Oldalak

2011. április 30., szombat

Ébresztő!

A lakájmédia már mindenfélét összehazudozott nácziakról, gárdistások gárda jellegű gárdatevékenységeikről, félelemkeltésről, ami szintúgy gárda jelleggel történt. Ment a szokásos szegénycigányok, meg az uramistenjézusom, félekfélekfélek és egyéb jól bevált, megszokott, cukorfalatka, mézes-mázos maszlag... ja és persze gárda, nárcisz meg még félünk is!

Amikor meghallottam, én teljesen úgy voltam vele, hogy megint síri kuss lesz róla, hogy mi van, de nem így történt:
Gyöngyöspata lakossága egy közleményben fordult a magyar sajtóhoz, melyben felhívják a figyelmet a valódi helyzetre, mely levelet most én is közzéteszem és megkérem a lehetséges olvasóimat, nézzenek utána az egész történetnek és terjesszék, ahogy csak tudják!
 

Gyöngyöspata többségi társadalma fontosnak érzi, hogy a sokszor egyoldalú, felszínes híradások, nyilatkozatok mellett tájékoztassa az ország közvéleményét arról, valójában milyen folyamatok és történések vezettek az elmúlt hetekben kialakult helyzethez, és egyben rávilágítson arra is, mitől várja a feszültségek és problémák enyhülését.

A faluban több száz évig békésen élt együtt a magyar többség és a cigány kisebbség. Generációkon keresztül a mezőgazdasági termelés határozta meg a falu arculatát, adta az itt élők kenyerét. Az első problémák 15-20 évvel ezelőtt jelentkeztek, és egyre súlyosbodtak. Egyre hangosabb és agresszívebb lett egy csoport a falu lakosságán belül (nagyrészt máshonnan betelepített családok), és egyre inkább mindennapossá váltak sok család, ember számára az inzultálások és a sérelmükre elkövetett tulajdon elleni bűncselekmények. Tehát egyáltalán nem hangulatkeltésről és politikai játszmáról van csak szó, mint ahogy azt sokan hangoztatják. A problémák nem újak!

Szeretnénk világossá tenni, hogy a sajtó jelentős részében gyerekcsínynek és apróbb lopásnak titulált „ügyek" valójában mit is takarnak. A folyamatos fenyegetettség és félelem, valamint megalázottság lett része számos, főleg idős ember mindennapjainak, főként a falunak azon a részén, ami az említett, társadalmi normákat megszegő családok közelében található. Kialakult a félelemkeltésnek és bűnözésnek egy fojtogató hálója: a deviáns csoportba tartozó gyerekek, tinédzserek nappal, a miséről vagy éppen a boltból hazatérő idős embereket nyíltan szidalmazzák, sok esetben le is köpik, táskájukat rángatják, őket kővel dobálják. Majd éjszaka bemennek a kertjükbe, fészerükbe, ahonnan ellopnak kisebb és nagyobb javakat.

Lehet ezeket „apróbb lopásnak" is nevezni, de a tevékenység olyan gyakori és módszeres, hogy a végeredmény tragikus: sok létminimum közelében élő idős ember kerül lehetetlen helyzetbe, amikor éppen ellopják tűzifáját, vagy annyira fosztogatják a kertjét, hogy föl kell hagynia a termeléssel. De a legfájóbb a pszichés hatás: a folyamatos rettegés miatt a megérdemelt nyugodt öregkor helyett mindennapi félelem és létbizonytalanság lett osztályrésze sok-sok embernek.

Föl szeretnénk arra is hívni a figyelmet, hogy a pusztítás akkor is pusztítás, ha nagyon sok apró mozdulat következménye. Az említett közösségromboló csoport miatt tizenöt év alatt eltűnt, romhalmazzá és pusztasággá vált a Kecske-kő harminchektárnyi oldala, ami előtte Gyöngyöspata „nyaraló negyede" volt hobbikertekkel, pincékkel, gyümölcsösökkel. A karókat, oszlopokat tűzifának hordták el, a pincéket föltörték, számos esetben a cserép mellett még a tetőgerendákat is elvitték, a gyümölcslopás módszerét sokszor a faágak letörése és elvonszolása jelentette. Most úgy néz ki a terület, mintha bombatalálat érte volna. A termelés leállása miatti anyagi kár is hatalmas, szerény becslések mellett is körülbelül harmincmillió forint évente, de legalább ennyire fájó veszteség, hogy Gyöngyöspata egyik legfontosabb közösségi színterét veszítette el, vészesen rövid idő alatt.

A faluban két hétig tartózkodó Szebb Jövőért Polgárőrség tevékenysége országos szintű felháborodást váltott ki, de az éremnek másik oldala is van: a falu lakóinak nagy része úgy érzékelte, hogy összességében (nyilván ebben a jelen lévő rendőri erőknek is szerepe volt) két évtizede nem érzett nyugalom és biztonságérzet volt tapasztalható. A faluközpont hídján megszűnt a gyerekbandák vámszedése (szó szerint értendő!), az idősek nyugodtan el tudtak menni misére, a postára vagy a boltba, nem kellett feléjük repülő kődaraboktól, köpésektől, szidalmaktól tartaniuk, és éjszaka is nyugodtan alhattak.

Ennél kisebb súlyú dolgok, de tény, hogy a szokásos ordibálás, kiabálás is megszűnt, valamint a lopott kábelek égetéséből származó, rákkeltő anyagokat tartalmazó füst sem rontotta a falu levegőjét. A lakosság nagy részének hozzáállását, és a már hosszú évek óta kialakult nyomást jelzi, hogy a 2800 lakosú faluban pár nap alatt 1005-en írták alá azt a petíciót, ami a Szebb Jövőért Polgárőrség helyben maradását kérte, amikor annak hatósági kiutasítása került szóba.

Tisztában vagyunk azzal, és fontosnak tartjuk deklarálni, hogy nem a helyi cigányság egésze felelős a fent leírt problémákért, számos becsületes és a közösséget építő család is él itt köztük. Ezért megértjük és sajnáljuk, ha ebben a két hétben bármilyen sérelem érte őket. De fontosnak tartjuk a nyilvánosság elé tárni, hogy sok száz ember, köztük kiemelten idősek és gyerekek, hasonló félelemben és sokszor megaláztatásban él már nem két hete, hanem sok éve. Azt szeretnénk elérni, hogy az ő problémáik se legyenek szőnyeg alá söpörve vagy bagatellizálva, hanem mind a hatóságok, mind a politika és a média segítsen rajtuk is.

Decemberben, az iskolában hárman ájulásig vertek egy gyermeket, akit szülei át is írattak másik iskolába. Tettük indoklásakor azt válaszolták, szórakozásból cselekedtek. Az ilyenek miért nem érdekes hírek a jogvédők és újságírók számára? Kiemelendő az is, hogy az átlagosnál nem rosszabb bűnözési statisztikák hátterében félelem és kiábrándultság van, nagyságrendekkel több a valódi bűneset, mint amit hivatalosan lajstromba vesznek. Az egyik korábbi helyi képviselő munkájának hála egy civil gyűjtemény is született, amiben a rendőrségi statisztikáknál nagyságrendekkel több bűncselekményt dokumentáltak 2006-ban.

Csak a valódi integráció és rendfenntartás segíthet. De csakis az a fajta integráció, ami világosan különbséget tesz a közösséget építeni és az azt rombolni akaró egyének között, etnikumra való tekintet nélkül. Támogatni és segíteni kell mindenkit, aki rászorul, ha annak valódi célja a békés együttélés és az alapvető társadalmi normák betartása. De minden létező eszközzel föl kell lépni azokkal szemben, akik életmódjukkal, magatartásukkal másokat megkárosítanak.

Nyugalmat és biztonságot akar a falu, ehhez kérjük mindenki segítségét. Úgy érezzük, fordulóponthoz érkeztünk: vagy tovább erősödnek az eddigi folyamatok, és a Kecske-kői pincék után a lakóházak kerülnek sorra 5-10 éven belül, hogy cserepenként és téglánként lebontsák azokat, mint ahogyan az Ózd egyes részein, Arlón vagy sok-sok névtelen áldozattá vált észak-magyarországi kis faluban történt, vagy igazi rend szabja meg majd a mindennapokat. Csakis ekkor virágozhat föl újra a falu. A turizmus, a borászat, a gyümölcstermesztés, mint perspektíva légvár marad, ha a háttérben félelemkeltő rablóbandák működhetnek.

A falu a tervek szerint földet és vetőmagot ad együttműködésre nyitott helyi cigány családoknak, hogy így fogódzót kapjanak a kiemelkedéshez. Kapát és vetőmagot is sokak adnának őszinte emberi jó szándékból és jól felfogott önös érdekből is. Vályogvető, valamint kosárfonó vállalkozás beindítása is szerepel az önkormányzat tervei között.

Gyöngyöspata segítséget vár. Nagyobb, állandó és hatékonyabb rendőri jelenlétet, szigorúbb bírósági és gyermekvédelmi gyakorlatot, a rövid hírnév elmúltával is rendet és nyugalmat a közösség minden tagja számára! Segítő kezeket kérünk, hogy segítő kezeket nyújthassunk egymásnak.

Gyöngyöspata lakossága többségének nevében, és a képviselőtestület jóváhagyásával, támogatásával, egy helyi lakos

A település képviselőtestülete is megszólalt az ügyben:

Az utolsó szó jogán Gyöngyöspata Képviselőtestülete részéről

Gyöngyöspata Képviselőtestülete, s a ma még jelentős többségben a településen élő tisztességes emberek az utolsó szó jogán, mivel rajtunk kívül már mindenkit meghallgattak, szólunk az ország vezetőihez, a magyar közvéleményhez és a médiához.

Minden törvénytisztelő és rendet akaró embernek helye van Gyöngyöspatán, ha embertársait tiszteletben tartva tesz eleget kötelességeinek és gyakorolja jogait, óvja mindannyiunk környezetét, egészségét.

Ezt az alapvető elvárást azonban Magyarország sok száz településén éppen így megfogalmazzák, tehát ne kezelje senki elszigetelt egyedi jelenségként. E gondokat ne tartsuk Gyöngyöspata egyedi problémájának. A média, s a politikai erők, tisztelet a kivételnek, leginkább a maguk kénye-kedve szerint, pusztán önös érdekből vagy politikai tőke reményében, sokszor elferdítve, tájékozatlanul, túlzó módon nyilatkoznak, lejáratva, megbélyegezve egy ezeréves múlttal büszkélkedő települést. Értjük ez alatt a falu tisztességgel dolgozó lakóit, annak vezetőit. Mi több, nemzetközi fórum elé viszik becsmérlő módon községünk nevét, rasszistának, kirekesztőnek, megnyomorítónak bélyegezve az itt élő jó szándékú embereket.

A jövőbeni hasonló megnyilvánulások elkerülése érdekében nyomatékkal kérjük országunk és a parlamenti pártok vezetőit, hogy helyben tájékozódjanak a tényleges helyzetről a falu vezetésétől s a helyi emberektől. Kérjük a médiát, hogy pártok és szervezetek érdekeitől mentesen, valóban függetlenül, s kerülve a szenzációhajhászást, tájékoztassák a nemzetközi és hazai közvéleményt a gyöngyöspatai történésekről.
Gyöngyöspata Képviselőtestülete a továbbiakban nem járul hozzá a faluban tervezett, vagy már engedélyezett demonstrációkhoz, felvonulásokhoz, pártrendezvényekhez, s követeli, hogy a jogvédő szervezetek által gerjesztett hisztéria-hadjárat szűnjék meg!

Békét akar minden gyöngyöspatai lakos! Nyugalmat, amelyben biztonsággal végezheti mindennapi munkáját. A falu vezetése egy olyan, jogok és kötelességek egyensúlyán alapuló Magyarország példásan működő településén akar munkálkodni, ahol az ott élők mindezeket betartva és elfogadva élnek, élhetnek.

Az utolsó szó jogán: Gyöngyöspata nyugalmat, békét akar!
(Heti Válasz)

Gyöngyöspata Képviselőtestülete


Zene most nem lesz, mert ez olyan borzalmas, hogy kesergő kellene, azt viszont nem teszek be.
Gondolkozzatok és próbáljatok meg nem a parkettára köpni!
Sziasztok!

2011. április 23., szombat

Tántorgó teknősbéka

5... 4... 3... 2... 1... ébredj!
Ez a sor zárta legutóbbi igen furcsa, zavaros, ám mégis kellemes álmomat... nagyjából egy órája. Mostanában rendszeres szereplője vagyok az álmaimnak, mármint hogy egyes szám első és egyes szám harmadik személyben is. Igazából amíg ez kizárólag álmomban fordul elő, addig nem olyan nagyon fura, majd ha ez ébren is megesik, akkor tessék megnézni a Mr. Brooks-t és fohászkodni! : )

Jó reggelt kívánok!

Egy ideje igen könnyedén lazulok el elalvás előtt. 3...2...1... snitt... gyakorlatilag nyaktól lefelé semmit nem érzek. Persze ezt jó lenne tesztelni is, mert kíváncsi vagyok, mennyire nem érzek semmit, de hát pafff...
Elaludni természetesen neccesebb. Van, hogy egy órán keresztül próbálkozom válogatott módszerekkel és miért is sikerülne elaludni...
Ma éjjel ájulás volt. Egyszercsak se kép, se hang... még lazulni se volt időm. Az ilyenek veszélyesek. Nyugtalan állapotban kapcsol át az agyam, az utolsó gondolat befolyásolhatja az álom témáját és sok más kockázat is megbújik még, amivel eddig nem foglalkoztam.

Az álom témája megint a kedvencem: érzelmek
Düh, keserűség, szeretet... gyönyörű dolgok. Tömörítve tömör gyönyör... tehát tényleg.
Nem írom le, mert köszi, elég volt egyszer és tényleg nagyon zavaros élményről van szó, de lehet egyet röhögni, mert a reggeli procedúra sem történt kalandok nélkül.

Két részletben álmodtam, így a második ébredésnél úgy gondoltam, egy másodpercig sem maradok fekve. Ennek hátránya vitatottan csekélyebbnek bizonyult előnyeinél.
Felpattantam. Hasogat a fejem, de az agyam zakatol, a pulzusom az egekben, szédelgek, álmos vagyok és vakít az a kevés fény, ami beszűrődik a két függöny közötti apró résen. Na de a fényhez hozzá illik szokni így ébredésnél. Egy lépés az ablak... nekem ebből sikerült kettő és neki is mentem a keretnek. Elhúztam a függönyt, összébb zártam a szemem, majd nekiindultam a reggeli
"nómenklatúrának" (a szó egyáltalán nem azt jelenti, amilyen jelentésben használom most, de tetszik)... a folyosón lekaptam két falat, eltévesztettem egy ajtót. Mázli volt, hogy nem egy kilincset kaptam el, mert annak a nyoma még most is látható a kézfejemen. :D

Tegnapi akcióm után töltőre tettem a kamerát, a "köntösét" visszatettem a táskába, táskát felakasztottam. Miután kicsit kitisztultam, nekikezdtem elpakolászni a kamerát... aham... hol a köntös? Nézem az ágyamban, az asztalon, szekrényben... mindenhol, ahol járt, vagy ahová biztonságba helyezhettem, hogy megtaláljam, de nem... én tisztán emlékszem, hogy a táskába tettem.
Természetesen meglett, de nem a táskában volt... biztosan a híres-hírhedt
"valaki" kipakolta, mert ugye méne'?
Más furcsaság is történt, de az még éjjel... a székemből kihullott egy csavar... igen... csavar... amit ugye többszörösen fog a menet. Ezt szintén szédelegve próbálgattam rekonstruálni. Először nem találtam neki helyet... ülök a földön, kezemben a csavar és nézek ki a fejemből: "Honnan a picsából...?"
Megnéztem megint és akkor már megvolt...

Nagyon nem szeretem az ilyen dolgokat. Madár a konyhában, dolgok máshová kerülnek, csavar kiesik... ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lassacskán kijelenthetném, hogy begolyóztam... és bassza meg, nem... nem, ezek megtörténtek és nem a képzeletem játszik velem.

Végszónak csak egy mondatot mondanék, melyet most találtam:
Non scholae, sed vitae discimus.
Sziasztok!

2011. április 22., péntek

III. Hollán Emléktábla "Vrnt"

Lejártam még a koszt is a lábamról. Jó dolog az ilyesmi, ám ez még teljesen természetes lenne. Az ok, amiért reggel nekilódultam sokkal különlegesebbé teszi ezt a kis testmozgást. Mindamellett, hogy volt nálam egy oldaltáska, ami rettentő kényelmetlen viselet egy magamfajta gyorsan járó emberkének.

Szép napot kívánok mindenkinek!

A mai napon tiszteletemet tettem a Hollán Sándor és ifj. Hollán Sándor vértanú halálának emlékére állított emléktábla avatási ünnepségén. A dolog érdekessége az, hogy ezen tábla immáron a harmadik a sorban...

Idősebb Hollán Sándor
(Kiscell, 1846. március 15. - Budapest, 1919. április 23.)

Édesapja Hollán Adolf orvos, édesanyja Pingitzer Jozefa, testvére Hollán Viktor országgyűlési képviselő. Hollán Sándor 1868-ban lépett a közmunka és közlekedésügyi minisztérium szolgálatába. Szalay Rózával 1872. augusztus 12-én kötött házasságot Budapesten. 1873-ban született fiuk, ifjabb Hollán Sándor. 1887. március 26-án a Postatakarékpénztár igazgatójáva nevezték ki, 1890-ben lett miniszteri tanácsos. 1907-ben vonult nyugdíjba államtitkárként. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság 1911. június 28-án tartott rendes évi közgyűlésén igazgatósági tagjává választotta.



Ifjabb Hollán Sándor
(Buda, 1873. október 6. - Budapest, 1919. április 23.)

A Tabáni Plébánián keresztelték 1873. október 25-én, keresztapja Szlávy József, az akkori miniszterelnök volt. Jogi tanulmányait a lipcsei és hallei egyetemeken végezte, doktori oklevelet a Budapesti Egyetemen szerzett. A kereskedelemügyi minisztériumban kezdte pályafutását. 1895. január 31-én segédfogalmazói címet nyert. 1910-ben miniszteri tanácsosi címmel kinevezték a MÁV igazgatójává.



A Tanácsköztársaság idején a vörösterror első áldozatai közt szerepelnek. Apát és fiát 1919. április 23-ára virradó éjjelen hurcolták el Pauler utcai lakásukból, majd a Lánchídon különös kegyetlenséggel meggyilkolták őket, holttestüket a Dunába lökték.

Mintapolgárok... Kisemmizettek... Vértanúk...

A két meggyilkolt Hollán emlékére családjuk és barátaik 1919. novemberében díszes fehér márványtáblát helyeztek a Lánchíd budai pilléreinek falába, a következő felirattal:

"E helyen szenvedtek vértanúhalált a rémuralom alatt 1919. április 22-én kislődi Hollán Sándor ny. államtitkár és fia, dr. Hollán Sándor államtitkár, a Szent-István-rend vitézei. Nemes egyéniségük, munkás életük, borzalmas végzetük emlékét kegyelettel őrzik tisztviselőik, kartársaik és minden jó magyar."

Ez az emléktábla és vele együtt a Hollánok története is a Rákosi-rendszer martalékává lett. Azonban a Lánchídon még 2008-ban is tisztán kivehető volt a tábla eredeti helye.
Na de minek beszéljek... Tekintsétek meg a Bombagyár TV az emléktábla történetéről készített (egyébként legnívósabb) adását!

(Nagyon halkan szeretném megköszönni a youtube-nak, hogy egy fostalicska, illetve a bloggernek, hogy negyed óra basszamázás után benyögte, hogy nem óhajtja feltölteni a videót!)



A tábla felállítása után szinte azonnal megkezdődött liberális körökben a tábla megrongálására irányuló szervezkedés, melyből egy vastag (még csak nem is vörös) festékcsík manifesztálódott az emléktáblán. Az idióta ráadásul csak a magyar részen "cenzúrázta ki" a következő részt: 
"A vörös rémuralom 133 napja alatt országszerte több száz ilyen gyilkosság történt."
Még jó, hogy az ilyen szarok tisztában vannak bizonyos történelmi tényekkel.
Illetve az egyik koszorútartó kampót lopta le egy... (köhint)... "gyűjtő".
2009. október 15-én a Lánchíd budai pillérén újfent csak egy lyuk tátongott. Ismeretlen elkövetők leverték és ellopták a halottak emlékét őrző márványtáblát.
Ezután síri csend volt a médiában a táblának mind a létéről, mind a vandálok általi eltulajdonításáról.

Köszönjük MSZP, vizslát! Vagy netán (csak hogy egy történelmi nagytól idézzek) "Tessék! Lehet menni!" : )

2011. április 18-án a Bombahír portálon felröppent, hogy új tábla kerül a tetthelyre. Fucsamód erről sem a sajtót, sem a Hollán-család Magyarországon élő leszármazottait nem értesítették és a hírportál értesülései szerint a helyreállítási munkálatokat végző BTI Nemeskő Kft. igen szoros határidőt kapott a tábla vésésére és elhelyezésére.

A meggyilkolt Hollánok emlékét őrző tábláról a mai napon hullott le a lepel igen különös körülmények között:

A III. Hollán Emléktábla "Vrnt" avatói... mind a 25
A tömeg senkit ne tévesszen meg, ezek többnyire a hídon átkelők
Látszik, ahogy próbálnak átvergődni a mindenféle sajtósok, bloggerek, nyuggerek és politikusok között

 A lepel mögött rejlik a várva-várt tábla...
Akinél füzet van, szervező, akinél kamera, sajtós, aki pedig furán néz, az egykori gyárlakó


Sajnálatos módon az ünnepségről készült videóm többszöri átnézésre sem akarta jó benyomását kelteni bennem, így ez megmarad ott, ahol van és legépelem, ami a lényeg volna:

Mint már említettem, elsősorban kegyeleti céllal mentem ki, ám volt bennem egy olyan elhivatottság is, mint a közösségünk által állított emléktábla egyik támogatója, hogy megtudjam, szándékozik-e a kedves polgármester úr megemlíteni, hogy állt már ott egy tábla. Nos, ez természetesen nem történt meg.

Dr. Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármesterről egyébként én sajnálatos módon nem szereztem tudomást, ami nem csoda, mivel nem igazán mutatkozik nyilvánosan. Szakmai önéletrajzába azonban furcsa dolgok kerülhetnének egy esetleges váltást követően:
Egy huszáros vágással vissza az ünnepséghez:
Én mindig mindenre felkészülök. Megemlékezéseken, ünnepségeken felkészülök a tömegre, kordonokra, rendőrökre, sündörgésre, akciónyuggerekre, részegekre, Himnuszra, Szózatra és egyes esetekben semmit mondó beszédekre, melyeken pofákat vágok, ezzel kifejezve véleményemet. Egy '19-es emléktábla avató ünnepségén is felkészültem ezekre, azonban mikor Csomós Miklós, oktatás- és kulturális ügyekért felelős főpolgármester helyettes beszéde közben nem bírta megállni, hogy ne vonjon (szinte már kötelező) párhuzamot a Tanácskommün tenyésztette pribékek és a nemzetiszocialisták áldozatai között, kikerekedett a szemem, majd ökölbe szorult az arcom és kedvem támadt leköpni őt. Ekkor már tudtam, hogy a beszéde erre lesz kiélezve és bizony nem tévedtem sokat.

Példáját a polgármester úr is követte: Mesélt nekünk egy kicsit a lánchídról és amikor már majdnem elszunnyadtam, meghallottam a kulcsszavakat: "...tanúja volt tragédiáknak is."
Gondoltam, elérkeztünk oda, hogy aki semmiről semmit nem tud, kicsit tájékozottabb lesz, mi is történt ott 1919-ben. Nagy Gábor azonban így folytatta:
"Elszenvedte, amikor felrobbantották, de előtte még láthatta, amikor hatvanhat éve, 1944-45 telén ártatlan zsidó honfitársainkat terelték a pesti dunapartra, levetkőztették és a folyóba lőtték őket egy embertelen eszme féktelen gyűlöletének jegyében. Lelki szemeinkkel képzeljük el az áldozatok didergését, riadt tekintetét. Ma is ott láthatjuk a cipőiket, pontosabban azok emlékművét, amelyből még haláluk előtt engedelmesen kiléptek. Még azt sem vihették magukkal."
Már szinte elsírtam magam, olyan megható volt ez a gyönyörű szép kitekintés (egyébként a cipőkre keresés nélkül rámutatott), de eszembe ötlött, hogy mintha mi most épp '19-ről emlékeznénk meg és a nem túl ártatlan zsidók rémtetteiről.
S lőn... a polgármester úrnak is eszébe jutott, hogy most nem az évi rendszeres 5 Holocaust™ emléknap egyikén tart beszédet és megemlítette, hogy mellesleg '19-ben is milyen rossz volt, hogy jöttek a gonosz emberek. Persze az ismét kimaradt, hogy céltudatosan társadalmunk hasznos, értelmes tagjait igyekeztek legyilkolni, ahogyan azt a szélsőbalosoktól már megszokhatta a világ.
Lehullott a lepel... az eredeti szöveg olvasható rajta és szép kis keretben van
...zoom ki...
Hoppá-hoppá! Kicsit mintha furcsa szögben vetülne árnyék a falra, nem?
Vajon a fehérre, vagy a pirosra teszi fel?
Még egy helyre kis koszorú...
Az állítólagos Hollán leszármazott is elhelyezte csokrát
Valaki meggondolta magát

Tomket Béla, a (nagylevegő) náczifasisztacsőcselékhuligánkommunistabrigádterroristacsepelibombagyáros kis Buddha
Blogin Bandi tudósít a helyszínről. Nyilván sok volt nekik a műsorból, mert elég gyorsan leléptek, ahogy én is
Lassan ezt is át lehet majd ütni...
Imígyen telt hát az ünnepség, számomra azonban még nem ért véget. Elcsíptem egykori gyárlakó társamat, aki a közönség soraiban bújt meg, teljesen hétköznapi kerékpáros sisakja alatt. Elmondása szerint amikor megemlítette, hogy már helyreállítódott a tábla, nem lett túl népszerű, majd egy savanykás arckifejezésű fiatalember fel is szólította, hogy fejezze be a "rendbontást". Azért ez meredek egy pöppet.

Az ég áldja minden Dunába veszett honfitársunkat
További kellemes életet kívánok mindenkinek!
Szevasztok!


Akit érdekel, itt megtekintheti a Bombahír TV adását.

2011. április 9., szombat

Nem öt év. KÖTÉL!

...avagy cigánykérdés Magyarországon.

Először is dobbantanék néhányat, hogy mindenki tisztában legyen a jelen helyzettel, szóval kattints egyszer, meg még egyszer, aztán ide is és  ha már úgyis, akkor mazsolázz. Hozzáfűzném, hogy a terminológiától nem határolódom el, azonban a kuructól igen, illetve a hitelességről nem tudok nyilatkozni, mindenki döntse el, melyik lehet releváns, melyik nem!
Most persze előre elhatárolódom magamtól és a sipákolás elkerülése érdekében kijelentem, hogy terminológiámban a "cigány" szó kulturális megkülönböztetés. Tehát kérem oláhssan, aki rasszistázik, az vagy ne jelentkezzen a gondolat rendőrséghez, vagy gondolkozzon el saját anti-rasszista elképzelésein, mivel ő maga gondol bőrszínre, ergo kedves olvasó, magácska izombú rasszista.

Szépséges napokat kívánok, kedves mindenki!

A romák helyzete kis hazánkban szörnyű. Ezt a helyzetet politikusaink, cigány vezetők, illetve az általuk "képviseltek" és igen csekély szerepben bár, de hazánk magukat magyarnak valló honpolgárai is teremtették laza együttműködés keretében:

Saját szerepünket mind tudjuk: tehetetlen áldozat. Önvédelmi jogainkat súlyosan megnyirbálták politikusaink, akik egyébként jelentős részt kapnak bérünkből, így adja magát az a félmegoldás, hogy igyekszünk elkerülni a konfrontációt kultúrájukból adódóan erőszakosabb "vendégeinkkel". Lényegében megharapott bennünket egy patkány és most tartunk a tengerimalacoktól is. Ez persze mint mondtam, félmegoldás, hiszen láthatjuk, mik történnek, ha nem teszünk semmit.
A cigánybűnözők tevékenysége nyomán szerzett tapasztalataink még visszább szorítják a romák munkaügyi helyzetét, hiszen ki a faszom adna munkát egy olyannak, aki se szó, se beszéd, lelép... olykor pénzzel, szerszámokkal, egyéb értéktárgyakkal együtt, ami azért nem 2 forint veszteséget jelent annak, akitől ellopja a szemétláda. Az emberek pedig ugyebár megosztják egymással tapasztalataikat, így a félelem a tengerimalactól terjed, a romákatkat pedig elhajtják (egyébként teljesen érthető módon).
A cigány vezetőknek ez ellen kéne tenni, de miért tennének? Neki nem kell csinálnia semmit, nem kevés pénzt kap érte és még lophat is. Hülye is, de az már más kérdés. Lessünk csak bele a cigány vezetők tevékenykedéseibe:







Vajdáik:











A példa előttük van, lássuk, mi az eredmény:
Klikk!







...és még sok más esetet ismerünk, amikor brutális gyilkosság, vagy rablás történt de még a kisebb bűncselekményeik sem erőszakmentesek. Miért van ez? Azért, mert megtehetik. Magunkat nem védhetjük meg, a rendőrök inkább minket baszogatnak, mint őket, a média kussol és senkit nem engednek beszélni erről a problémáról, mert ugyebár a "cigánybűnözés" kifejezést diszkriminatívnak tartják. Egyébként az, csak elfelejtik megemlíteni, hogy nem faji (erre is be lehet szólni, hiszen embernél nem létezik faj... DE) diszkrimináció, hanem egy kriminalisztikai kifejezés arra a bűnözési formára, amelyben tisztességben nem nevelt honfitársaink keményen felülreprezentáltak. Egyébiránt cigánybűnöző lehet akárki, aki lefedi a fogalmat.

A politikusaink szerepe a legvaskosabb a dologban, hiszen ők szakítják ezen a legnagyobbakat. A cigány állampolgár. Hogy mire fel, azt fene se tudja, hiszen a közösségért nem tesz, tanulatlan és súlyosan antiszociális. Viszont a szavazati jog nagyon jó játék, ami egy politikai pártnak nagyon jól jön. Ha netán valaki olyan rohadék náczi patkány, hogy meg meri védeni magát, esetleg egy uzsorás lerendezi az adósait, máris lehet rasszizmust és ordas náczi eszmék menetelését kiáltani, pumpálják a pénzt a felzárkóztatási programba, (itt jegyezném meg, hogy a felzárkóztatás már 20 éve semmilyen eredményt nem tudott felmutatni és SOHA nem fog működni, ellenben a fehér-cigány fogalma már ismert) szociális és ilyen-olyan plusz segélyek, amit egyébként állítólag bárki felvehet, én magam nem tudom, de tessék próbálkozni és megírni a tapasztalatokat!


Megoldás???

Na igen... ez egy elég kemény kérdés, már csak azért is, mert nem véletlenül ilyen sorrendben írtam a dolgokat. Véleményem szerint felülről kell kezdeni a probléma megoldását. Már megint példálózzunk a vad nyugattal: lazább önvédelmi törvény, precedens jog bevezetése (elég lenne csak az erőszakos bűncselekmények esetében), amely mellé az esküdtszék is jól jön, hiszen ne egy ember döntsön egy másik sorsáról.
A büntetés következetessége: a bűnöst büntessék meg (kis hazánkban súlyos ügyekben is osztanak felfüggesztettet), akit elzártak, ne csak legyen, hanem közmunka, olcsó ellátás,  bizonyos esetekben egy kötelező, de megválasztható TEVÉKENY hobbi a raboknak, hiszen örömét lelheti valamiben, amiben az ő kezének munkája van, ami azért mindenkire nagy hatással van, emellett fakultatív önképzési lehetőségek (szakmai könyvtár). Nincs rá pénz? Tessék szépen elvonni a felzárkóztatási programból!

Célzottan a cigánybűnözésre a kemény büntetés az igazi megoldás. Le kell törni a büszkeségüket kegyetlenül. Durván hangzik, de forgalmas helyekre kalodákat kell állítani és ott napi néhány órácskát alsóneműben el lehet tölteni, illetve közölni a kedves járókelőkkel a bűnét, illetve azt, hogy az illetővel mit lehet csinálni. Igenis nyilvánosan meg kell őket alázni, mert csak így lehet őket eltántorítani a visszaeséstől. Persze van rá sansz, hogy ez csak tovább tüzeli őket, de az eddigi büntik még ennyi reménnyel sem kecsegtettek, illetve még mindig ott van, hogy lehet szigorítani.
Halálbüntetés! Igen, szükséges. Az életfogytos, akinek esélye sincs kikerülni, nem fog tanulni, nem fog együttműködni és a többi rabot is veszélyezteti, mind a testi épségüket, mind a rehabilitációjuk sikerét. Teista nép lévén jöjjön egy vallásos érv: a lelke csak tovább szennyeződik rabsága alatt, fejlődésen nem megy át, így még jót is teszünk vele, ha megöljük.
Túl kegyetlen? Nem... többen megerőszakolni egy kislányt, megfolytani és a szülők kertjébe dobni a holttestét, az a túl kegyetlen. Mindezek után megtámadni egy még fiatalabb lányt az utcán, majd "gyerekcsínynek" nevezni a kegyetlen.

Csak egy kis mondatocskát fűznék ide: majdnem tisztelt rendőreinket nem kellene vegzálni, ha elkapnak egy-egy rablót, mert tetszik tudni, nekik ez a dolguk, ők nem rasszisták.

A vajda rendszer működhet. A cigány hallgat a cigányra, a rangosabbtól pedig rendesen fosik. Ennek segítségével egy részük mindenféle büntetés nélkül "megnevelhető".
Csak példaképpen felhozhatom Lakatos Attilát, illetve Rostás Árpádot, akik azt mondják, hogy a cigánybűnözés egy létező jelenség és tenni kell ellene.
Interjú Lakatos Attilával



Apró infó Rostás Árpádról.


Árpi nem a legjobb szónok, de azért ha az ember figyel, mond valamit. : )

Közvetlenül a cigányokkal igazából nincs mit kezdeni. Jelenlegi tevékenységüket a lakosság tetemes része megszívja, ha egy "roma" kiáll egy "gádzsóért", elég nagy sansza van arra, hogy magát is veszélybe sodorja, pedig milyen jó is lenne, ha ez menne.
Kedves honfitársaimnak pedig bizony radikalizálódni kell. Mármint visszaütni, amikor csak lehet... persze ha az emberre öten támadnak késekkel...

Végezetül linkelek egy folytatásos videót a börtönéletről íme.

Kedves olvasó!

Tessék elgondolkodni, mérlegelni és érdemben kommentálni! Nem kell velem egyetérteni, de akkor tudd is megvédeni az álláspontodat!

Most pedig utadra engedlek egy kis zenével és kívánok neked további szép napot és kellemes életet!



Rohadt sokat kerestem ezt a dalt, szóval örüljél! :D