Családi kötelek

Valaki folyton ellopja az ékezetet... esküszöm! : )

Mint ahogy az nálam megszokott, bonyolódik a cselekmény, und rendkívül feszültté és stresszessé válik sok minden viszonylag rövid idő alatt.

Madárcsicsergős szép, jó reggelt kívánok mindenkinek!

Tekerjük vissza az idő kerekét tegnap hajnali 3 körüli időpontra így kezdésnek:

Alig aludtam el (nem tudom, mi történt, de valamiért nehezemre esett a dolog), máris kezdődött drága jó édesapám éjszakai szerenádja, amelyet ezúttal a Joey nevet viselő sorozat élvezhetett elsősorban. Természetesen a televízió készülék is igen magas volumenű (gyáááááájjjj) volt ezen a gyönyörű éjen, azonban ez még nem múlta felül a Narancssárga™ füldugóimat, mivel ez egy kifejezetten jó márka (végre megvan a trademark), azonban drága hímvesszőt viselő szülői egységem hangos hahotázása, valamint kommentjei átszűrődnek eme remek szerkezet hengvesszeve... a francba ezekkel az e betűkkel már... tehát túltesznek hangvisszaverő képességén, így természetesen én annyira nem tudtam elaludni.

Próbáltam megnyugodni, meditálni, kiszűrni a hangokat és elaludni, de csak nem ment. Olyan gondolatok röppentek be kis fejecskémbe, hogy már szinte az kergetett az őrületbe és egyre csak dühösebb voltam. Hmmm... le kéne baszni az áramot... hangzott el a kiváló ötlet agyamnak tekervényei közül. Egy életem, egy halálom... hát akkor hajrá. Úgyis tudni fogja, hogy én voltam, szóval ma már nem alszom, de legalább annyi csend lehet, hogy megnyugodjak, vagy valami... hogy észbe kap, arra már semmi esély, szóval lecgó!

Szándékaimat cseppet sem leplezve kicsörtettem a kis elemlámpámmal, lenyomtam az elektricskát, majd vissza és go gyorsan durmolni. Na igen... biztos volt már olyan, hogy azt hittétek, hogy... aztán közben dehogy. Micsoda balga feltételezés volt részemről, hogy ő majd tudja, mi történt. Kislattyog... basszameg így-basszameg úgy, majd áramszünet így-áramszünet úgy. Ó, hogy az a... gondoltam, de még mindig próbáltam inkább megnyugodni és pihenni. A balhé csak még nagyobb balhét szül... finom sincs, mennyi lehetett az idő, mikor aztán feladtam ezen próbálkozásomat és átmentem, hogy ugyan már, tessék csihadni.

Tudom, tudom... mások egyből ezzel próbálkoztak volna. Na most, ha egy személy annyira szarik mindenkire, hogy hajnalok hajnalán üvölt, mint a sakál (a sakál egy szép állat, minden kutyaszabásútól elnézést a hasonlatért), azzal általában a való életben két dolgot biztosan nem lehet:

1. - Értelmesen beszélgetni bármiről.

2. - Együtt élni mindenféle konfliktusok nélkül

Alapvetően a problémáimat is képes vagyok kulturáltan, higgadtan közölni a másik féllel... csak nem hajnali x-kor (4 és 5 között valahol) és nem azért, mert képtelen vagyok elaludni az illető pofájától, amit amúgy legszívesebben elkennék, csak hát a sok évnyi rettegés és sérelem lehet, hogy szabadjára engedné a vérszomjamat és azt bizony drága jó édesapám nem nagyon élné túl... ez amúgy még annyira baj se lenne, csak az ilyen módú kártevőmentesítés jelenleg illegális a Föld valamennyi területén, ahol törvények vannak.

Tehát sajnálatos módon én azzal mentem át (hát ugye a két szép lábammal, ha-ha), hogy ugyan már, muszáj-e üvöltözni... fateromban a szar is megfagyott...
 - Nem üvöltözöm. (itt pattant el a cérna... hülyének vagyok nézve és a szemembe van ide belehazudva)
 - Nem a faszt nem üvöltözöl, baszd meg, szerinted kinek a pofájától nem alszom?!
 - TE ITT ÍGY NEM BESZÉLSZ VELEM! ...és már fel is pattant... megfigyelhető volt egyébként egy érdekes hang teljes hiánya, amelyet faterom mindig kiad, amikor felegyenesedik... "Hjajj..."

Tudtam, hogy itt már balhé lesz... két választásom volt:

Azonnali ellentámadás, másnap reggeli újság címlap és egy borzalmas reggeli a Markóban, VAGY... megvédem magam és próbálok minél kevesebb sérülést okozni. Nem gondoltam át teljesen a dolgot, mivel ilyenkor gondolkodni nem lehet, felvettem a pozíciót (Defensive stance :D) és hadd szóljon!

Ahogy a szemében fortyogó méregre pillantottam, felelevenedett bennem minden egyes késő esti balhéja, amik miatt kiskoromban rendszeresen riadtam fel, majd sápadtan, zihálva vártam, mikor hagyja már abba a tombolást... szörnyű tehetetlennek lenni... sokáig nem értettem, miért és ahogy cseperedtem, egyre több minden kapott értelmet (értelmet valójában nem, de megértettem, mi is történt)... most viszont nem mást védtem, hanem magamat, nem volt ott senki más, csak ő és én. Harc előtti ellazulás, hogy tisztán lássak, majd mikor már ott volt, hogy lever egyet, elhajoltam és visszalöktem.

Nekiesett egy szekrénynek, a szekrény majdnem vissza rá, azonban ez csak olaj volt a tűzre... na most hogy a picsába csináljam ezt, hogy ne essen baja ennek a rohadéknak?! Anyám, meg én közben minden voltunk, éppen csak a szíve csücskei nem... még jó, mert akkor már legalább két helyen lenne defektes. 

Egy vén faszhoz képest nem lassú a szemétládája. Valahogy elmarta a nyakamat és szorítani kezdte: MEGDÖGLESZ... Mondom: Azt csak szeretnéd, te rohadék. Kibújtam, elkaptam mindkét kezét, beletapostam térdének hajlatába és egy rántással máris a földre került. A szorításom kurva erős, úgyhogy ez a meccs már az enyém... most pedig fárasztunk... kapálózik, vergődik, szerencsétlenkedik... én pedig csak fölé hajoltam és így szóltam:
 - Na mi a baj? Csak nőkkel és gyerekekkel vagy kemény, mi? Milyen érzés, amikor egy nálad sokkal erősebb valaki leteper? Milyen érzés tehetetlennek lenni? Milyen érzés várni, hogy mit tesz majd veled? Éreztük ezt már mind, csak te nem... milyen? Élvezted, te rohadt szemét, amikor VELÜNK CSINÁLTAD UGYANEZT???

Neki se kellett több...  - Én soha nem bántottalak!

 - NE HAZUDOZZÁL MÁR, TE SZEMÉT FATTYÚ!!! VAN NEKED FOGALMAD RÓLA, MENNYIRE FÉLTÜNK TŐLED?!

 - ENGEDJ EL, A KURVA ANYÁD!

  - IGEN... A KURVA ANYÁM, AKIN KITOMBOLTAD MAGAD, AMIÉRT EGY SZÁNALMAS SENKI VAGY. ŐT SE BÁNTOTTAD, MI?

 - Ő MEGÉRDEMELTE!

Nyilván... néha mind megérdemeljük, hogy egy részeg állat szétverje a fejünket a konyhában, majd mint ha mi sem történt volna elmenjen aludni, aztán másnap vagy ugyanez, vagy szünet, esetleg negédes kedveskedés. Csak azt tudnám, minek vigyáztam rá anno... na mindegy. A bájcsevej során a fejéhez basztam mindent, amit valaha elkövetett ellenünk, majd mikor éreztem, hogy elfáradt, jól megszívtam és pofán köptem. "Tessék... mindnyájunk nevében!"

Elengedtem, megtörölgette magát, aztán odament a telefonért és fenyegetőzni kezdett.
Takarodj innen, vagy hívom a rendőrséget! (ezen mondat az előbb valahogy magától kitörlődött, úgyhogy ha valahol máshol is ott figyel, akkor bocsesz) Nos... én vonakodtam elhagyni a békés, nyugodt, elringató otthont, így egy egyszerű válasz hagyta el ajakim: "Hívjad!"
Fenyegetőzött még egy sort, én addig összekészülődtem, meg felhívtam muteromat, hogy mi a helyzet és lássatok csodát... a rendőrök tényleg kijöttek... : )

Nah, mondom... ez parádés lesz. Megkérdezték, hogy történt az eset. Faterom hangja lágyan felcsendült az éterben és a hattyú halálával nyitott, majd következett a bús férfi panaszai, végül a szegény mártír, akit mindenki bánt, pedig ő milyen jó. Vallomásából megtudhattuk, hogy CUKORBETEGSÉGET OKOZOK (akivel lefeküdtem, mérjen cukrot, mert hajjaj!), egyébként 23 éves vagyok és hogy muterom itt hagyott bennünket. Azért én se vagyok normális, mert simán elröhögtem magam közben, de hát nem bírtam ki.

A két "faszomkivanahülyebalhétokkal" arckifejezést viselő rendőr most hozzám fordult, én pedig elmondtam, hogy mi történt, lereagálva faterom benyögéseit (a kurafi egyszer sem emelte fel a hangját a rendőrök előtt):

"Apám nekem jött, én pedig megvédtem magam" -> "Megvédted... egy 56 éves szívbeteg emberrel szemben." 

"Először is tökmindegy, ki támad meg, az önvédelemre akkor is jogosult vagyok, másodszor pedig anyám kb. 56 kilós volt, amikor eltörted az ujját. De tudod mit, hjajj ,de sajnállak!"
Egyikük megállapította, hogy a tv valóban hangos, viszont vehetek füldugót, amit a tanácsra reagálva meglobogtattam. Ekkor arckifejezése kissé megváltozott, majd megmondta, hogy ő ezzel sok mindent nem tud tenni, tehetünk feljelentést, de igazából nekünk kell megbeszélni. Felszisszentem, majd folytattam a pakolást, előadva a személyimet a zsernyákoknak, majd velük együtt eljöttem otthonról. Furcsa, de nincs ellenem körözés. :D

Ennyi lett volna a sztori. 

Azt hiszem, tényleg nem érdemes hinni a tündérmesékben. Ha egy ártatlan gyerekkel történhetnek olyan (és annál rosszabb) dolgok, amiket ez a rohadék művelt, akkor ez a világ egy rakás szar és a dolgoknak semmi köze az érdemekhez. Embert faragott belőlem az élet, próbálom azt adni, amit én soha nem kaptam, hiszek, küzdök és tessék, most megint ez a jutalmam... hol itt az igazság?! Kitartani viszont ki lehet és megéri, mert ha az ember feladja, akkor soha semmiben nem látja majd az örömöt... pedig, még ha az csak egy pillanatig is tart, beragyoghat mindent.

Köszöntem, sziasztok!

Hogyan melegítsünk maradék paprikás krumplit

A látszat néha csal... most nem... tényleg arról lesz szó, hogy hogyan melegítettem meg az előbb a maradék paprikás krumplit. Hogy miért? Na ez egy igen jó kérdés... nem tudom, de nem is kell, mert a végére úgyis felfedezhetőek valós szándékaim. : )

Szép napot kívánok!

Sokan nem szeretik a maradék kajákat. Miért nem eszi meg őket valami a hűtőben, miért nincs saját disznónk, kutya a közelben, vagy miért olyan kurva válogatósak a csöves macskák? Megjegyzem még csöves se nagyon van a körzetemben, szóval neki sem lehet odaadni, ha már nagyon nem megy.

Paprikás krumpli... Nehéz kaja és a turmixoláson kívül nem nagyon jutott eszembe semmi... vagy mégis?! :P
Naná, hiszen akkor semmi értelme nem lenne írni és még így sincs túl sok neki.

Ropogtassuk hát meg ujjainkat és basszuk fel a tűzhelyre a maradékot! Figyelem! A fazék tartalma akkor számít maradéknak, ha az nagyjából az ötödét foglalja el, nem döglött meg, illetve amikor ránézünk, kicsit megkívánunk valami egészen mást! Erre nagyon ügyeljünk, mert különben az egészet elronthatjuk.

Jó, ha alacsony lángon toljuk alá az áldást, mert akkor talán nem ég oda, amíg a konyhában szarakodunk. Vegyünk elő egy szép nagy fej hagymát és vágjuk fel karikákra! A vastagság annyira nem fontos, de jó, ha a hagyma még kicsit ropog, amikor fogyasztjuk, viszont nyers se legyen, mert olyan savunk lesz, hogy nem győzzük majd zabálni a háztartási kekszet. Ha ezzel végeztünk, vegyünk egy-két gerezd fokhagymát, amit szintén vagdossunk tetszés szerinti darabokra (nyomás, reszelés, aprítás... és furcsa, de mindenhogy más íze lesz a fokinak... amennyire utáltam régebben, annyira szeretem ma ^^), majd mehet is bele, mert ez viszont szétfőhet!

Ha ezzel is megvagyunk, vegyünk elő egy kis zöldborsót (igen, zöldborsót, mert az még a tojásrántottába is nagyon jó, próbáld csak ki!) és dobáljuk bele, mert attól még finomabb lesz, valamint a borsóban is vanja magát az ún. (itt jegyezném meg, hogy a drága jó barátunk, Hejesiráss Elen-Őrző az "ún."-t "Úny"-ra cserélte volna) "boldogság hormon", ami a csokiban és aminek mindig elfelejtem a nevét... túl sokat piálok... Szóval a ződboresz jó dolog. : )

Ha a kaja megmelegedett, érdemes kicsempészni belőle a virsliket, kolbászokat (bár a maradék arról híres, hogy ilyesmiket már nem tartalmaz, azért lehetnek még csodák). Én most hirtelen felindulásból beleejtettem egy virslit, mert szeretem, de ez fakultatív.

Mivel a hagymának kell idő, hogy megfelelően megpuhuljon, ezalatt nyugodtan tehetünk-vehetünk, de ha az agysorvasztót nézzük, ügyeljünk arra, hogy a szék, kanapé, ágy, stoki, karton, vagy bármi más, amire ülni lehet, ne kerüljön közvetlen közel a seggünkhöz, mert akkor a maradéknak, ami immáron ételnek minősülhetne lőttek és már a lőtéri kutya is félretolja.
Az étel állapotát ellenőrizhetjük, ha megkóstoljuk, vagy szétvágjuk a hagymát. Akkor jó, ha megfőtt, de még egy kicsit serceg.

Tálalási javaslat:

Mivel ez az étel igen előkelőtlen, ajánlatos rögtön a fazékból fogyasztani, minél nagyobb kanállal, mellé ajánlott a kehér kenyér, a háromkettes VBK szobahőn, a forralt bor, illetve a meleg tea.

Jó étvágyat kívánok!

Training day

Rengeteg furcsa, zavaros, beteges, izgalmas és álmatlan éjszakán vagyok már túl és bizony sok narkós irigyelné meg az ilyen-olyan álmaimat. Sajnálatos módon most kicsit részletesebben és úgy tűnik, tartósan fejembe vésődött az éjszakám. Nos... igen... kb. úgy érzem magam, mint ahogy kinézek... bár azért siker élményem is van, szóval pafff, nyüff és különben is hátaztán meg például.

Szép napot kívánok! Kettőt!

Minden este (amikor már éjfél elmúlt egy ideje) egy szertartást tartok ágyikómba kucorodás előtt. Néha bejön, néha nem, de akkor is megteszem, mert igen hasznos dolgokat eredményezhet ez a fajta agytorna.

Sajnálatos módon erről konkrétan beszélni elég kellemetlen számomra, ám azt mégis leírom, hogy ezúttal olyan sokkal ébredtem, ami kicsit tartósabb a kelleténél.

A mostani álmom rendkívül izgalmasra sikeredett. A már aposztrofált "manifesztációm" ismét elfoglalta méltó helyét az emlékraktárban, azonban most egy újonnan létesített terembe invitált:

- Mi ez?

- Edzőterem. ("Edzőt erem" ... én nem vagyok a túl önálló programok híve, de ez az ellenőrző elmehetne sztendápolni)

- Az álmomban?! Minek?

- Mit tudom én?! Te csináltad.

- Mégis mikor?

- Kettőt és könnyebbet, testvér! Folyton pörög az agyad, csak idő kérdése, hogy nem pattan ki belőle újabb marhaság, de azért kipróbálhatnánk, nem? : )

Sóhajtottam, lenyomtam a kilincset és egy öltöző tárult elém, amiben mindenféle létező és fiktív egyenruhák voltak.

- Úgy gondolom, tényleg ki kéne próbálni. : )

- Ez a beszéd... na és mik legyünk?

- Szerintem én most belebújok egy kommandós hacukába.

- Őhm... szerintem viszont először a gyakorlóba bújj és nézzük meg, milyen feladatot csinálsz nekünk!

- Kicsit remeg a lábam.

- Elvesztetted a stabilitást. Koncentrálj és nyugodj meg, igyál egy teát!

- Köszi! Ez mitől van?

- Attól, hogy egy fasz vagy és nem nyugszol meg.

- Na kussolj és öltözz, vagy rád borítom a teát! :D

Felvettük a gyakorlót és a következő szobába léptünk, ahol egy a kedvességéről cseppet sem híres kiképző várt minket és egy igen sokrétű futkosó. Megvolt a bemelegítés, jöhetett az igazi móka. Egy SWAT egyenruhát szúrtam ki... nem tudtam, hogy német lesz, de bájos asszisztensem szerint azért, mert a német különleges egység használja a kedvenc gépkarabélyomat, a G36-ot. Ezzel én tökéletesen együtt tudok élni. : )

Egy jó kis küldetést sikerült kreálnom: elmeroggyantak nőket raboltak és bevették magukat egy házba. Vicces, hogy faterom volt a főnökük, de (basszus, tényleg olyan nehéz őt elnevezni) Ádi azt mondta, azért választotta, mert ő tényleg elmeroggyant. Azonban a túsz is egy nagyon kedves ismerősöm volt, amiért ismét kérdőre vontam őt. "Egyszerű: olyan kellett, akiért bármire képes vagy. : )"

A végeredmény 1-1... csak én a lábamba kaptam egyet, fater feje viszont szétloccsant... durva látvány volt és azonnal eszembe jutott, amikor nem messze tőlünk valaki kizuhant (esett, vagy ugrott?!) egy tízemeletesből.

A lövés nagyon kellemetlen volt.

Az álom ismét instabillá vált. Minden remeg és én csak annyit hallok: "Nyugodj meg, koncentrálj! Ki fogsz zuhanni, de csak nyugodj meg és gyere majd vissza!"

Felébredtem

Zihálok, a vérnyomásom az egekben és mindenem remeg. Próbálok uralkodni magamon, lassabban és mélyebben veszem a levegőt, a pulzusom lassul... megnyugszom... de még mindig remegek.

Vizsgálat: Igen, ébren vagyok.
Ittam egy bögre teát, kimentem huggyantani, majd vissza még egy kicsit az álomba:

Egy ismeretlen lakásban találtam magam egy hölgy ismerősömmel... majd egy másik is csatlakozott... nah, szép... perverz disznó. :D

Nem is folytatom, mindenki tudja, mi lehet egy ilyen álomban... egyébként benyitott az egyikük anyja a szobába, kiakadt, a lány utána, én meg ott maradtam a másikkal.

Meg is nyugodtam és minden jóságos. Megyek a dolgomra.

További kellemes életet kívánok!

Kellemetes ébresztés

Apám mindig szeretett felébreszteni bennünket... na lehet, hogy nem direkt, de minden kétséget kizáróan hatásos volt. Bizonyára ezért alszom olyan szarul. Áhhh... oda se neki... a jó elnyeri méltó büntetését, így nyilván már gyermekként kiérdemeltem, hogy egy ilyen senkiházi szar alak tegyen tönkre.

Jó reggelt kívánok!

Igazából nincs mit írnom, csak most nagyon nagy szükségem van rá, hogy megnyugodjak. Az a legfaszább, hogy ez a rohadék pont olyan napot választott, amikor fontos dolgom van. Meditálni fogok tanítani... ráadásul olyasvalakinek, aki alapból kicsit negatív. Sámli gond... megnyugszom és jóság lesz.


Majd még megírom az eredményt, vagy valami jót, hogy ne legyen a mai nap ilyen... hogyismondjam... szóval tudjátok.

Az okítás nem történt meg, de egész jól elhülyültem... hurrája!

Angyali szemek

Szépséges vasárnap délelőttőt kívánok mindenkinek!

Sok minden történt az elmúlt hetekben... jók, rosszak, izgalmasak, unalmasak, félelmetesek, de állom a sarat, mert úgy szoktam. Nincs is mit magyarázni, azon kívül, hogy jól érzem magam. : )

Legyen szép napotok!

Folytatódik a szájkarate...

...FÉSZBÚKON... ójeeee! :D

Válaszolni már nincs kedvem, mert így semmi móka az egészben. Nincsenek érvek, csak gusztustalan szitkozódás, azt meg meghagyom azoknak, akiknek az IQ-juk kisebb a cipő méretüknél. Minden esetre posztolnom muszáj, mert ez kész. :D

Gyönyörűséges és kellemes csütörtök éjszakát kívánok mindenkinek, aki szereti az ilyet!

Rövid, ám de boldogtalan életem során eleddig sok-sok jelzőt aggattak már rám. Lássuk... voltam én már tartósan hülye, lusta, tohonya, értetlen, szemtelen, majd mikor a sarkamra álltam, megjelent a bunkó, a paraszt (továbbra is fenntartom, hogy nem vagyok földműves), a tahó, a szívtelen, a szemét, meg ezeknek különféle kombinációja, de a bunkó egyfajta állandóságot élvezhetett... megint később, mikor megtanultam kicsit jobban uralni önmagamat, megkaptam a manipulatív szemétláda jelzőt is... a kedvencem az "Ádám a legveszélyesebb fajta... a vesédbe lát és még te se veszed észre, ha szemét." ...ezt persze poénból kaptam meg, de akkor is tetszik. :D

Faszrágó és szarkeverő még soha nem voltam...

... de tényleg...

A faszrágót a szóösszetétel miatt nem értem (meg hát képzeljétek csak el ezt képekben), a szarkeverőt meg valahogy az esetleges kiváltó ok miatt nem értem... nem is szoktam szart keverni.

Na de nézzük meg definíció szerint:
Szarkeverő: bajkeverő, pletykás, aljas

Bajt nem szoktam keverni, inkább elkerülöm, mert nem vagyok hülye gyerek. Pletykálni pont nem én szoktam, mert nálam többnyire megakad az infó, vagy ha tovább is megy, nem költök bele és ha nincs rá bizonyíték, be sem fogadom az információt. Aljas... na ez még csak-csak illene, de én legjobb tudomásom szerint amit vétettem, azt szemtől szembe tettem, háttérben inkább jót szoktam tenni, mert az tök jó dolog.

Jah... ha megtámadnak... hát az más tészta, de most még azt a gusztustalan támadást sem honoráltam aljassággal, amit kedves exem többször is elkövetett.

Hoppácska... találtam definíciót a faszrágóra is. Futyulim: homoszexuális, ellenszenves személy

A homo szexuálist (elírásomat a helyesírás-ellenőrző támogatta) kikérem magamnak, többen tudják bizonyítani, hogy bár olykor gyanús lehetek, 100% hetero vagyok (Legyél te is hetero! Reklám hangzott el). Az pedig, hogy ellenszenves vagyok... hát... őhm... igen... egyeseknek valahogy az vagyok, de ez az őszinteség, a szókimondás átka, kérem szépen! Én sem szeretem, ha a szememre olvassák, hogy milyen hibákat követtem el, hol voltam hülye, de ha úgy volt, akkor úgy volt és aláírom, megyek tovább. Nem kötelező adni a véleményemre. : )

Lássuk az eredményt:

A "faszrágó" szó valóban létezik a NÉPSZÓTÁR szerint, így kapásból 1 pont, azonban a definíció helytelen alkalmazásáért nem jár, csak egy fél pont. A fasz végülis illet engem, de csak mert ilyen vajszívű vagyok. A "szarkeverő" egyértelműen létező kifejezés, így repül az 1 pont, definíció szerint azonban bitang luft (főleg olyasvalaki szájából, aki többször is megtalált, mikor baja volt), így sajnos azért nem jár pont. : (

Eredményhirdetés kedveskéim: Húúúh... nehéz dolgom volt, de összehoztam a nyereményeket. Mind a ketten egy-egy hatalmas adag szart nyertetek a Vérhas büfé© (a trademarkot most nem találtam meg, bezzeg héber betűt igen) jóvoltából és átvehetitek itt nálam. (A hisztis picsa tudja a címet... nem te, a másik!)

Különös véletlen, hogy a pontszámaitok megegyeznek az egy évben józanul töltött napok számával, ezért azonban külön díj nem jár. (a szponzorok elég... fösvények) : (

Végezetül pedig zárom soraim egy nem megszokott zenével, amit küldök mindenkinek, aki szereti a popot, illetve a tehetséges embereket.

Egyetek egy almát és álmodjatok nagyon szépeket, mert az ugyebár jó dolog!

(Azért meg kell hagyni, kurva jó hangja van!)

FFFFUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU...

Mindenféle előjáték és kertelés nélkül, irgalmat nem ismerve, vérben forgó szemekkel írom le e szavakat, mik alig néhány perccel ezelőtt hagyták el faterom... száját:

"Ádám! Ma ne nyissál meleg vizet, el is zártam különben, mert nincsen!"

A kapura nagy betűkkel van kiírva a mai dátum, néhány sor fölösleges blabla és azon információ, hogy a mai napon (gyakorlatilag egész nap) a vízvezetékek meleg vizet nem tartalmaznak. De hogy ez ne maradjon annyiban, még el is zárta. A lángész... ...a bölcs... a filiszteus!

Egyébiránt már annyira fészbúkosodik a világ, hogy nyílt szitkok mellett a burkolt fenyegetések is ott érkeznek. Hát nem cukorfalat?! :D 

Na nem baj... őrült világban jó, ha kicsit megőrül az ember... legalábbis remélem. : )

Nem mellesleg üdvözlök mindenkit ezen a szép napos reggelen!

"Látásra annak van szüksége, aki csak a szemének hisz."

Melyik faszkalap az, aki saját magától idéz?

Költői kérdés, hiszen tudjuk mind, kik egybegyűltünk, hogy én... bár amíg van olyan egyetemi tanár, aki a saját könyvét kéri számon, addig én is idézhetek szabadon magamtól. Spontán születnek a legjobb gondolataim... bizonyára azért, mert ha nem tudom végiggondolni, nem hazudhatok. : )

Szívélyes üdvözletem minden kedves maradék olvasómnak!

Hö... huszonkét esztendő... milyen kurva kevésnek tűnik, pedig még gombócból is sok. Még életemben nem éreztem magam olyan egyedül, mint azon a napon, mikor ez a szánalmas kis sárgolyó ismét megmutatta és csak azért is körbetáncolta a Napot. Ám ennek vége már... mármint szeptember 2-a van... ma kétesen éreztem magam. Tapasztaltabb embertársaim ismerhetnek már egy olyan érzést, melyet a gyomrunk legmélyén figyelhetünk meg: Fáj, mégis olyan kellemesen meleg érzés.

Szörnyű... hányszor láttam őt álmaimban és mindig azt reméltem, örökké tart majd (megjegyzem szép is volna... a tartós kóma nem tartozik a terveim közé, de azért kíváncsi lennék, ki lenne olyan önzetlen, hogy megöl) ...de nem... felébredtem és ekkor olyan űr támad bennem, amit senkinek nem kívánok. Most valóság volt... morzsák a tortából... egy kis melegség... hirtelen eszembe jutott egy kép: Szakad a hó, cudar egy idő van, minden fagyos és valaki gyufát gyújt... oly kevés, mégis megtölti a szívem... még ha csak pár óra is, szép.

Szép... szeretem... ragaszkodom hozzá... tán épp azért, mert olyan kevés. Isten ments, hogy mindent tudjak, de azért igazán örülnék, ha valaki felvilágosítana, miért szeretek így.

Húh baszki... ebből ritka fos éjszaka lesz, úgyhogy inkább majd holnap mesélek. : )

...amúgy tényleg van mit, csak... fájdalmas?! vágyakozom?! igen?! Affaszom... megyek olvasni, hátha elnyom az álom.

Jó nagyot kívánok ismét, meg még egyet kísérőnek!

Őhm... huncutság, de végiggondoltam a tegnapi történtek publikálásának helyességét és úgy vélem, inkább mégsem. Egyébként igen, olyan jól éreztem magam, ahogy már kurva régen nem és még a gépemet is sikerült összegereblyéznem... szó, mi szó, azért még kell rajta kicsit finomítani, de most semmi kedvem nem volt alkatrészekért mászkálni, hát még szerelni. Ha fizetnek érte, akkor csábítóbb a dolog. :D

Nem is fűzök hozzá semmi többet, csak egy sokat mondó kis dalocskát ideja végire.

Gumimaci!

Egy kedves ismerősöm szerint az a rész, amit Szabi nyom egy az egyben én vagyok... néha nagyon nem érzem úgy, de azért keménynek lenni zsír. :D

24/17

"Az árnyékod vagyok. Hunyd be a szemed és én végigvezetlek a tűzön sértetlenül, hazudjon bárki a szemedbe, én megsúgom az igazat, bízz bennem... KÉRLEK!"

Szépséges napokat kívánok mindenkinek, aki van olyan kedves és vanja magát előrefele!

Először is leszögezném, hogy a cím nem egy új izzadásgátló formula és nem is írtam el. Hol is kezdjem...

Piszkálódni az álomvilággal nem túl bölcs dolog, mert amit visszakap az ember, nem biztos, hogy egyértelmű és azt sem garantálja senki, hogy azt a választ kapja, amit vár. Persze ez lehet, hogy csak az én agyacskám, de egy dolog biztos: még ha nem is tetszik, igaz és bármily fájdalmas is az utalás, magában foglalja a választ... hmmm... talán még az életre, az univerzumra és mindenre is... elvégre valakit üldöz a 23, talán valakit a 42 nem hagy aludni. Kapsz egy kis szünetet, hogy kiröhögd magad, aztán úgyis megsértelek, mert kissé... hmmm... ingerlékeny vagyok. : )

Hogy a lényeg is elhangozzék: ezúttal nem a kis híján kedves, ám annál szórakoztatóbb férfiú kapaszkodott fel álmaim fellegeibe és édesítette meg izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteivel azokat... ezúttal ő kimaradt. Cserébe megkaptam őt, akire vágyom, s kit szeretek hűségesen évek óta... MAJDNEM... de nem Kiszel Tündére gondoltam. Az álom sajnos elég zavaros volt ahhoz, hogy ne emlékezzek rá, azonban megmaradt a végéből egy aprócska hari:

 - Sajnos most mennem kell, kedvesem. : (

 - Mikor láthatlak újra?

 - Lássuk csak... -munkanapló elő- 24-én... éééés... délután ötkor.

 - Addig vigyázz magadra!

 - Hé... - fordult meg, majd mosolyogva így szólt: Én is téged! :')

Köszönjük Emese... pánik hangulat ébredéskor, villámgyors ellenőrzés, hogy álmodom-e (a csipkedésen én már túl vagyok, simán érzek fájdalmat... őhm... "odaát" is), majd megmostam a pofámat és felidéztem az álmom.

Lássuk, mit hoz a jövő és ezzel én be is fejezem a pofázást, mert megint hülyén ültem és zsibbad a valagam... Beszéljen helyettem valaki, akit majd ide bevágok, egyelőre azonban még ezt nem tudom, mert bár zseni vagyok, a zene kicsit kapcsolódik a bejegyzésemhez... ez meg olyan... folytatásos lesz... vagy valami olyasmi.

Most pedig búvárpitypang!

Egy bizonyos... nem augusztus 24-re mutatott rá álmaim nője. A mai dátum szinte mellékes, de azért a 24-i történések mégis érdekesek:

Reggel kaptam egy kis üzit, hogy nincs szükség rám ma, így gondoltam egyet és felnéztem a netre, hírek, valutaárfolyamok és ismerem be férfiasan: állandó állás után, mert kissé telis-tele van a faszom az állandóság teljes hiányával... illetve azzal, hogy az egyedüli konstans az a fájdalom, amire nincs gyógyír, de megint eltértem a tárgytól, ami egyébként a mai nap folyamán (tegnapi, mert már negyed kettő) többször is előfordult velem sajnos. Túl gyors az agyacskám. : (

Na mindegy... tehát reggel a gépem gondolt egyet és egy hangos csattanással kilehelte magából a tápot... hmmm... mi a cukrozott lófasz legyen... valami nagyon nem szeretné, ha dolgozgatnék... első megérzésem az volt, hogy fel kell hívnom a kedves barátnőmet, így ennek eleget is tettem, (mivel ugye az orromra koppintott már hányszor a kedves álombéli én, hogy bízzak benne kicsikét jobban) takarítás itthon, kellemes zuhany egy olyan IRRRDATLAN röhögéssel, hogy egész napra megalapozta a kedvemet... itt meg is ragadom az alkalmat, hogy közöljem: Átfutott az is a fejecskémen, hogy bizony nem olyan biztos az, hogy velem valami jó történik majd 24-én 17 órakor... ezt továbbgörgetve az jutott eszembe, hogy mi van, ha ma vége? Elvégre valami nagyon nem akarta, hogy lefoglaljam magam aznapra... persze olvashattam volna, vagy szociális életet élek (haha... jót röhögtünk), de nekem valamiért olyan érzésem támadt, hogy nekem mennem kell valamerre... csak úgy a városban. Korántsem meglepő, de ezt általában nem kényszerből szoktam megtenni, hanem kedvem támad és többnyire egyedül. : )

Poénból küldtem egy sms-t egyik kedves barátomnak, aki tudott a megjelölt időpontról, hogy mit örököl meg tőlem, ha netán mégis kampec, ezzel pedig feloldottam maradék feszültségemet is.

Az ajtón már valóban úgy léptem ki, mint akit nem érdekel, mi fog történni, csak jöjjön, aminek jönnie kell... jól elvoltunk... kis pityergés, sok-sok nevetés és az "elmar adhatatlan" (ez már tényleg mindenen túltesz) meséim... imádok mesélni, főleg akkor, ha a hallgatóság le is szűri magának a tanulságokat, Klaudia pont olyan, aki ezt megteszi, mivel kvázi ugyanaz, mint én, csak genitáliája nem lifeg, hanem ízlésesen megnyerő... közeledett az öt óra, én pedig egyre csak kerestem a zafír szempárt, mely szívem hölgyének gondolatait tárja elém... de nem leltem sehol... öt és hat óra között pedig olyan szinten rámtört a szomorúság, hogy csuda... hmmm... végülis hónapot nem adott meg... évet sem... de már az is biztos, hogy nem a legközelebbi találkánk időpontját fixálta le álmaim asszonya. AFFASZOM... na de mindegy... nem marad ez annyiban... úgyis álmokkal baszakodom, hát itt egy konkrétabb célocska. : )

Nos... én most megyek és megdőlök, mert a kíváncsiság nem hagy nyugodni... és igen, ez itt egy képzavar, kedveskéim.
További kellemes életet kívánok!

Az emlékraktár rejtelmes lakója

Álmában az ember szembesülhet a káosszal. Befolyásolható, de mégis csak a tudatalatti világában mászkálunk. Az ottani szabályok szerint játszunk, ha az kell érzünk, ha az kell, nem, emlékek kerülnek elő a semmiből, beköszönhet a jövő apó kis töredéke, megérzések, gondolatok, ötletek válhatnak valósággá... és az agy csak pihen.

Bámulatos, mikre képes az emberi agy.

Szép estét kívánok minden kedves egybegyűltnek!

Már korábban is álmodtam olyanokat, hogy egy kemény narkós megirigyelné, beszélni róla azonban nem nagyon mertem, mert kissé... őhm... furcsa... ha az ember... megálmodja önmagát és privát beszélgetést folytat ezen alteregóval. Egyébként elnevezni is kihívás, de nevezzük mondjuk manifesztációnak. Igaz, álmomban Ádinak szólítom, ő pedig Ádámnak hív engem és bármily cinikus és szemét néha, kedvelem. Pedig az ember magát ugye annyira nem szokta. :D

Hozzátartozik a históriához, hogy pár hónappal ezelőtt egy módszert kezdtem gyakorolni, hogy kicsit belepiszkálhassak az álmaimba. Az első eredmény nem volt ijesztő, inkább érdekes, ugyanis sikerült egyáltalán felfognom, hogy mi a rákot álmodok, illetve kicsit többet látni a tartalomból. Részletgazdagabb, színesebb, izgalmasabb és persze gyakoribb álomképek. Ha úszom, érzem a hullámokat, ha futok, érzem a menetszelet és szinte olyan, mintha ébren élném meg az álmokat... persze azért még mindig van min csiszolgatni, úgyhogy igyekszem minél sűrűbben gyakorolni. : )
 

Kicsivel később eszembe ötlött, hogy ha már ilyen kokós dolgokra vetemedtem és álmunkban ugyebár minden lehetséges... hát építek magamnak egy emlékraktárat: 

Nem tervezgettem különösebben, így nem tudok ábrával szolgálni, de olyasmit sikerült alkotni, hogy egy szimpla tégla alakú épület vaskos fa gerendákból és kövekből, a közepén pedig egy nyolcszög alapú... hmmm... bástya!? Kissé várszerű az épület szerkezete, de belül igen kellemes a környezet.
Az ajtó bazi nagy, kétszárnyú, tömör fa. A falak pont olyan természetes kőmintájúak, mint kívül, a mahagóni gerendákban mintás vésések, ezek világos színűek, a falakon mindenféle fotók (még nem létezőek is). A padlót fehér márvány borítja, rajta egy egyszerű, de nagy szőnyeg. Hamar elérünk a "bástyához", ahol kiszélesedik az épület. 

Itt egyfajta nappali rész van. A terem jobb oldalán kandalló, előtte két bordó fotel egymással szemben, közöttük egyszerű üveg dohányzóasztal, rajta egy kancsó, egy váza, benne egy szál vörös rózsa és a bögrém, a kandalló mellett bal oldalt ferdén a kanapém, a másik oldalon széles vitrin, tele teával, ezért aztán mindig olyan illat van, mint egy pharmatobotanikai üzletben (google a barátod). Egyébként az itthoni kis szekrényemben is mindig ilyen illat van. : )
A terem bal oldalán hatalmas zöld tábla, felső szélén vésés: "TöPrEnGj!" A tábla előtt egy ilyen utcai pad... összefirkálva, vésegetve, kicsit csálé is, de a miénk. :D

Az alsó szint végében konyha és egy kis asztal két székkel... hogy mi a fasznak, nem tudom, de talán egyszer haszna is lesz. :D

Az alsó szint a bejárati ajtó melletti ablakokból és a konyhából kap fényt, illetve a felsőbb szinteken található ablakokon át. Nincs túl világos, de ez egy álom... nincs szükség a fizikára. : )

Az oktogon sarkainál faragott medve mintázatú oszlopok tartják a felsőbb szinteket, ez csak az alsó szinten medve, a felsőbb szinteken már sima oszlop. Csigalépcső vezet fel az n+1 emeletre (először csak két szint volt, legutóbb már öt), a terem közepétől indul az elég szűkös, nyikorgós fekete lépcső, az első szintet elérve rendezetten sorakoznak a polcok, tele könyvekkel, albumokkal, papírdobozokkal, itt-ott egy-egy árválkodó, rendszerezetlen papírkával, fotóval, kacattal, hajtinccsel és még a fene tudja, mivel... nem nagyon néztem végig, mert még ránézni is kemény, de ahogy eddig észrevettem, kronológiai sorrendben vannak a dolgok. Elképesztő részletességgel leírva és durva dolgok eszembe jutnak itt... olyanok, amiket rég elfelejtettem már.

Ennyit a helyről... jöhetnek a személyek. : )
Nem túl kedves, ám igazán odaadó kivetülésem fura teremtés. Kurva nagy dolog külső szemlélőként tekinteni magamra. Sokkal jobban átlátom, milyen vagyok -és furcsa, hogy még most sem tudom azt mondani, hogy valóban arrogáns lennék-. Önkritika rulez!
Mindenből viccet csinál, de ugyanakkor komolyan is veszi a dolgokat. Amikor beszélgetünk kegyetlenül őszinte és én sem tudok hazudni neki, éppen ezért nem is teszem... belegondolni sem merek, mit művelne velem. :D
Gondolkodik, érez, tapasztal, de nem úgy, ahogyan én. Tudja, hogy kölönbség van a világaink közt és eszerint beszél velem. Igazából tényleg furcsa leírni, mert olyan, mint én, mégis kicsit máshogy gondol dolgokat.

Amikor először "találkoztunk" (miután halálra rémültem), fehér öltöny volt rajta (mindig másmilyen öltönyben van), megölelt és csak annyit mondott: "Végre itt vagy, már nagyon vártalak!" Valamikor barátságos, kedves, viszont van, mikor kegyetlen módszerekhez nyúl, ahogy olykor én is. Persze megértem, csak álmomban ez kicsit keményebb dolgokat jelent, mint az életben. :D

Egyik éjjel nagyon nyugtalanul feküdtem le, rossz érzések kerülgettek, zavaros gondolatok... egyszóval szar volt. Álmomban idegen helyen találtam magam, idegen ágyon lángok közt... felkeltem volna, de a lángok közül egy láb visszataposott. "Isten hozott, ördög vigyen, Ádám! Ugye nincs túl meleg?" Egy dal visszhangzott a fejemben, ropogott a tűz, fulladoztam... nem vagyok képes leírni a teljes álmot, lényeg annyi, hogy ki kellett jutnom és vinnem magammal valakit, majd az álom végén:

-Ne neheztelj rám, kérlek! Azért vagyok, hogy segítsek, de sajnos én csak így tudok.

-Én mit tehetek? Mivel tudok neked segíteni?

-Semmivel... nos... talán kicsit jobban is bízhatnál bennem.
-Jó, de baszki... hogy bízzak benned, ha ránk gyújtasz egy házat? Különben is, hol a faszban vagyok?
-Hehehe... majd megtudod. Most pedig menned kell! : )

Felébredtem

Az ágyamban voltam, perzselt a Nap melege, éreztem a reggeli tojás illatát.
Majd egy öltönyös férfi lépett a szobámba, aki bár annyira nem volt szimpatikus, jó érzés öntött el.
-Gratulálok, Ádám! Újabb szintet értél el. Milyen érzés?
Felébredtem, majd az első gondolatom az volt: "Dögölj meg, a kurva anyádat!"

Persze ez csak a legdurvább volt, szóval egyelőre még örülhetek, de akkor is van bennem egy kis pánik, mielőtt lefekszem aludni. Gondoljatok csak bele! :P

További kellemes életet kívánok mindenkinek!

Ez a dal egy olyan jelentetből származik, amiben egy családra rágyújtották a házat... gondoltam, idevág. Amit én hallottam, nem teszem be.

Farakás... vagy farkas?!

Összecunculkodászva, egyébként pedig egész jó kedvvel írok, bár más kissé hulluci vagyok és különbenishátasztánnetánpéldául!

Szép estét kívánok és küldeném mindenkinek, aki szereti!

Kellett egy harmadik bejegyzés júniusra, úgyhogy most összehordok hetet-havat, aztán Józsi néni majd kiválogatja a szennyest és elviszi a patyolatba. Ééérteeeeeem?

Szombaton hivatalos vagyok egy irodaavató buliba... káBé. annyi kedvem van hozzá, mint leszopni magamat, de hát elmegyek, mert miért ne (ettől függetlenül a viszonyításként említett furcsa "ön kielégítési" -kőszönnyük hejesiráss ellen örző- szokás nem fog megtörténni... de tényleg, NEM!). Kíváncsi leszek, milyen lesz a hangulat és nagyon remélem, hogy kedves kis kollegina nem talál meg: :D

Ezen kívül holnap randim van, de erről részleteket nem közlök, mert ugye előre nem látok semmit (aha... persze, meg a som... a fa). : )

Basszus, de rohadt fáradt vagyok... hogy a fenébe jártam le én ennyire a lábam?! A combjaim meg ügyesen kidörzsölték egymást. Crippled!!!

Progi holnap hajnalra: söprés, felmosás, kipucolom a vizesblokkokat, leszedem a ruhákat a szárítóról és majd ha már majdnem indulni kell, felporszívózok... remélem, senki "pihenőn apját" (new high score) nem baszom majd el, de hát muszáj... más nem csinálja, nekem meg variálódott a mai nap.

Na jó... megyek a francba, mert tényleg semmi fontos nincs, amiről beszélhetnék (csak meglepik, amiket nem láthat senki! Csssssst!)

Pálpusztai!

Metált birod?

Nimán, emme bódog!

Ahhoz képest, hogy eltolódott a vizsgám, igen jó kedvem van. Egyrészt azért, mert találtam egy nagyok jó fej macsekot, akit minnyá meg is tekinthettek, másrészt igen, nő van a dologban.

A magamfajta "arrogáns seggfejek" valahogy vonzzák a kedves, értékes embereket... hmmm... hogy a picsába lehet ez?! :D

Nah, mindegy... holnap randi, holnapután vizsga, pénteken meg azt hiszem, addig futok, míg le nem szakadnak a tökeim, mert mintha kissé lecsökkent volna az energia szintem... hmmm... biztos valami faszom front lesz megint.

Jöjjön hát Maru és jó szórakozást E!

További kellemes életet kívánok mindenkinek!
...egyébiránt meg kapjátok be a faszomat, de azt csak azért, mert akkora egy "arrogáns seggfej" vagyok, hogy az csuda! : )

Másnap -  09:29: A randi egészségügyi okok miatt elmaradt, nekem pedig egy rendkívűl ritka, ám izgalmas érzés költözött kicsiny buksimba... hát... szóval... kibaszottul hasogat a fejem. : )
Na de nem baj, mert Maru még mindig aranyos, a kedvem pedig még mindig jó.
...még. :D

Kérem!

Szebbet, jobbat, nagyobbat!

Hölgyeim! Kérem értsék meg a célzást!

Isten éltessen!

"Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak s virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást."

Müller Péter

Szép estét kívánok!

Igen... ez a melegség az, amiért egyesek ölni is képesek. Vég nélküli érték, gyönyörűségből is a legszebb, szabad rabság, önzetlen odaadás, vagy csak szimplán szeretet.

Van, akinek megadatik, van, akinek nem... aki belekóstolt, újra s újra akarja, aki nem, az mindent megtesz, hogy úgy mosolyogjon, hogy könny is csordul a szeméből. Szép dolog ez... a legszebb, amit valaha átéltem és bár mára már csak keserű emlék, mindennapjaim mérgezője, de szívesen gondolok rá.

Nem viselem a pillantásod, képtelen vagyok felhívni téged, vershez nem találok szót, se rímet, de talán eljut hozzád, hogy minden nap gondolok rád és ... jah.

Isten éltessen sokáig és remélem, még látjuk egymást!

...ha más nem, hát a következő életünkben! : )

Szerbusztok!

Legyél boldog!

NEM!

...na de most tényleg nem.

Annyira tele van a fejem, a tököm, meg mindenem, ami tele lehet, hogy az még nálam is hihetetlen. Fhujj... na jó, hát azért a szőnyegre csak nem fogok köpni, de mondjuk, hogy megtettem.

Most pedig nagy levegő és folytatom a mindenféle hülyeség olvasását...

Pápá!

Berúgtam...

...na azért nem vagyok hulla, csak úgy rendesen. (jelzésképpen, ebbe a bejegyzésbe utólag nem javítok majd bele :D) A szívem zakatol, az agyam a gyorsított sávban jár, a fülemben visszhangzóik (köszönjük hejesiráss ellen-örző) a Massive Attack, a pofámból pedig lóg egy fekete (ami amúgy arany) Marlboro (igen bazmeg', reklám és nagyon sokat perkáltak érte) és hát mit csinál egy majdnem normális ember ilyenkor... Blogolik!

Szép... éjszakát!? mindenkinek, így bele az arcába neki!

A bátyám harmincegy éves lett... ez amúgy tök jó dolog. Én meg ittam... mértékkel, de jó hangulatban, szóval be is rúgtam, annak rendje és módja szerint. Immáron fél éve, hogy idesapám irányába némasági fogadalmat tettem... na ez most megtört, de csak azért, mert annyira hülye volt, hogy az igazságérzetem már nem engedett szótlan maradni.
A nyitottság fontos. Miért is fontos? Na hát azért, mert így látja a másik az igaz valónkat, ami egy testvér előtt nagyon fontos. Na igen... ez nekem valahogy nem sokszor jön össze. Most is a bátyám kedves élettársa előtt tártam fel egy olyan dolgot, amely ugyan nyílt titok volt mindenki számára, azonban az érintett személy kiléte eddig fedett maradt... hát most lerántottam a leplet, remélve, hogy nem ártok senkinek. Nekem egy picit azért jobb... folyamatosan könnyebbül a lelkem... mekkora loler már. :D

Közben megszületett a mai zene ötlet is, szóval majd lepődjetek meg, dzsaszt lájk mí! : )

Az én fajtám az érzékeny. Soha nem vitattam, soha nem tagadtam. Amikor szeretek, akkor igazán, amikor haragszom, akkor csak arra, ki közel áll. Nagyon hiányzik egy ember az életemből, akire úgy tekinthetnék, mint a jobbik felemre... vagy nem?! Se én, se isten nem tudja... pedig még közösen is megpróbáltuk, nem jött ki semmi igazán klappoló megoldás. Na de így beszélni egy hölgyről, mint valamiféle tárgyról... szégyen, gyulázat!

Te, ki követed minden szavam, szomjazod gondolataimat, miért nem emelkedsz szóra, s teríted ki végre kártyáidat? Egyenes voltam veled, amikor tehettem, tettem is érted... hát most gyere és foglald vissza méltó helyed mellettem! Legyünk együtt erősebbek minden másnál! Tégy engem újra teljessé!

Hol vagy? Miért hallgatsz arról, mit már úgyis tudok, valahányszor a szemedbe nézek? Amit te tudsz, én is tudom... hát tudd azt, mit én tudok! Megnyílok neked. Tiéd mindenem.

Durva játék a sakk, ahogyan az élet is... érted beáldozom a vezérem, minden bástyám dőljön le, s vérezzek halálig... csak mondd ki, amit mindketten tudunk, érzünk!

Rendkívül fáradt vagyok... részeg... és még a fejem is kavarog, szóval mára ennyi lenne... majd azért délelőtt dobok ide egy kommentet, ha nem felejtem el, vagy... ha felébredek egyáltalán. :D

Szevasztok gyermekeim!

06:03 - első ébredés: émelyegve megemeltem fájó, ám meglepően könnyű buksimat, majd kissé homályos látásommal konstatáltam, hogy még a lábamon van az egyik cipőm... a párja a fal mellett várta, hogy újra teljes legyen, így el is helyeztem őket együtt az egyébként megszokott helyükre, az ajtóm elé. Na most mi a franc?! Hmmm... azt hiszem, én még nem állok készen információ befogadására, tehát visszafekszem...

08:23 - második ébredés: még mindig fáj a fejem, de már kicsit sem szédülök, kezdjük hát a napot úgy, ahogy nem szokásom! Kávéval... szekrényből tasak kivesz, kivisz konyha, forral víz, beletesz, elkavar, megkóstol, méz, cukor, megkóstol... jóóóóó... vissza szoba, bögre letesz, asztalon megtámaszkodik, koncentrál... még mindig... még mindig... fejfájás elmúlik, leül, kávé elszürcsölget hír olvasás közben, tudomásul vesz, hogy Alekosz létezik és minden kutyaszar alatt ott van (indexéknél ez a hír) és végül blog olvasás... hűha... most aztán nagyon megzuhantam... illetve nem is megzuhanás volt, inkább... hmmm... nem tudom, de nem negatív dolog volt, az bizonyos.

Egyébként álmomban kaptam egy kis bátorítást, de hát ezt úgyse írom le, mert szándékosan én képtelen vagyok ilyen zavaros dolgokat megírni... elmondani még csak-csak, de ahhh...

Ma nem fogok tanulni és a telefont is csak akkor veszem fel, ha valami nőstény, vagy a főnököm hív... cserébe vasárnap aktívkodom, meg persze reggelizek egy olyat, hogy beleremeg a Föld is.

Na további szép napot és kellemes életet, megyek zuhanyni, mert kissé szétvagyok még. : )

Egy, két, hár, négy... nyolc?!

Nem gorilla-matekról van szó, csak jó kis dolgos napom volt és még nincs vége. Jelenleg alsógatyában ücsörgök az asztalomnál, a lábam egy lavór jéghideg vízben pihenget... ami egyébként a bekapcsolt elosztó mellett figyel közvetlen, de hát kockázat nélkül nincs győzelem. :D

Szépséges napot kívánok minden kedves egybegyűltnek!

Jó szokásomhoz híven kellemesen korai időpontban keltem, megelőzve a telefonom karattyolását, majd szinte azonnal megkaptam a várva-várt üzenetet, hogy mehetek segíteni idesányaamnak.

Háp-táp-tábüdi-dáp-táp...

Átbucskáztam Csepelre, majd munkába is álltam, hogy ne basszam el az időt... hm mm(by hejessiráss ellen-őrzö)... igen... szóval az eddigi napom számokban:

50 köteg, 10 oszlopban, mely 5000 újságból áll, ami további 5000 köpenyből és 5000 töltelékből (+/-, amennyit elszámoltam), 10000 tök ugyanolyan mozdulat, amivel összeraktam őket, 60+ séta anyagért, illetve pántolni, kb. 37g nyomdafesték, melyet a kezemről vakarásztam le, 3 capuchino, 2 melegszenya, 2 liter üdítő, 2 cukorka, egy kis class FM, 1,2,3,4,5 öt nyelven és egy letolt gatyával tántorgó bácsi.

Nem igazán bírjuk a monotóniát... ez érthető is, hiszen nagyon bele lehet kettyósodni tőle és még unalmas is és monoton és fos és szar és kurvaanyját fujjtakarodj! Anyám filmet néz fejben, hogy ne zakkanjon meg, nekem jár az agyam, így egyébként se őrülnék bele, de azért el is kéne végezni a feladatot... ezért a számolással szoktam szarakodni. Ötösével számolok, ezért a cím, a nyelvek meg hogy érdekesebb legyen, illetve ne keverjem össze az ötösök számolását az egyesekével.

Igazából csak azért írok most, mert pihizni szeretnék egy kicsit, mielőtt nekilátok a tanulásnak, ami egyébként fontos lenne, de úhhh... már fájt a fejem egy kicsit. :D

Most pedig megyek a dolgomra, aztán majd meglássuk, mi sül ki belőle, illetve hogy holnap milyen pizzát fogok csinálni, vagy egyáltalán milyen olasz kaját, ami után majd még a lábujjamat is megpróbálom majd megnyalni. :p

Szevasztok!

Ez meg az ébresztőm... indzsoly itt!

A dohányzás mindenkire káros

...kire így, kire úgy. : )

Kürtök, szirénák, sörösdobozok vótak, én meg bebűnöztem

Voltam már tüntetésen, láttam érdekes dolgokat, de én azt reméltem, hogy legalább a rendvédelmisek tiszták maradnak. Nos... tévedtem... csunyán (szigorúan rövid u-val)... és tele is lett a faszom annak rendje és módja szerint.

Szép napot kívánok!

Sajnos voltam olyan segg, hogy kb. egyre odatoltam a pofámat... nos... igen... köszöntem szépen. Sok-sok zsernyák lézengett mindenfelé, én igazából meg se lepődtem, hiszen ott a környéken szoktak lenni máskor is, most kicsit több volt. Az első feltűnő dolog a csend, ami a majomház másik oldalára rendezett demonstrációhoz képes rohadt nagy volt.

Közelebb toltam a biciklit és felfigyeltem egy kis összeröffenésre:

Kicsit sok a piros, nem?

Átbucskáztam a majomház elé, ahol egy kuka mellett (értjük a célzást?) a kezembe nyomtak egy szintén eltúlzott pirosságú (ezzaaaaz, nyelvújítsunk) lapocskát, "Szabadság!" felirattal... általam szerénynek tartott történelmi tudásomból előkaparásztam gyorsan a piros és ezen ékes jelszó együttes "cukis ágát" (by hejesiráss ellen-őrző) és az első, ami eszembe ötlött, egy név, mellyel az első oldalon egyébként találkoztam is. Thürmer Gyula. Joviális mosolyt kanyarintottam karakteres méretű nózim alá és konstatáltam, hogy bizony itten a kommunisták szólanak éppen hozzám. Egyébiránt a lapban leírtak egy részével egyet tudok érteni, csak azért mondjuk ki: Elvileg jó, de helyezd el a tökéletlenséget egy tökéletes világban és máris teljesen más világot teremtesz!

Már itt éreztem, hogy még pár lépés és nekem nem lesz jó...

Gyülekeznek a demonstrálók

Egyből arra gondoltam, hogy oké, körbefényképezgetek, majd utána lehet interjút készíteni ilyen zöldbe bújt emberekkel, akik egyébként igen sokan voltak. Fejemben dörzsölgettem a tenyeremet, ám hamarosan eljött az a pillanat, mikor füleimbe zengett az ilyen helyzetekben, tömegdemonstrációkon hallható legrosszabb hang: "csszt-csatt!"

Igen... egy söröcske nyílott meg mellettem, melyet egy a ruhájának hátán "BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁS" feliratot viselő, egyébként végtelenül szimpatikus fiatalember tartott kezében. Ebből még baj nem is lett volna, de az ebben fellelhető alkohol tartalmú nedűt ő fogyasztotta is.

Neuronjaim tudtomra adták, hogy itt bizony lehet sört kapni, mely egy szép, napsütötte, kellemes hőmérsékletű májusi kora délutánon igen vicces állapotba keríti fogyasztóit. Tehát nem ártana sietni, mielőtt a lé befolyásolja a tudatot és értelmes szót nem sikerül kicsikarni senkiből.

Ez a szerény kis tábla többet elárult, mint az embertömeg

Én még úgy nem érkeztem sehova, hogy korán, de már későn... na hát itt sikerült. Kérdezősködtem, hogy mi a helyzet, miért vagyunk itt, mit szeretnénk elérni, mi a vélemény... stb. Mondtak egyet s mást, ám az alkoholszag erősebben jött nekem át, mint az infó. A tiszta tekintetűek rendre megrázták fejüket, szóval nem is zaklattam őket. Annyi bizonyos, hogy nagy általánosságban a nyugdíjak miatt tüntetnek, illetve azért, mert ez a rendszer visszamenőleg lép érvénybe, tehát ha egy tűzoltó bácsi mondjuk 60 éves, az a hatályba lépés másnapján mehetne vissza a kis tömlőjével és hajrá papi!

Csak hogy szemléltessük, miről van szó

Végül egy TMRSZ emberkével sikerült úgy beszélgetni, hogy nem volt részeg, van egy véleménye és ezt el is mondta nekem. Elmondása szerint két szakszervezetnek is tagja, ám a TMRSZ-t részesíti előnyben, mert úgy látja, hogy ez a szervezet képviseli őt igazán, illetve kérdésemre elmondta azt is, hogy egyet ért azokkal a civil szervezetekkel, amik a rendvédelmi munkájukat segíteni hivatottak, gondolok itt pl. a Magyar Gárdára, a Szebb Jövőért Polgárőrségre, illetve a Véderőre, akik egyébként a tüntetésen is részt vettek.

Rákérdeztem, hogy a kollégái is hasonlóan látják-e, azonban erre munkatársai nevében nem kívánt válaszolni.

Egyébként aminek az elején tökre megörültem, mármint a szakszervezetisek magas száma egy kurva nagy kacsa volt. Kérdezősködtem tovább és az ilyeneket szúrtam ki. Egy csomóan csak szolidaritásból viselték a megkülönböztető jelzést... na és igen, itt lett nagyon tele a faszom.
Kimentem a tömegből és ismét találkoztam a Bombahír stábjával, akik egy furcsa rózsaszín kalapos kis nyuggerrel készítettek interjút. Kikerekedett a szemem és a következőre gondoltam: "A leghülyébb kinézetűeket kellett volna megkérdezni?!"

Majd közelebb léptem, hogy üdvözöljem őket, illetve a kis pólócskámat nézték ki kedves nemzettestvéreim, melyre majd még visszatérünk. Lekezeltünk, majd rákattantak a pólómra, illetve Tomket Béla közölte, hogy egyébként a kis mammer csak úgy odament felkonf közben interjút adni, de beszéljen helyettem a Bombahír TV ezen adása:

A Gyurcsányos nyugger bácsi engem is megtalált:

Jó, hogy munkásőr satyi nincs rajta

Szemmel rá is zúmoltam a szatyorkára, hogy vajon vásárlásból jött, vagy összerottyant itt valami kis laza gulyást

NYEEEET! Egyesek segélyezés mellett éheznek, ez meg élelmiszert pusztít... pfhejj, a büdös maszopos

...egész megkívántam az almát...

Igen, ezután már nagyon nem volt kedvem az egészhez, egyre több alkoholos befolyásoltság alatt álló személy, egyesek már ittas állapotban jöttek, szóval amikor kaptam egy hívást, már le is léptem, szóval betolok pár képet, ha már ilyen szerencsétlen voltam.

Gyászolják az életpályát, üdvözlet a halálpályának

Ha esetleg nem volna egyértelmű

Az a kürt ott működik... és nagyon jól! Azért az a Mercedes-jel odaver rendesen

A beszédeket már nem vártam meg, pedig nagyon akartam

Hálós nari, kilója ecceöccá!

Nah és akkor jöjjenek a továbbiak. A drogfüggetlen hírportál képviselői felhívták a figyelmemet arra a kis cukis ágra (köhint, köhint), hogy a pólóm jelenleg másodfokon betiltódott.

Mit is ábrázol az én ruhadarabom?

Nos, egy Kitty-t... amint épp kefebajszot, valamint egy klasszikus, igen jellegzetes, szürke egyenruhát visel, van neki egy helyre kis karszalagja (nem BKV-s) és egy retro kézmozdulattal, vagy történelmi köszöntéssel üdvözli a velem szembe haladókat.

Na most erre aztat mondják, hogy gonosznáczi, akik ugyebár arról voltak híresek, hogy (ahogy ezt már más is megmondta) "a pokolból jönnek és dinoszauruszokon lovagolnak".

Szóval így történt, hogy bebűnöztem. Csak úgy mellesleg én egy rakat rendőr között jöttem-mentem és egyik se rökönyödött meg, illetve egy-két járó-kelő nevetett jót rajta.

Egyébként nem megbízható forrásból azt hallottam, hogy könnygázban úszik a belváros és röhögtem egy jót, hogy a sünök összefingják a kollégákat, meg persze érdekes volt, hogy megint akkor megyek el, amikor kezdődik a balhé, aztán ugye nem volt semmi, csak a tűzoltók hoztak konzerv füstöt (nem elég füstös a város).

Végre megírtam ezt is, igyatok egy pohár viccet és vegyetek be egy szem fogalmazásgátlót!
Köszi, szevasztok!