Berúgtam...

...na azért nem vagyok hulla, csak úgy rendesen. (jelzésképpen, ebbe a bejegyzésbe utólag nem javítok majd bele :D) A szívem zakatol, az agyam a gyorsított sávban jár, a fülemben visszhangzóik (köszönjük hejesiráss ellen-örző) a Massive Attack, a pofámból pedig lóg egy fekete (ami amúgy arany) Marlboro (igen bazmeg', reklám és nagyon sokat perkáltak érte) és hát mit csinál egy majdnem normális ember ilyenkor... Blogolik!

Szép... éjszakát!? mindenkinek, így bele az arcába neki!

A bátyám harmincegy éves lett... ez amúgy tök jó dolog. Én meg ittam... mértékkel, de jó hangulatban, szóval be is rúgtam, annak rendje és módja szerint. Immáron fél éve, hogy idesapám irányába némasági fogadalmat tettem... na ez most megtört, de csak azért, mert annyira hülye volt, hogy az igazságérzetem már nem engedett szótlan maradni.
A nyitottság fontos. Miért is fontos? Na hát azért, mert így látja a másik az igaz valónkat, ami egy testvér előtt nagyon fontos. Na igen... ez nekem valahogy nem sokszor jön össze. Most is a bátyám kedves élettársa előtt tártam fel egy olyan dolgot, amely ugyan nyílt titok volt mindenki számára, azonban az érintett személy kiléte eddig fedett maradt... hát most lerántottam a leplet, remélve, hogy nem ártok senkinek. Nekem egy picit azért jobb... folyamatosan könnyebbül a lelkem... mekkora loler már. :D

Közben megszületett a mai zene ötlet is, szóval majd lepődjetek meg, dzsaszt lájk mí! : )

Az én fajtám az érzékeny. Soha nem vitattam, soha nem tagadtam. Amikor szeretek, akkor igazán, amikor haragszom, akkor csak arra, ki közel áll. Nagyon hiányzik egy ember az életemből, akire úgy tekinthetnék, mint a jobbik felemre... vagy nem?! Se én, se isten nem tudja... pedig még közösen is megpróbáltuk, nem jött ki semmi igazán klappoló megoldás. Na de így beszélni egy hölgyről, mint valamiféle tárgyról... szégyen, gyulázat!

Te, ki követed minden szavam, szomjazod gondolataimat, miért nem emelkedsz szóra, s teríted ki végre kártyáidat? Egyenes voltam veled, amikor tehettem, tettem is érted... hát most gyere és foglald vissza méltó helyed mellettem! Legyünk együtt erősebbek minden másnál! Tégy engem újra teljessé!

Hol vagy? Miért hallgatsz arról, mit már úgyis tudok, valahányszor a szemedbe nézek? Amit te tudsz, én is tudom... hát tudd azt, mit én tudok! Megnyílok neked. Tiéd mindenem.

Durva játék a sakk, ahogyan az élet is... érted beáldozom a vezérem, minden bástyám dőljön le, s vérezzek halálig... csak mondd ki, amit mindketten tudunk, érzünk!

Rendkívül fáradt vagyok... részeg... és még a fejem is kavarog, szóval mára ennyi lenne... majd azért délelőtt dobok ide egy kommentet, ha nem felejtem el, vagy... ha felébredek egyáltalán. :D

Szevasztok gyermekeim!

06:03 - első ébredés: émelyegve megemeltem fájó, ám meglepően könnyű buksimat, majd kissé homályos látásommal konstatáltam, hogy még a lábamon van az egyik cipőm... a párja a fal mellett várta, hogy újra teljes legyen, így el is helyeztem őket együtt az egyébként megszokott helyükre, az ajtóm elé. Na most mi a franc?! Hmmm... azt hiszem, én még nem állok készen információ befogadására, tehát visszafekszem...

08:23 - második ébredés: még mindig fáj a fejem, de már kicsit sem szédülök, kezdjük hát a napot úgy, ahogy nem szokásom! Kávéval... szekrényből tasak kivesz, kivisz konyha, forral víz, beletesz, elkavar, megkóstol, méz, cukor, megkóstol... jóóóóó... vissza szoba, bögre letesz, asztalon megtámaszkodik, koncentrál... még mindig... még mindig... fejfájás elmúlik, leül, kávé elszürcsölget hír olvasás közben, tudomásul vesz, hogy Alekosz létezik és minden kutyaszar alatt ott van (indexéknél ez a hír) és végül blog olvasás... hűha... most aztán nagyon megzuhantam... illetve nem is megzuhanás volt, inkább... hmmm... nem tudom, de nem negatív dolog volt, az bizonyos.

Egyébként álmomban kaptam egy kis bátorítást, de hát ezt úgyse írom le, mert szándékosan én képtelen vagyok ilyen zavaros dolgokat megírni... elmondani még csak-csak, de ahhh...

Ma nem fogok tanulni és a telefont is csak akkor veszem fel, ha valami nőstény, vagy a főnököm hív... cserébe vasárnap aktívkodom, meg persze reggelizek egy olyat, hogy beleremeg a Föld is.

Na további szép napot és kellemes életet, megyek zuhanyni, mert kissé szétvagyok még. : )