Lejártam még a koszt is a lábamról. Jó dolog az ilyesmi, ám ez még teljesen természetes lenne. Az ok, amiért reggel nekilódultam sokkal különlegesebbé teszi ezt a kis testmozgást. Mindamellett, hogy volt nálam egy oldaltáska, ami rettentő kényelmetlen viselet egy magamfajta gyorsan járó emberkének.
Szép napot kívánok mindenkinek!
A mai napon tiszteletemet tettem a Hollán Sándor és ifj. Hollán Sándor vértanú halálának emlékére állított emléktábla avatási ünnepségén. A dolog érdekessége az, hogy ezen tábla immáron a harmadik a sorban...
Idősebb Hollán Sándor
(Kiscell, 1846. március 15. - Budapest, 1919. április 23.)
Édesapja Hollán Adolf orvos, édesanyja Pingitzer Jozefa, testvére Hollán Viktor országgyűlési képviselő. Hollán Sándor 1868-ban lépett a közmunka és közlekedésügyi minisztérium szolgálatába. Szalay Rózával 1872. augusztus 12-én kötött házasságot Budapesten. 1873-ban született fiuk, ifjabb Hollán Sándor. 1887. március 26-án a Postatakarékpénztár igazgatójáva nevezték ki, 1890-ben lett miniszteri tanácsos. 1907-ben vonult nyugdíjba államtitkárként. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság 1911. június 28-án tartott rendes évi közgyűlésén igazgatósági tagjává választotta.
Ifjabb Hollán Sándor
(Buda, 1873. október 6. - Budapest, 1919. április 23.)
A Tabáni Plébánián keresztelték 1873. október 25-én, keresztapja Szlávy József, az akkori miniszterelnök volt. Jogi tanulmányait a lipcsei és hallei egyetemeken végezte, doktori oklevelet a Budapesti Egyetemen szerzett. A kereskedelemügyi minisztériumban kezdte pályafutását. 1895. január 31-én segédfogalmazói címet nyert. 1910-ben miniszteri tanácsosi címmel kinevezték a MÁV igazgatójává.
A Tanácsköztársaság idején a vörösterror első áldozatai közt szerepelnek. Apát és fiát 1919. április 23-ára virradó éjjelen hurcolták el Pauler utcai lakásukból, majd a Lánchídon különös kegyetlenséggel meggyilkolták őket, holttestüket a Dunába lökték.
Mintapolgárok... Kisemmizettek... Vértanúk...
A két meggyilkolt Hollán emlékére családjuk és barátaik 1919. novemberében díszes fehér márványtáblát helyeztek a Lánchíd budai pilléreinek falába, a következő felirattal:
"E helyen szenvedtek vértanúhalált a rémuralom alatt 1919. április 22-én kislődi Hollán Sándor ny. államtitkár és fia, dr. Hollán Sándor államtitkár, a Szent-István-rend vitézei. Nemes egyéniségük, munkás életük, borzalmas végzetük emlékét kegyelettel őrzik tisztviselőik, kartársaik és minden jó magyar."
Ez az emléktábla és vele együtt a Hollánok története is a Rákosi-rendszer martalékává lett. Azonban a Lánchídon még 2008-ban is tisztán kivehető volt a tábla eredeti helye.
Na de minek beszéljek... Tekintsétek meg a Bombagyár TV az emléktábla történetéről készített (egyébként legnívósabb) adását!
(Nagyon halkan szeretném megköszönni a youtube-nak, hogy egy fostalicska, illetve a bloggernek, hogy negyed óra basszamázás után benyögte, hogy nem óhajtja feltölteni a videót!)
A tábla felállítása után szinte azonnal megkezdődött liberális körökben a tábla megrongálására irányuló szervezkedés, melyből egy vastag (még csak nem is vörös) festékcsík manifesztálódott az emléktáblán. Az idióta ráadásul csak a magyar részen "cenzúrázta ki" a következő részt:
"A vörös rémuralom 133 napja alatt országszerte több száz ilyen gyilkosság történt."
Még jó, hogy az ilyen szarok tisztában vannak bizonyos történelmi tényekkel.
Illetve az egyik koszorútartó kampót lopta le egy... (köhint)... "gyűjtő".
2009. október 15-én a Lánchíd budai pillérén újfent csak egy lyuk tátongott. Ismeretlen elkövetők leverték és ellopták a halottak emlékét őrző márványtáblát.
Ezután síri csend volt a médiában a táblának mind a létéről, mind a vandálok általi eltulajdonításáról.
Ezután síri csend volt a médiában a táblának mind a létéről, mind a vandálok általi eltulajdonításáról.
Köszönjük MSZP, vizslát! Vagy netán (csak hogy egy történelmi nagytól idézzek) "Tessék! Lehet menni!" : )
2011. április 18-án a Bombahír portálon felröppent, hogy új tábla kerül a tetthelyre. Fucsamód erről sem a sajtót, sem a Hollán-család Magyarországon élő leszármazottait nem értesítették és a hírportál értesülései szerint a helyreállítási munkálatokat végző BTI Nemeskő Kft. igen szoros határidőt kapott a tábla vésésére és elhelyezésére.
A meggyilkolt Hollánok emlékét őrző tábláról a mai napon hullott le a lepel igen különös körülmények között:
2011. április 18-án a Bombahír portálon felröppent, hogy új tábla kerül a tetthelyre. Fucsamód erről sem a sajtót, sem a Hollán-család Magyarországon élő leszármazottait nem értesítették és a hírportál értesülései szerint a helyreállítási munkálatokat végző BTI Nemeskő Kft. igen szoros határidőt kapott a tábla vésésére és elhelyezésére.
A meggyilkolt Hollánok emlékét őrző tábláról a mai napon hullott le a lepel igen különös körülmények között:
 |
| A III. Hollán Emléktábla "Vrnt" avatói... mind a 25 |
 |
| A tömeg senkit ne tévesszen meg, ezek többnyire a hídon átkelők |
 |
Látszik, ahogy próbálnak átvergődni a mindenféle sajtósok, bloggerek, nyuggerek és politikusok között |
 |
| Akinél füzet van, szervező, akinél kamera, sajtós, aki pedig furán néz, az egykori gyárlakó |
Sajnálatos módon az ünnepségről készült videóm többszöri átnézésre sem akarta jó benyomását kelteni bennem, így ez megmarad ott, ahol van és legépelem, ami a lényeg volna:
Mint már említettem, elsősorban kegyeleti céllal mentem ki, ám volt bennem egy olyan elhivatottság is, mint a közösségünk által állított emléktábla egyik támogatója, hogy megtudjam, szándékozik-e a kedves polgármester úr megemlíteni, hogy állt már ott egy tábla. Nos, ez természetesen nem történt meg.
Dr. Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármesterről egyébként én sajnálatos módon nem szereztem tudomást, ami nem csoda, mivel nem igazán mutatkozik nyilvánosan. Szakmai önéletrajzába azonban furcsa dolgok kerülhetnének egy esetleges váltást követően:
Dr. Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármesterről egyébként én sajnálatos módon nem szereztem tudomást, ami nem csoda, mivel nem igazán mutatkozik nyilvánosan. Szakmai önéletrajzába azonban furcsa dolgok kerülhetnének egy esetleges váltást követően:
Egy huszáros vágással vissza az ünnepséghez:
További kellemes életet kívánok mindenkinek!
Szevasztok!
Én mindig mindenre felkészülök. Megemlékezéseken, ünnepségeken felkészülök a tömegre, kordonokra, rendőrökre, sündörgésre, akciónyuggerekre, részegekre, Himnuszra, Szózatra és egyes esetekben semmit mondó beszédekre, melyeken pofákat vágok, ezzel kifejezve véleményemet. Egy '19-es emléktábla avató ünnepségén is felkészültem ezekre, azonban mikor Csomós Miklós, oktatás- és kulturális ügyekért felelős főpolgármester helyettes beszéde közben nem bírta megállni, hogy ne vonjon (szinte már kötelező) párhuzamot a Tanácskommün tenyésztette pribékek és a nemzetiszocialisták áldozatai között, kikerekedett a szemem, majd ökölbe szorult az arcom és kedvem támadt leköpni őt. Ekkor már tudtam, hogy a beszéde erre lesz kiélezve és bizony nem tévedtem sokat.
Példáját a polgármester úr is követte: Mesélt nekünk egy kicsit a lánchídról és amikor már majdnem elszunnyadtam, meghallottam a kulcsszavakat: "...tanúja volt tragédiáknak is."
Gondoltam, elérkeztünk oda, hogy aki semmiről semmit nem tud, kicsit tájékozottabb lesz, mi is történt ott 1919-ben. Nagy Gábor azonban így folytatta:
"Elszenvedte, amikor felrobbantották, de előtte még láthatta, amikor hatvanhat éve, 1944-45 telén ártatlan zsidó honfitársainkat terelték a pesti dunapartra, levetkőztették és a folyóba lőtték őket egy embertelen eszme féktelen gyűlöletének jegyében. Lelki szemeinkkel képzeljük el az áldozatok didergését, riadt tekintetét. Ma is ott láthatjuk a cipőiket, pontosabban azok emlékművét, amelyből még haláluk előtt engedelmesen kiléptek. Még azt sem vihették magukkal."
Már szinte elsírtam magam, olyan megható volt ez a gyönyörű szép kitekintés (egyébként a cipőkre keresés nélkül rámutatott), de eszembe ötlött, hogy mintha mi most épp '19-ről emlékeznénk meg és a nem túl ártatlan zsidók rémtetteiről.
S lőn... a polgármester úrnak is eszébe jutott, hogy most nem az évi rendszeres 5 Holocaust™ emléknap egyikén tart beszédet és megemlítette, hogy mellesleg '19-ben is milyen rossz volt, hogy jöttek a gonosz emberek. Persze az ismét kimaradt, hogy céltudatosan társadalmunk hasznos, értelmes tagjait igyekeztek legyilkolni, ahogyan azt a szélsőbalosoktól már megszokhatta a világ.
 |
| Lehullott a lepel... az eredeti szöveg olvasható rajta és szép kis keretben van |
 |
| ...zoom ki... |
 |
| Hoppá-hoppá! Kicsit mintha furcsa szögben vetülne árnyék a falra, nem? |
 |
| Vajon a fehérre, vagy a pirosra teszi fel? |
 |
| Még egy helyre kis koszorú... |
 |
| Az állítólagos Hollán leszármazott is elhelyezte csokrát |
 |
| Valaki meggondolta magát |
| Tomket Béla, a (nagylevegő) náczifasisztacsőcselékhuligánkommunistabrigádterroristacsepelibombagyáros kis Buddha |
 |
| Blogin Bandi tudósít a helyszínről. Nyilván sok volt nekik a műsorból, mert elég gyorsan leléptek, ahogy én is |
 |
| Lassan ezt is át lehet majd ütni... |
Imígyen telt hát az ünnepség, számomra azonban még nem ért véget. Elcsíptem egykori gyárlakó társamat, aki a közönség soraiban bújt meg, teljesen hétköznapi kerékpáros sisakja alatt. Elmondása szerint amikor megemlítette, hogy már helyreállítódott a tábla, nem lett túl népszerű, majd egy savanykás arckifejezésű fiatalember fel is szólította, hogy fejezze be a "rendbontást". Azért ez meredek egy pöppet.
 |
| Az ég áldja minden Dunába veszett honfitársunkat |
Szevasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése