Hogyan melegítsünk maradék paprikás krumplit

A látszat néha csal... most nem... tényleg arról lesz szó, hogy hogyan melegítettem meg az előbb a maradék paprikás krumplit. Hogy miért? Na ez egy igen jó kérdés... nem tudom, de nem is kell, mert a végére úgyis felfedezhetőek valós szándékaim. : )

Szép napot kívánok!

Sokan nem szeretik a maradék kajákat. Miért nem eszi meg őket valami a hűtőben, miért nincs saját disznónk, kutya a közelben, vagy miért olyan kurva válogatósak a csöves macskák? Megjegyzem még csöves se nagyon van a körzetemben, szóval neki sem lehet odaadni, ha már nagyon nem megy.

Paprikás krumpli... Nehéz kaja és a turmixoláson kívül nem nagyon jutott eszembe semmi... vagy mégis?! :P
Naná, hiszen akkor semmi értelme nem lenne írni és még így sincs túl sok neki.

Ropogtassuk hát meg ujjainkat és basszuk fel a tűzhelyre a maradékot! Figyelem! A fazék tartalma akkor számít maradéknak, ha az nagyjából az ötödét foglalja el, nem döglött meg, illetve amikor ránézünk, kicsit megkívánunk valami egészen mást! Erre nagyon ügyeljünk, mert különben az egészet elronthatjuk.

Jó, ha alacsony lángon toljuk alá az áldást, mert akkor talán nem ég oda, amíg a konyhában szarakodunk. Vegyünk elő egy szép nagy fej hagymát és vágjuk fel karikákra! A vastagság annyira nem fontos, de jó, ha a hagyma még kicsit ropog, amikor fogyasztjuk, viszont nyers se legyen, mert olyan savunk lesz, hogy nem győzzük majd zabálni a háztartási kekszet. Ha ezzel végeztünk, vegyünk egy-két gerezd fokhagymát, amit szintén vagdossunk tetszés szerinti darabokra (nyomás, reszelés, aprítás... és furcsa, de mindenhogy más íze lesz a fokinak... amennyire utáltam régebben, annyira szeretem ma ^^), majd mehet is bele, mert ez viszont szétfőhet!

Ha ezzel is megvagyunk, vegyünk elő egy kis zöldborsót (igen, zöldborsót, mert az még a tojásrántottába is nagyon jó, próbáld csak ki!) és dobáljuk bele, mert attól még finomabb lesz, valamint a borsóban is vanja magát az ún. (itt jegyezném meg, hogy a drága jó barátunk, Hejesiráss Elen-Őrző az "ún."-t "Úny"-ra cserélte volna) "boldogság hormon", ami a csokiban és aminek mindig elfelejtem a nevét... túl sokat piálok... Szóval a ződboresz jó dolog. : )

Ha a kaja megmelegedett, érdemes kicsempészni belőle a virsliket, kolbászokat (bár a maradék arról híres, hogy ilyesmiket már nem tartalmaz, azért lehetnek még csodák). Én most hirtelen felindulásból beleejtettem egy virslit, mert szeretem, de ez fakultatív.

Mivel a hagymának kell idő, hogy megfelelően megpuhuljon, ezalatt nyugodtan tehetünk-vehetünk, de ha az agysorvasztót nézzük, ügyeljünk arra, hogy a szék, kanapé, ágy, stoki, karton, vagy bármi más, amire ülni lehet, ne kerüljön közvetlen közel a seggünkhöz, mert akkor a maradéknak, ami immáron ételnek minősülhetne lőttek és már a lőtéri kutya is félretolja.
Az étel állapotát ellenőrizhetjük, ha megkóstoljuk, vagy szétvágjuk a hagymát. Akkor jó, ha megfőtt, de még egy kicsit serceg.

Tálalási javaslat:

Mivel ez az étel igen előkelőtlen, ajánlatos rögtön a fazékból fogyasztani, minél nagyobb kanállal, mellé ajánlott a kehér kenyér, a háromkettes VBK szobahőn, a forralt bor, illetve a meleg tea.

Jó étvágyat kívánok!