Az ember maga

Az eredeti szöveg természetesen úgy szól, hogy "Az Ördög maga", ám én úgy tartom, hogy tökmindegy, Istent, vagy Ördögöt keresünk, mindkettőt magunkban találjuk.

Teljes őszinteséggel megmondhatom, kissé becsiccsentettem, erre dobjuk rá, hogy egyre elkeseredettebb vagyok, mert körülöttem többen is inkább gondokat okoznak, mintsem segítenek megoldani őket. Ha nem baszott volna össze az iwiw a firefoxommal, most nem lenne egy majdnem izgalmas blogbejegyzésem az emberi természetről.

Szép estét kívánok!

Kezdjük szépen sorban... Az ember és akarata:

Az emberek akarnak dolgokat... akarnak, de basznak tenni érte, mert az emberi természetben ott van, hogy minél kevesebb energiából akarnak minél nagyobbat szakítani. Lustaság? Ejnye... köze sincs hozzá. Ez pusztán az emberi természet része. Nem sokan áldoznának egy kis fájdalommal azért, hogy utána erősebbek legyenek, de aki igen... hát ellentétes az emberi természettel és vagy jó lesz neki, vagy rábasz.

Az ember és a hazugság:

Hazugság... milyen gyönyörű szó... vagy az a hakunamatata? Nem gyerekek, a hazugság egy eszköz, a megítélése csak a céltól függ. Hazudtok, mert az egyszerűbb. Lustaság? Majdnem, de még mindig nem az igazi. A hazugság csak olyan, mint egy olyan ösvény, ami tele van rögökkel, meg kutyaszarral... nem is túl egyenes, de egyszer már mentünk arra és olyan izgis volt, hogy utána egyre többször választjuk ezt az utat. Végül aztán megbotlunk egy rögben és ha mázlink van, még a kutyaszar lefejelése előtt áttérünk a helyes útra.

Persze lehet szépíteni kegyes hazugsággal, mint amit a megcsalásoknál szoktak mondani az emberek, de az attól még hazugság marad. Ez olyan, mint a szar és a masni esete.

Az ember és a bizalom:

Érzékeny téma, még számomra is, pedig ilyen téren nekem csak igen ritkán van gondom. A bizalomba egy kicsit belecsempészném a magunkba fektetett bizalmat is... hogyan is nevezik? Eszembe jutott, nem kell segíteni... önbizalom. A másokba fektetett bizalom nagyon fontos. Minél nagyobb dolgot adunk a másik ember kezébe (nem, nem a f#*@omra gondoltam, de poénnak jó), annál jobban bízunk benne, na de mi lenne, ha úgy szavaznánk bizalmat valakinek, hogy valójában nem bízunk benne. Ki merné megpróbálni, hogy rábíz egy féltve őrzött titkot valakire, akit alig ismer.
Én rábíznék egyet valakire, akit alig ismerek... igaz, én csalok egy kicsit, mert belelátok az emberekbe, de akkor is kockázatos, nem? Te, kedves olvasó, megpróbálnád? Ha megtetted, dobj rám egy mailt!

Az önbizalom most nem lesz izgalmas, mert már fáradok kicsit: az emberek azért nem bíznak senkiben, mert basznak megismerni egymást... az önbizalom vajon mitől van... nem ismeritek magatokat! Ennél cukibb már csak az ál-szerénység, amikor valaki pontosan tudja, mik az értékei, de tagadja, vagy titkolja, mert... szóval mert csak.

Reggel megpróbálom folytatni, mert most 0:58 van és kissé megszomjaztam... LÓFASZT... álmos vagyok és reggel hatkor kelek. :D 

Jó éjszakát gyerekek!

További kellemes életet kívánok!


Újra itt vagyok és mivel az ember, mint olyan igen érdekes téma, (legalábbis számomra, "ismerjük meg az ellenséget" címszó alatt) úgy döntöttem, kifejtem bővebben és egy postsorozatot indítok. Minden héten másik tulajdonság kerül górcső alá, de az is lehet, hogy kéthetente, mert van, amit még tanulmányoznom kell. A postsorozat címe pedig "Az ember maga" lesz. :)


A bejegyzés nem kerül törlésre, mert még adhat ihletet, de nem is igazán tudom, miért kezdtem el ezt a mondatot, így most abbahagyom. :D