem tudom, tudjátok-e, de még a c-vitamin tabletta is a napi FELNŐTT mennyiségnek több, mint a háromszorosát tartalmazza...jó, a c-vitamin túladagolása annyira nem gáz, de hallottam olyanról, akinek a doki megadózisú (1000mg, vagy annál több) aszkorbinsav bevitelt javasolt naponta. Oké, hogy jó az immunrendszernek, meg minden, de egy részt 1000mg c-vitamin a megfelelő segédanyagok nélkül a büdös életben nem szívódik fel a szervezetben egy nap alatt, más részt mivel nem szívódik fel, kikristályosodhat a vérben. Egyébként ezért kell almát enni citrom, meg minden szar helyett. Az almában komplexen benne van a c-vitamin felszívódásához szükséges anyagok teljes spektruma, így habár a benne található aszkorbinsav nem éri el még a narancs szintjét sem, a felszívódása mégis mindennél jobb... és még csak nem is arteficiális (Annamari, ezt csak érted írtam le 
).
Na, hát akkor én nekilátok az éjszakának. Még nem tudom, mivel töltöm el, de majd útközben biztos kiderül. Talán sakkozom az agyafúrt gép ellen, vagy olvasgatok, esetleg meditálok, hogy ne legyek használhatatlan. Vagy végignézem az összes horrorfilmet, amim van. 
További kellemes életet!
Földanya áldása kísérjen benneteket!
Szép jó reggelt mindenkinek!
Most épp negyed tíz múlt és befejeződött volna a kísérletem. Az eredmény is meglepő! Reggel 6 és 7 között, mikor épp olvasgattam Annamarival folytatott beszélgetésünket, szellemi pettingünket, mikor úgy, ahogy voltam zenehallgatás, olvasás közben kifeketéztem (érdekes angol kifejezés az ájulásra, úgy hiszem szleng, mert szótárban nem találtam meg, de egyébként blacked out, szóval lehet keresgélni tovább) és most tértem magamhoz kilenckor, majd most a reggeli pössentés után már jól is vagyok. Semmi zombulás. Na de az eredmény... arra jutottam, hogy biza rosszkor alszom el, úgyhogy majd igyekszem megfelelő időben elalvadni és akkor nem lesz semmi baj. Most meditálok egyet, aztán nekirugaszkodom a napi feladataimnak.
Dtt
Szép napot mindenkinek!
Mostanában a kelleténél sokkal többet alszom. Először arra gyanakodtam, hogy a biológiai órám nem bír lépést tartani velem. Ez elő szokott fordulni, mikor bizonyos változtatásokat eszközlök az életemben, de mostanában ilyen nem történt...legalábbis olyan nem, ami miatt a vekkerem felborulhatna. Később az jutott eszembe, hogy túl későn (vagy már korán) térek nyugovóra és emiatt alszom sokkal tovább. Ez sem ritka, biztos emlékeztek, mikor fél kettőkor aludtam el és pontban fél hatkor ébredtem fel, talán még ez a szabály érvényes az agyamban és ezért.
Na de a mai nappal tényleg tanácstalan vagyok. Egy órakor ágyban voltam, végigaludtam az éjszakát és a reggelt ismét a fél tizenegy jelentette...természetesen még mindig halál kóma vagyok és semmihez nincs kedvem, de basszus, meg kell csinálni (biztos, hogy nem fogok időben végezni).
Nem tudom, mi van velem, de sürgősen össze kell szednem magam, különben a lustaság is megtalál.
A másik, hogy mostanában nem vagyok éhes, nem tudom, miért.
Mindegy...tovább vizsgálódom, megpróbálok rendszeresen enni, mozogni és visszaállítani a megszokott ritmusomat.
Beesteledett...18:09 van. Délután úgy döntöttem, hogy a mai napot az agytornának szentelem, mivel nem tudtam magam rendesen összeszedni. Természetesen repesek az örömtől, meg minden, hogy olyan csodálatos apukám van, hogy már azzal tönkre tud tenni mindent, hogy bejön a szobámba. Éppen próbáltam megoldani egy nehéz feladatot, mikor benyitott (kopogás? köszönés? MINEK?) és azonnal elszállt minden pozitív gondolatom, illetve a koncentrációmnak is annyi... mit is mondhatnék? Nehéz dolog így megmaradni...meg mindent nehéz csinálni.
Azt hiszem, most lepihenek egy kicsit, mert nagyon nem vagyok jól.
További kellemes életet mindenkinek!
Földanya áldása kísérjen benneteket!
Dtt
Szevasztok!
A címnek természetesen semmi köze a bejegyzéshez, de amúgy nem is nagyon jutott eszembe olyan, amit most leírhatnék, hacsak nem a vasárnapi (nov. 29.) eseményeket. Átjött ugyanis az exem, Adrika drága, aki most sem hazudtolta meg magát, 5-6 közöttre ígérte magát, erre beállított negyed 8-kor, ami mondjuk nem lett volna jó valamelyik másik napon...megjegyzem soha nem szeretek várni senkire, ugyanakkor én is rühellek pontatlan lenni, de előfordul mindenkivel.
Lényeg az, hogy elmondtam neki ördögi tervem részleteit, amiktől szenvedtem a múltkor. Először fogalmam sem volt, mit mondjak neki, de végül erre esett a választásom. Viszonylag könnyű volt elmondani neki, hogy azért kellett kicsit "megszorongatnom", hogy rendesen összeszarja magát és hogy gondolkozzon azon, amiket csinált, illetve amiket nem. Ismét belátta, hogy pöcs volt, úgyhogy ez már egy lépés és a kis hazugságom is azt érte el, amit vártam tőle, mármint egyelőre csak annyit, hogy összeszarja magát (állítása szerint legalábbis, de elbőgte magát, szóval valószínűleg így is van) és gondolkozni kezd bizonyos tettein...bár én már akkor boldog lettem volna, ha gondolkozik, mielőtt cselekedne, de hát nem lehet mindig mindent megkapni. Tehát most töpreng, ezért úgy gondoltam, rábízom a maradék "problémát", miszerint még mindig szerelmes belém (sajnos/szerencsére számomra elég kiábrándító volt, amit az utóbbi időben csinált), ha akarja, úgy oldja meg, hogy nem találkozunk, ha nem, akkor megoldjuk máshogy...ez az én szakterületemtől is kissé távol van, de tippjeim mindig vannak és kísérletezéssel mindent meg lehet tudni.
Kb ennyi lett volna a lényeg, a fejleményekről meg majd beszámolok.
Most pedig megyek kockulni, mert ahhoz támadt kedvem.
További kellemes életet!
Dtt
